Régi és új kommunizmusok ellen

2020. február 25. 8:09

Játszótéri Filozófus
Mandiner
Mi, a kommunizmus korának szülöttei, nem akarunk új, korszerű kommunizmus(oka)t gyermekeink, unokáink számára.

Simone Weil szavaival: „A múlt szétzúzása talán a legnagyobb bűncselekmény”.

A kommunizmus áldozatainak magyar emléknapján mindkét szemünk sír. Egyik szem a múltba réved és az elkövetett emberiesség elleni gaztetteket felidézve sír. Másik szemünk a jelent pásztázza és látván a fejlett országokban, globális spektrumban újjáéledő kis kommunizmusokat, elkeseredik.

Higgyünk a szemünknek! Kutatások szerint az amerikai ezredfordulós generáció több mint fele kapitalizmus helyett inkább szocialista (46%) vagy kommunista (6%) országban élne. Az amerikaiak negyede egyáltalán nem rendelkezik érdemi ismeretekkel a kommunizmusról. Az amerikaiak közel fele a nyugati és skandináv típusú jóléti rendszerekkel azonosítja a szocializmust, semmint a marxista diktatúrákkal. És akkor még nem említettük az identitásproblémákkal küzdő Európai Uniót, ahol egyes magas rangú politikusok emelkedett hangú beszédekben Castrót és Marxot illetik elismerő hangnemmel. Öröm az ürömben, hogy 2009 óta a totalitárius diktatúrák áldozatairól európai emléknap keretében is megemlékezünk augusztus 23-án.

Nincs helye a nosztalgiának.

Európa nyugati és keleti fele más-más történelemképpel tekint a múltba és ebből fakadóan a jövőbe is. Márpedig a múlttagadók, relativizálók sorsa az, hogy reprodukálják az egykori hibákat, téveszméket.

Elnézve az éledő kortárs, mindennapi kis kommunizmusokat többek között egyetemi kampuszokon, hivatalokban vagy éppen a kereskedelemben, netán a közösségi média felületeken, megborzongunk. Igen, ismerjük G.B. Shaw alaptételét, miszerint „aki húszévesen nem kommunista, annak nincs szíve, aki harmincévesen kommunista, annak nincs esze”. A kettő közötti évtizeden kell valahogy biztonsággal és ép ésszel átevickélni. Például biztos lábakon álló, hiteles gyermekkori ismeretanyaggal a tarsolyban.

A játszótéren sokszor megtárgyaljuk, hogy mi, az úgynevezett Xennial-generáció, akik még fél lábbal és értelemmel éltünk a kommunizmusban, manapság még mindig érezzük a libabőrt magunkon.

A kommunizmus gyermekei is vagyunk. Sorjázó emlékek: a Ceaușescu-rezsim alatti dupla elnyomás, magyarként és konzervatív értelmiségiként egyaránt. Emlékszem, amikor értelmiségi, büszke magyar apámmal a helyi alimentarába, közértbe indulunk kenyérféléért: a polcok üresek, a feltorlódott tömeg dühösen hajigálja a köveket a kirakatba. Nézem a földön szerteszét töredező üvegszilánkokat és a dühös arcokat. Ez lenne a kommunista csoda? Paradox módon mindeközben elismert mérnök apámtól kommunista káderek rendelnek az aranyrögök tárolására szánt pofás kis díszdobozokat.

Mi, a kommunizmus korának szülöttei, nem akarunk új, korszerű kommunizmus(oka)t gyermekeink, unokáink számára.

A kulcs az emlékezés és emlékeztetés.

Emlékezz, hogy emlékeztess! Szemléltetésre kiváló eszköz többek között az Örök tél című, nemzetközi elismerések sorát besöprő magyar mozi.

Kétszer ugyanazon kátyúba ne lépj! – tanítjuk gyermekeinknek. A kommunizmus kátyúja látszólag újra kísért, mely virtuálisan lopakodik vissza a mindennapjainkba. Gyerekeinknek adhatunk ellenállóképességet, amolyan történelmi gumi-vitamintablettát, ha úgy tetszik. A komplex vitaminbombában pedig legyen egy jó nagy adag generációk közti párbeszéd, élénk történelemóra, matematikai stratégia, nemzettudat, hiteles világkép, érveléstechnika, kritikai érzék és persze mese, mely oltja a mérhetetlen kíváncsiságot.

Nemere tűpontosan látta azt, ami a gyermekszív és értelem számára egyértelmű: „A kommunizmus két nagy ellensége a valóság és az igazság. Ezekkel soha, sehol nem bírta és nem bírja felvenni a harcot, előttük mindig kapitulál.” A gyermeki értelem felismeri a szemfényvesztést, csúsztatást, amikor a kalapból nyuszi helyett petyhüdt  kommunista lufi kerül elő...Az igazság „ideát” van, a jelenben. Mert ahogy Csukás István, a nagy meseguru állítja: „a gyerek mindig a jelenben él...”.

Összesen 105 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Elég szomorú látlelet, hogy az úgynevezett "rendszerváltás" után egy valamikori pufajkás lehetett Magyarország miniszterelnöke, körömletépő ÁVH-s gyermeke élvonalbeli (vagy magát élvonalbelinek tartó...) politikus, Apró Antal unokája pedig EU képviselő...

El lehet azt képzelni, hogy 1949-ben Németországban régi SS náci vezér lesz a kancellár, Gestapo főnök fia oktat ki demokráciából, vagy egy náci főkutya unokája antiszemitizmusból?

Ha a vidéki KISZ titkárság már nem szalonképes neked, akkor hogy vagy képes az ellenzéki "európai demokratákra" szavazni, ahol egykori cenzorok, pártfőmuftik, ÁVH-s ivadékok és titkosügynökök vannak tömegével?

És mi a kommunizmus korának szülöttei nagyon jól látjuk, hogy mi az, amit I.Viktor ugyanúgy csinál mint Csermanek, mert -ellentétben a fiatalokkal- nekünk van saját tapasztalatunk és látjuk, hogy mi az a mi nagyon nem kóser...

Válaszok:
Karvaly | 2020. február 25. 13:53

Bezzeg az MSZMP utódpártja, az megfelel a kényes, kommunizmusellenes ízlésednek, ugye, elvtárs?

Kérlek, ne beszélj mindenki nevében, mert lehet, hogy többen nem értenek egyet veled.

Válaszok:
Gombóc XVI. Artúr | 2020. február 25. 13:57

"Vagy a kommunizmus fog eljönni, vagy elpusztul a világ."

Na, egy igazi, vérbeli komcsi! Gratulálok a coming outhoz, nehéz volt kijönni a fényre?

Tényleg nem tűnt fel, hogy a cikk szerzőjének a szavajárását vettem át???
Nála miért nincs gondod a "mások nevében beszéléssel"???

Válaszok:
Karvaly | 2020. február 25. 14:36

Talán mert a szerző nem hülyeséget írt?

Válaszok:
Gombóc XVI. Artúr | 2020. február 25. 16:46

Én sem azt írtam. Amúgy hány éves vagy? Éltél már Csermanek idején??
Tudod milyen volt az élet az uralkodása alatt??

Válaszok:
Karvaly | 2020. február 26. 8:41

Felesleges ez a modorosság Csermanekkel, mindenki Kádárként ismerte.
Éltem a rendszere alatt, pontosan látom, hogy milyen abszurd volt az a világ, és azt is, hogy előtte még rosszabb volt, illetve, hogy aktuálpolitizálók hiába próbálják összemosni Orbánt Kádárral, még Gyurcsány alatt is sokkal szabadabbak voltunk.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés