Akár a polgári engedetlenséget is bevethetik a tanárok az új Nat ellen

2020. február 10. 10:23
Arató László-Miklósi László
24.hu
Ez a hazugság tanterve, hiszen módszertani szabadságról, tanári autonómiáról beszél, ám ezt valójában teljesen kizárja. Interjú.

De miért ne lehetne automatikusan hősnek nevezni a törökkori végvári vitézeket? Állítólag ön ezt kétségbe vonta.

Miklósi László: Ki szerint?

A kormánymédia szerint.

Miklósi László: Ez is mutatja, hogy mennyire fontos a forráskritika a történelemoktatásban. Sohasem állítottam, hogy a várvédő magyar vitézek ne lehettek volna hősök. Ugyanakkor óriási különbség van a között, hogy ezt a minősítést a tanár közli a gyerekkel, majd számon is kéri tőle, vagy a diák maga alakíthatja ki ezt az álláspontot. Például úgy, hogy az órán megvitatjuk:
ki hogyan cselekedett volna az egri várban vagy Szigetváron, amikor a csata előtt Dobó István vagy Zrínyi Miklós közli: most még el lehet menni, aki viszont itt marad, annak életét kell áldoznia. Sőt, az sem biztos, hogy a szabad elvonulást ígérő törökök betartják majd a szavukat. Ki hogyan döntene? Hadd gondolkodjanak el a diákjaink az összes opción, mielőtt döntést hoznak.
Az előírt értékeléssel ezt teheti értelmetlenné, feleslegessé az új Nat, miközben egy hagymázos nemzettudat sulykolását írja elő ahelyett, hogy a hiteles, tényeken alapuló nemzettudat kialakítására törekedne. Ezzel egyaránt árt a diáknak és a nemzetnek.

Arató László: Természetesen a kormányzati kultúrkampf részének tekinthető, hogy Wass Albert, Nyírő József vagy éppen Herczeg Ferenc bekerült a tantervbe, míg Kertész Imre, Bulgakov vagy Ottlik kikerült onnan. Megdöbbentő, hogy a kiváló lektűrszerző, Herczeg Ferenc »életműként« lett az alaptanterv része, azaz Petőfi, Arany, Ady, Babits, Kosztolányi vagy József Attila szintjére emelték, és így automatikusan érettségi tétellé is válik, szemben például Móricz Zsigmonddal. Ezzel együtt az ideológiai problémák huszadrangúak, az új Nat nem emiatt katasztrofális. A magyartanárok legfőbb gondja, hogy ez a tanterv szakmai szempontból dilettáns, gyerekellenes, tanárellenes, olvasásellenes. Vagyis az oktatás egyetlen szereplőjének sem szolgálja az érdekeit.

Ez a Nat rengeteg alkotó és mű tanítását írja elő kötelezően, megvonva a szabad választás lehetőségét, ami tökéletesen el fogja idegeníteni az olvasástól a legfiatalabb generációt. A 9.–12. évfolyamon 126 szerzővel kell kötelezően foglalkozni. Valójában jóval több kötelező olvasmány van, mint amennyi ez alatt az alcím alatt szerepel, mert az Alkotók, Metszetek, Szemelvények címszavak alatt is vannak kötelezők, ezeket a kerettanterv fogja konkretizálni. Az 2012-es tantervben még szereplő »például« szócska pedig teljesen és szimbolikusan eltűnt.

A mennyiségtől függetlenül nem mindegy, hogy Jókait vagy Wass Albertet nem olvas a diák? Merthogy nem olvas.

Arató László: Ezt a problémát például nagyon másképp látjuk, mint az oktatási kormányzat. Az olvasásra nevelésnek kellene lennie a legfőbb célkitűzésnek. Ehhez különösen az általános iskola felső tagozatán nagyon sok kortárs ifjúsági irodalmat kellene olvastatni. A kötelezők mellett közös és kölcsönös olvasásra ajánlott műveknek kellene szerepelniük. Egy adott – de nem a Nat-ban megadott – listából választva az előbbieket közösen jelölhetné ki az osztály és a pedagógus, utóbbiakat pedig csoportokban dolgoznák fel a diákok. Ettől a lehetőségtől mereven elzárkózik az új alaptanterv. Pedig így könnyebben fogadnák el a gyerekek a tanárok számára fontos nemzeti klasszikusokat is. A tanítás középpontjában nem műlistáknak, hanem a diák kommunikációs és esztétikai nevelésének kellene állnia. A tananyag-növekedés miatt azonban üres szólammá válik a kompetenciafejlesztés, a szövegértés és a műértés fejlesztése. Ekkora mennyiségű ismeretanyagot csak úgy lehet átadni, ha a tanár feláll a katedrára, és négy éven át le sem lép onnan, csak folyamatosan szónokol. Ez már a múlt században is jócskán elavultnak számított. Egyébként az új Nat-ból leginkább azért lett fércmű, mert semmiféle tudományos közmegegyezés nincs mögötte, nem folyt róla szakmai egyeztetés, a szerzői – Takaró Mihály kivételével – ismeretlenek.

