A hírszerzések és elhárítások (gyűjtőnéven a titkosszolgálatok) felderítenek olyan témákat és potenciális eseményeket, amelyek kialakulására van esély, de még nem történtek meg. Tanulmányozzák, hogy ha bekövetkeznének, akkor annak milyen hatása lenne a magyar biztonsági helyzetre. Ezzel szemben a rendőrség nyomoz, de csak akkor kezd dolgozni, ha már konkrét bűncselekmény történt, illetve erős a gyanú, hogy megtörténhetett.
Nem felderít, hanem rekonstruál, azaz nyomoz. Mindebből nyilvánvalóan következik, hogy a jelzett – perui nagyköveti – ügyben bűncselekményre utaló információk miatt nem a titkosszolgálatok bármelyike – Információs Hivatal, azaz hírszerzés; Alkotmányvédelmi Hivatal, azaz elhárítás, TEK, azaz Terrorelhárítási Központ – lett volna az illetékes, hanem a rendőrség egységei jártak el megfelelő protokoll szerint. Mindenféle más megközelítés és vélemény csak arra alkalmas, hogy indulatokat gerjesszen – ahogy az meg is történt jó néhány felületen és írásban – a szolgálatok iránt, és lejárassák azokat a közvélemény előtt.
Egy ilyen spekuláció nem lehet öncélú, hisz aki erre adja a fejét és újságírói becsületét, pontosan tudja, hogy az elferdített igazságaival gyengíti a szolgálatok presztízsét, veszélyeztetve az ország nemzetbiztonsági védelmét.”