Nem voltak hősök – ha voltak, nem a mi hőseink voltak
1945. február 13-án Budapesten lassan elhallgattak a fegyverek. Két idegen, megszálló nagyhatalom, két közös gyökerű totális diktatúra rendezte egymás között a számlát, az európai civilizáció rovására. Igen, ugyanis Budapest az európai civilizáció egyik fellegvára volt, a Duna Királynője. Mi magyarok pedig a náci és a kommunista rezsimekkel szemben álló polgári szigetnek számítottunk 1944. március 19-ig, még a jogfosztó törvények és egyes barbár cselekedetek ellenére is. A hazánkat megszálló német csapatok nem barátként jöttek, és egyáltalán nem tekintettek ránk barátokként. Untermenschek voltunk a számukra, idegesítő és zavaró tényezők. Fura, hogy mondjuk a román Antonescu-rendszert sokkal jobban kedvelték, mint a „zsidókkal mételyezett”, liberálisnak tekintett Horthy-establishmentet. És 1944. március 19-én megcsináltak nekünk egy rendszerváltást, 1944. október 15-én meg még egyet.
Budapest ostroma során az egyik barbár küzdött a másikkal, a saját nagyhatalmi mérkőzésükben. Miközben a város ostroma folyt, a nácik mögött létesült nyilas uralom bemutatta valódi arcát: a szocializmus útonálló természetét, a géppisztolyra alapozott antiszemitizmussal fűszerezve. Mindeközben a német városparancsnokság a magyar katonákat simán feláldozta, ha kellett. A kitörésről például egészen az utolsó pillanatig elfelejtettek szólni a tehetetlen díszletként viselkedő Hindy Ivánnak, a magyar parancsnoknak.
Ekkor már mind a két oldalon álltak magyar katonák. A németek oldalán egy részük hősiesen harcolt, más részük pedig muszájból, legnagyobb részük pedig egyáltalán nem harcolt. Akik harcoltak, azokat a kilátástalan helyzetért, a szovjetekkel szemben érzett jogos ellenérzéseikért ne ítéljük el. A szovjetek oldalára állt magyar honvédek pedig nem voltak „árulók”, hanem felismerték, hogy minél előbb véget ér ez a borzalmas, pokoli cirkusz, annál jobb a magyar embereknek. Ez vezette a nyilas pártszolgálatosokkal szembeszálló ellenállócsoportok-, a KISKA-Nemzetőr alakulatok tagjait is.
A kitörés maga semmiféle hősiességről nem szól.
A kitörést végrehajtó német csapatok nyomorult, rettegő, leharcolt alakulatok voltak, akiknek parancsnokai a csatornában mászva próbálták elkerülni a fogságot. Nem hősiesen tódultak a szovjetek géppuska és aknatűzébe a Széll Kálmán téren és nem idealizmusból próbáltak a budai hegyeken átvergődni, hanem azért, mert az életüket akarták menteni. Eldobálták fegyvereiket, miközben a szovjetek valóban vadállati kegyetlenséggel vadásztak rájuk. Hol van ebben a hősiesség?
Én nem vitatom el, hogy az 700 ember, aki a kitörő kb. 20 ezer főből eljutott a német frontvonalig, emberfeletti teljesítményt nyújtott. Voltak közöttük magyarok is. De a német védősereg tagjai nem voltak az „európai civilizáció” hősei, és különösen nem a mi hőseink. Ez német-náci (rém)mese volt, nem pedig a mi magyar történetünk. Ahogyan számunkra a szovjetek sem hősök, és nem felszabadítók.
Budapest ostromának hősei maguk a budapesti polgárok voltak. Kibírták, túlélték, elviselték az iszonyatos sorscsapásokat, a nyilasok razziáit, a szovjetek zabrálásait, a megerőszakolásokat. Az ostrom után a budapestiek előjöttek, és újjáépítették a várost.
Összesen 144 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Megmondom neked, te nagytudású, hogy ki a hős ebben a történetben:
az a kiskatona, aki parancsra nekifut a golyózápornak. És tudod ezek
közül különösen melyikek? Mindegyik, kivétel nélkül.
Tudod egy csomó ember az életét áldozta Magyarország védelmében. Igen, a szovjet hadsereg ellen védték Magyarországot a magyar katonák. Ugyanúgy az Ojtozi szorosban, Tordán, ahogy Budapesten.
A Máthé Áron meg rémisztő ostobaságokat ír a Mandinerre, nehogy megszólják a pógári lapot a horthyfasisztázó volt ÁVO-sok, meg a horthyfasisztázó oláhok.
Menj a fenébe, Máthé Áron!
Mi a francnak megy bele ilyen ostobaságokba a Mandi?
Választani kellett a harc folytatása és a megadás között. Van, amikor az 'én sem leszek rosszabb nálad, berohanok a halálba' érzés győz. De talán az az elszántság maradt meg '56-ra, és nem árt, ha nem is fegyverrel a kézben, de most is ezt tanúsítjuk.
A morál akkor is morál. Az ember kezdi érteni, mi a baj a vallásotokkal...
A szovjet kommunisták halálteljesítménye a következő korszakok végére, göngyölve:
A polgárháború idején 1922 végére: 3,284,000
A NEP korszak 1928 végére: 5,484,000
A kolhozosítás, éhhalál 1935 végére: 16,924,000
A Nagy Terrorral 1938 végére: 21,269,000
A sztálini foglalással 1941 közepéig: 26,373,000
A világháborúval, 1945 közepéig: 39,426,000
A háború után 1953 végéig: 55,039,000
A poszt-sztálinista kor 1987 végéig: 61,911,000
Forrás: R. J. Rummel: Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Szovjet népirtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction Publisher, 1990.
Innen látszik, hogy például Hitler hatalomra jutásakor a szovjet halálteljesítmény körülbelül 12,000,000 erőszakosan, idő előtt elpusztított embernél tartott, míg hadba lépésünkkor már 26,373,000-nél.
Hol tartott a német gyilkolás hadba lépésünkkor?
Gyuri bácsit idézed?
A zsidók létszámának növekedése a történelmi Magyarországon:
1720-ban 12,000
1785-ben 75,000
1805-ben 130,000
1835-ben 165,776
A hivatalos számlálás bevezetésekor:
1869-ben 553,641
1880-ban 638,314
1890-ben 730,342
1900-ban 846,254
1910-ben 938,458
Forrás: Zsidó Lexikon, Budapest, 1929, reprint 1987, 553.old.
Ezzel szemben a zsidókat ezerharminc helyről utasították ki az ismert történelem során.
COMPLETE LIST OF JEWISH EXPULSIONS (1,030)
Posted on May 2, 2018, September 15, 2018 by lordmolyneaux
Csak az a fránya bolsevizmus ne lett volna!
Ahogyan Hitler megmentette a Szövetségeseket
https://www.unz.com/runz/ameri..
Lám-lám.
Vagy:
https://www.unz.com/runz/ameri..
Amikor Sztálin majdnem elfoglalta Európát.
Természetesen a kommunista emberirtás számára.
lájk
Bejelentkezés