A szakmai kifogásokon túl az alaptanterv bevezetését azért is tartom óriási hibának, mert nem békét hoz a tantestületekbe, hanem csatatérré teszi az iskolát. Ráadásul ez a »hazugság tanterve«, hiszen módszertani szabadságról, tanári autonómiáról beszél, ám ezt valójában teljesen kizárja. Súlyos fogyatékossága továbbá, hogy lényegében mellőzi a kortárs irodalom oktatását, ezáltal egy gyerekektől távoli, muzeális darabbá teszi az irodalomtanítás tárgyait.

Értem, hogy most szeretnének kizárólag szakmai kifogásokat megfogalmazni, de hát az önök által képviselt egyesületek már régóta a politikai térben mozognak. A kormánysajtó egyenesen úgy fogalmaz: bár megpróbálják magukat oktatási-szakmai szervezetnek álcázni, valójában balliberális műhelyek. Rétvári Bence, a humántárca államtitkára egyenesen »sorosozással« támadta be a TTE-t.

Miklósi László: Ez nem új jelenség, de ekkora erővel korábban nem támadtak ránk. Az elmúlt harminc évben a TTE összes kritikai jellegű szakmai állásfoglalása hasonló reakciókat váltott ki: a mindenkori kormányoldal politikai akciónak minősítette azokat, a mindenkori ellenzék pedig politikai akciókat épített rájuk. Az egyes politikai oldalak mindig attól függően viszonyultak az oktatáspolitikai megnyilvánulásainkhoz, hogy éppen hatalmon vagy ellenzékben voltak. Az elmúlt tíz évben annyi változott, hogy a kormány az autonóm szakmai és civil szervezeteket nem vitapartnernek, hanem ellenségnek tekinti. Ez abszurdum, miként a »sorosozás« is. Elfogadhatatlan a minden alap nélküli vádaskodás, miként azt a parlamenti államtitkár tette.

Arató László: A magyar nemzeti kultúrában a történelemnek és az irodalomnak hagyományosan politikai szerepe is van, ezért az ezekkel foglalkozó tantárgyak ideológiailag szenzitívek. Óhatatlan, hogy az autonóm szakmai szervezeteket a politikai térben ideológiai szempontból is bedobozolják. A természettudományos vagy a készségtantárgyakat tanító kollégáknak ezzel nem kell szembenézniük. Ők egyébként kevésbé elégedetlenek az új Nat-tal, ám azt egyöntetűen kifogásolják, hogy velük sem egyeztetett senki az alaptanterv kidolgozása során, holott a Csépe Valéria-féle koncepció megvitatásában 2018-ban még ők is részt vehettek. Azóta a Csépe által kidolgozott anyag döntő része a kukába került, a most nyilvánosságra hozott Nat-ba a szakmának már nem volt beleszólása. Az ME helyzetét egyébként a független média sem könnyíti meg: amikor először szólaltam meg az új Nat-ról egy tévériportban, két ellenzéki politikus közé vágták be a mondandómat, így sokaknak úgy tűnhetett, mintha a szakmai érveim valójában politikaiak lennének. Új jelenségnek számít, hogy soha nem ült még ekkora ünnepet a hazugság. Teljesen mindegy, hogy mit mondunk, mindenfajta következmény nélkül forgatják ki a szavainkat. Ez a politikusoktól megszokott, de a politikailag elkötelezett médiától korábban soha nem volt ennyire durva, mint manapság.

Az ME összes kritikájából annyit hámoz ki a kormánysajtó, hogy a magyartanárok ideológiai okokból támadják a Nat-ot. Hiába szajkózom, hogy a mennyiséggel és az alternatívák hiányával van baj, az ideológiai problémák legfeljebb másodlagosak, fütyülnek rá. Azt hallom, hogy lefasisztáztuk Wass Albertet. Nem tettünk ilyet, mégis ezt harsogják szünet nélkül.”
 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 35 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Hitvány bolsevik férgek.

Egyébként roppantul kíváncsi vagyok arra, egyáltalán mi igaz abból, hogy a Nat-ban az van benne, hogy a végvári vitézek hősiességét a tanárnak ki kell hangsúlyoznia. Nem fogom elolvasni a Natot, mert baromi hosszú és száraz anyag, de azt már megszoktam, hogy ezek a redvás, hazug libsi tetvek állandóan hazudoznak meg csúsztatnak.

Hát de ez a gyökér egész mást állít:

"Miklósi László: Ez is mutatja, hogy mennyire fontos a forráskritika a történelemoktatásban. Sohasem állítottam, hogy a várvédő magyar vitézek ne lehettek volna hősök. Ugyanakkor óriási különbség van a között, hogy ezt a minősítést a tanár közli a gyerekkel, majd számon is kéri tőle, vagy a diák maga alakíthatja ki ezt az álláspontot."

Hogy lehet olyant tanítani a gyerekeknek, hogy Mohács "hősvértől pirosult gyásztér"?

Korábbi hsz.-em másolása:
Jó volna átgondolni pár dolgot.
Például minden oldalon az hangzik el, hogy az irodalom tanítás feladata az olvasás megszerettetése a diákokkal. Bármilyen rosszul hangzik én ezzel csak kicsit tudok egyetérteni. Ugyanis azt gondolom, hogy a diákok 90 %-a nem fog felnőtt életében szépirodalmat olvasni, függetlenül attól, hogy milyen volt a NAT, vagy milyen volt az irodalom tanárja. Jó, mondjuk egy jó irodalom tanár 10 %-ot tud javítani a dolgon, de ő sem a NAT-tól lett jó tanár.
Bizony: az irodalom tanítás feladata, hogy minden diák halljon Petőfiről, Aranyról, Herczegről. Azon lehet vitatkozni, hogy éppen ki kerüljön bele a kánonba, azonban ez a vita 2-3 név körül forgott és kifulladt.
Pedig ez utóbbiban van a lényeg: nem a nevekben, hanem abban, hogy mi tekintünk oktatandó magyar irodalomnak. Azt, amit Arató nevű gondol, hogy a Nyugat folyóirat kiemelkedő írói jelentik-e az irodalmi kánont, vagy a teljes magyar nyelvű irodalom.
Ez ám a kérdés.
A Nyugat írói remekül megírták a belpesti kiválasztottak életét, hadd írjam így, kurva jó irodalmat alkottak. Csakhogy a kiválasztottakon túl él itt a Kárpát medencében 14.500.000 magyar, akik -a jelen állapotot figyelembe véve- 8 országban termeltek ki irodalmat (történelmet).
Nekem pedig legalább annyira fontos az ő történetük, mint a belpesti történet.
Tehát itt igen is azt írom, hogy az erdélyi magyar közösségnek van egy története, a felvidékinek és így tovább, és ez mind a magyar irodalom, történelem része. Nem úgy, mint a szutyok kommunizmusban (meg a rohadt kis Gyurcsányéknál), ahol fel akarták a magyar közösségeinket számolni.
Azon is lehet persze vitatkozni, hogy a Nyugat íróiból ki kerüljön be, vagy az Erdélyi Helikon íróiból ki kerüljön be a kánonba, de azon nem lehet vitatkozni, hogy melyik értékesebb. A tetű Arató nevű azt kérte számon, hogy meri a NAT a többi írót felemelni a Nyugat színvonalához.
Na, ezt a rohadt náci barmot kikérem magamnak, aki a Nyugat közösségét -javarészt zsidókat - magasabb rendűnek tartja, mint az Erdélyi Helikon közösségét, akik történetesen nem zsidók (ha fordítva volna, akkor is ordítanék és náciznék). Hogy gondolja ez a szemét, hogy van értékesebb és kevésbé értékes része, története a magyar népnek?
Tehát az jutott eszembe, hogy rugózhat Szily a törvényszövegen, de szerintem végre az irodalom oktatás tematikája az egységes magyar nemzeti irodalom.
Biztos lehetne a törvényt elegánsabban is leírni, de nekem még így is végtelenül többet ér, mint az aczélgyuri és a mai háborgókban továbbélő szelleme.
Amúgy a magyar szerzők között van jó, jobb, szarabb, függetlenül attól, hogy a Nyugatba írt vagy valamelyik erdélyi folyóiratba.
De nekem, mint a magyar nemzet tagjának és a gyerekeimnek is ugyanezen a jogon, jogom van tanulni azt, hogy mi történt az erdélyiekkel, a felvidékiekkel, a délvidékiekkel, vagy a nyugatosokkal. Ezt pedig leginkább ők tudják elmesélni, és nem csak az esztétikai színvonal érdekel. Hanem az, hogy mi van a magyarokkal.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában