Tacskóhorthy

„Lehetett volna több is. Mondjuk jegyzetfüzetet nyomnak a kezükbe, ahogy ez a kifejlett illiberális Észak-Koreában szokás, vagy felvonulhatott volna a többi fontos, nemzetépítő hivatásrend, a focisták és a Magyar Püspöki Kar. Elvégre ők is közpénzből élnek, és jól mutattak volna a hacukájukban. De ennyi most pont elég volt ahhoz, hogy Orbán, a magyarság legfőbb gumicsont-beszállítója a markába röhöghessen: egyszerre csinál hülyét az övéiből, akik párás tekintettel fedezik fel benne, az egykorvolt főlibsiben Horthy reinkarnációját, a pocakos katonákból, akik „elfogadták a meghívását” (el lehet képzelni, mi lett volna, ha nem) és a libsikből, akik a hadakat terelő Orbán látványáról szabadon asszociálhatnak a soron következő katonai diktatúrára.

Természetesen, mint a NER Munkás-Paraszt államában minden, ez is csak felpingált díszlet, dizájnszemüveges kreatívok által kiagyalt kommunikációs trükk. A valóságban Orbán a lóról is leesne, ha megpróbálna bevonulni a vörös Budapestre, az orgoványi erdőről ábrándozó Bayer Zsolt pedig jelenleg rekordalacsony várbeli lakbére megvédéséért folytat hősi harcot. Itt most papírkutyák mutogatják a rajzolt fogaikat, ványadt bicepszű alakok csapkodják az asztalt a községi kocsmában. Orbánnak egy erkölcsi tartásában régen megroggyant, kiöregedő szavazótábort kell egyre nagyobb impulzusokkal mozgásban tartani, egybeterelve a Horthy-Kádár hibridben hívő nénit-bácsit, a közbeszerzéseket csapoló megélhetési keresztény-nemzethyeket és a nettó neofasisztákat. Tartogat még ezt-azt a cilindere.

A nagy történelmű országok átka, hogy a századok kitermeltek annyi történelmi giccset és kacatot, hogy a korcs utódoknak bőven akad mit magukra aggatni.”