Aki Gyurcsány-vermet ás, maga esik bele

Két ábra segítségével mesélem el azt a sztorit, amely cseppben a tengerként mutatja, hogy milyen súlyos hitelességi terhekkel indul az ellenzék a 2022-es választás előtt.

„Persze, mondhatják, hogy növekedett a nemzeti jövedelem. Há’persze. Sokaknak növekedett, észteknek, letteknek, bolgároknak, litvánoknak, cseheknek (…) És mi? Ott vagyunk a közepén. Jobbak vagyunk, mint bárki más? A pannon tigris legyőzött mindenkit? Szó nincs róla. Magyarország nagyjából, tágabb régiójával együtt – persze – növekedett az elmúlt időszakban. Sem jobb, sem rosszabb. Átlagos. Szürke. Mint a kormányfő agyállományának egyik része. Szürke. Ennyi. Se több, se kevesebb. Nincs mire büszkének lenni, miközben nem vitatom, persze, hát növekedtünk mi is, mint ahogy növekedik a világ” – ezt adta elő Gyurcsány Ferenc múlt heti évértékelőjében az alábbi dia kapcsán, amit a felvételből másoltam ki.

Maga által gondosan szappanozott, csúszós terepre tévedt az egykori kormányfő, amikor éppen a gazdaság területét választotta ki, hogy belekössön az Orbán-kormány teljesítményébe. Nem pusztán azért, mert most már a sokadik egymás utáni negyedévben van az európai élmezőnyben a magyar növekedés. Sőt, nemcsak azért, mert látszik, hogy – a nehéz balos örökség válságkezelése (2010-12) után – minél inkább megyünk előre az időben, az orbáni gazdaságpolitika eredményei annál meredekebb, tehát erősebb növekedést hoztak. Végül nem is azért, mert az újabb rekordközeli növekedés, a 2019-es év, még nincs is rajta az ábrán. Hanem leginkább azért, mert van egy dia a 2010 előtti 8 évről is, amikor Gyurcsány előbb tanácsadóként, később miniszterként, majd négy és fél évig kormányfőként, végül Bajnai mögöttes énjeként felelt a magyar gazdaság állapotáért. 

Jól látszik (az ábrán narancssárgával), hogy – az első Orbán-kormány masszív bővülése után – a Gyurcsányék időszakában a magyar gazdaság 2002-től előbb laposkúszásra váltva közeledett csak az uniós átlaghoz (az ábra a térségbeli államok gazdasági növekedését egy főre vetítve, az EU 15-ök átlagához viszonyítva mutatja), majd a felzárkózás megállt, hogy végül visszaesés – és Gyurcsány elkerülhetetlen bukása jöjjön. A térségbeli magabiztos 3. helyről sikerült a megosztott 5-6. helyre visszaesni.

Egy főre jutó GDP az EU „új tagállamaiban” 1997-től 2010-ig vásárlóerőparitáson, az EU 15-ök átlagát 100 százaléknak véve
mindeközben pedig Szlovénia, Csehország tovább növelte előnyét Magyarországgal szemben, Szlovákia villámléptekkel, Lengyelország pedig erős hajrával megelőzte Magyarországot. Románia a magyarországi balos kormányzás évei alatt közel 20 százalékot faragott a hátrányán. Miközben pedig 2002-től, a válság visszaesését figyelembe véve is, bővülni tudott az egész térség, Magyarország a gyenge kezdés utáni recesszióval pont oda jutott vissza, ahonnan Gyurcsányék kormányra kerülésekor indult.

Ezek után „átlagosozni”, „ennyizni”, meg „szürkézni” minimum hiba, de inkább olyan, mintha a figura lendületből bele akarna rúgni valakibe, hogy aztán magát találja el egy nagyon érzékeny ponton.