A demokrácia védelmében

2020. február 20.

Deli Gergely

Egykori kedves tanáromnak, Jeremy Waldronnak van egy elmélete, amely szerint egy demokráciában a vitás kérdéseket egyszerű többséggel helyes eldönteni. Úgy véli, ez a fajta eljárás biztosítja egyszerre és leghatékonyabban a nép uralmát és az egyéni jogok védelmét. Ezen talán meglepőnek tűnő állítását más szerzők egy érdekes költségelmélet segítségével igazolják. Eszerint minden publikus döntés meghozatala költségekkel jár: az egyszerű többség összeverbuválásának költségeit belső költségnek, a döntést ellenzők veszteségeit pedig külső költségnek tekintik. Na már most tegyük fel, hogy hosszú távon mindenki nagyjából ugyanannyiszor kerül a győztes oldalra, a többség tagjai közé. Ha emellett a döntések tétje is nagyjából azonos mindenki számára, akkor a külső és a belső költségek kiegyenlítik egymást, és így az egyszerű többségi döntéshozatal mindenkinek méltányos helyzetet eredményez.

Persze ha én történetesen olyan országban élek, amely tiltja a romák és a nem romák házasságát, nem igazán fog megvigasztalni, ha huszonöt évesen nem vehetem feleségül a szomszédból azt a gyönyörű, barna szemű cigány lányt. Esetleg később, ötvenéves koromban úgy fog alakulni a költségkalkulus alapján a szabályozás, hogy a frigynek már nem lesz akadálya, de az akkor már nem lesz az igazi. A személyes tét, a személyes áldozat tehát igencsak keserves lehet, még akkor is, ha a többségi elvű döntéshozatalt egyébként legitimnek tekintjük.

Kis János magyar filozófus továbbmegy egy gondolattal. Azt állítja, hogy a gyakorlatban előfordul, hogy a költségelosztás nem egyenletes, és az emberek egy jól körülírható csoportja sűrűbben szorul arra, hogy elviselje a többségi döntéshozatal költségeit, és ritkábban osztozik a többséghez tartozás előnyeiben. Ezért a többségi elven alapuló eljárás nem lesz méltányos a hátrányos helyzetben lévő kisebbséggel szemben. Így a „valódi” demokrácia csak liberális lehet, mert az a publikus döntéshozatal, amely sérti az alapvető liberális jogokat, nem tekinthető demokratikusnak. Mindebből egyúttal arra is következtet, hogy nincs szükségszerű összefüggés a demokrácia és a többségi uralom között.

Egy igazi, értékőrző konzervatívnak nem a mennyiség, hanem a minőség számít
Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés