A grandeur meghalt – éljen a grandeur?

2020. február 6.

Demkó Attila
A 67 milliós Franciaország egyszerre Európa egyik vezető hatalma és beteg embere: hogyan próbálják a régi nagyságot visszanyerni, miközben akut belső problémákkal küzdenek? Utazás a „Grande Nation” jelene körül.
GABONI KINCSESTÁR
A közép-afrikai Gabon lett a fran-cia nukleáris ipar uránforrása. Az 1956-ban felfedezett bánya az ország függetlensége után is Párizs kezében maradt. Amikor a franciabarát első államfőt puccsal megbuktatták, Párizs beküldte a hadsereget. A franciák által posztjára rakott második államfő, Omar Bongo negyvenkét évig vezette az országot, hogy aztán halála után fiát, Ali Bongót válasszák elnökké. 1960-tól egészen mostanáig senki sem vezethette az országot, csak Párizs emberei. A gaboni urán és olaj így elsősorban Franciaországnak hozott extraprofitot.

Az eddigi angolszász és a jövendő kínai dominanciájú világban már nem evidencia, de Franciaország sokáig Európa legerősebb – és a világ egyik legerősebb – hatalma volt.  A nap ugyanúgy nem nyugodott le a francia, mint a brit vagy a spanyol birodalom felett, csak éppen a francia gazdaság nagyobb volt, mint két ellenfeléé. Nem véletlenül volt évszázadokon keresztül a francia a diplomácia nyelve, és nem véletlenül jutott Napóleon olyan messzire Európa meghódításában. Mindezt Franciaország hatalmas belső erőforrásai támasztották alá. Nagyjából 1300-tól az 1800-as évekig a francia lakosság volt a legnagyobb az Oroszországtól nyugatra fekvő Európában, a középkorban a kontinens minden negyedik lakosa a Francia Királyságban élt.

TÚL A CSÚCSON

A demográfiai előny a 19. században szűnt meg. Az európai hegemóniáért folytatott napóleoni háborúk után a vereséget elszenvedő ország krízisbe került, népessége alig növekedett, a két világháború pedig tovább csapolta a nemzet erejét. Az ország nagyhatalmi státuszát a  20. század közepéig elsősorban óriási gyarmatbirodalma támasztotta alá – amely katonai hátország és besorozható férfiak forrása is volt.

Ez a 19. században felépített birodalom – spanyol és brit vetélytársával ellentétben – részben még ma is létezik, és meghatározza Franciaország erejét. Van látható része: kisebb gyarmati maradványok szerte a világon a Csendes-óceántól Dél- és Észak-Amerikáig. A szétszórt kis szigetek viszont inkább viszik a pénzt. De van a birodalomnak egy informális része, amely továbbra is jelentős erőforrásokat biztosít az országnak: Françafrique-nak hívják. Francia Afrika nem egyszerűen a francia nyelvről és kultúráról szól, nem is a volt nagyság olyan ápolója, mint a briteknek a Nemzetközösség. Ez a közösség részben ma is a francia hatalomról, a globális ambíciókról és a pénzről szól.

AFRIKA: A PROFIK ÉS A PROFIT

A francia kolonializmus több volt egyszerű terület- és erőforrásszerzésnél.  A nyelv és a kultúra terjesztését kiemelkedően fontosnak tartották, francia mintára építették fel a gyarmati városokat, és elvárták, jutalmazták az asszimilációt. Néhány országban a folyamat teljes kudarccal zárult. Algéria meghódítása 1830 után becslések szerint a lakosság negyedének életébe került, és az 1962-es függetlenségi háború újabb háromszázezer halottat hozott. Itt nem sok jóindulat maradt a volt gyarmattartó iránt, a francia gazdasági pozíciókat a függetlenség kivívása után alaposan megnyirbálták. Ma a legerősebb összekötő kapocs a több mint kétmilliós algériai közösség Franciaországban. Máshol viszont a kulisszák mögött a francia hatalom megmaradt a mai napig.  Sőt kiterjedt, mert egyes volt portugál és spanyol, illetve az összes egykori belga gyarmaton részben Párizs töltötte be az űrt. Néha igen megkérdőjelezhető módon. A francia beavatkozás például szerepet játszott a ruandai népirtásban, a vádak szerint a tömeggyilkosságért felelős hutu hadsereget Franciaország fegyverrel és kiképzéssel támogatta, sőt védte még akkor is, amikor már nyilvánvaló volt, hogy mi történik.

Az Európai Unió további bővítését nem véletlenül ellenzik Párizsban
Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés