Abszurd vagy tragikomédia?

2020. február 20.

Csender Levente

Az élet úgy hozta, hogy drámát írok dr. Kucsera Ferenc szentendrei káplánról, akit huszonhét évesen végeztek ki a kommunisták. Előttem egy vaskos peranyag, és nem könnyű eldönteni, hogy tragédia, tragikomédia vagy abszurd legyen. Mrożek bizonyára időnként megnyalná az összes ujját. 1919 márciusában Szentendrén kikiáltották a diktatúrát. A piactéri vezérszónok egy Vásárhelyi Kálmán nevű agitátor volt, akit később a saját hívei téptek szét. A helyi vörösök igyekeztek megnyerni a közönséget az alábbiakhoz hasonló kedves mondatokkal: „Aki a proletariátus ellen kezet vagy szót emel, annak a földön annyi helye van, amennyit egy akasztófa elfoglal.” 

B. József tanár így folytatta: „Megmértük a mélységeket, és a proletárok fontos érdeke, hogy az úri és vagyonos osztályt lehetetlenné tegyük, és amennyiben ellenállásra találnánk, a gyilkosságtól sem riadunk vissza, és mi magunk fogunk erről számot adni.” Tényleg nem riadtak vissza. A közszeretetnek örvendő Kucsera káplán bűne az volt, hogy Szentlászlón a kommunizmus ellen „izgatott”, és ezzel felhívta magára a figyelmet. A vörösök azzal kezdték tevékenységüket, hogy átszabták a törvényeket úgy, hogy rájuk semmi ne vonatkozzon. A királyi járásbírót lecserélték a saját emberükre, aztán hadd szóljon. Lakásokat, házakat rekviráltak, gabonát, állatokat foglaltak le, nemritkán saját zsebre dolgoztak. Gyakorlati érvényt szereztek a „minden a miénk” elvének, melyet nem csak hirdettek, hanem foganatosítottak is. A város vagyonos polgárait elfogatták és megzsarolták. Bevezették a szesztilalmat, de ez az ő szűk körükre nem vonatkozott, ők annyit vedeltek, amennyit akartak. 

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés