A gyereknél nincs jobb drog! – Pásztor Anna a Mandinernek

Nagy dilemma volt a szülés? 

Annyi történt, hogy leültem magammal és megkérdeztem, na, Anna, mi legyen? Merre tovább 40 évesen? Idő van, nincs több mellébeszélés! 

Egyenes beszéd… 

Végiggondoltam az életemet. Ha így folytatom, idővel öregedő rocksztár leszek gyerekek nélkül, s majd egyre jobban erőlködöm, hogy bizonyítsak magamnak, hogy minden rendben, teljes az életem. Arra jutottam: amúgy is megéltem már négy ember életét, így belevágok.

Köztudott, hogy az egyik legkedveltebb daluk, a Márti dala az Anna and the Barbies egyik tragikusan fiatalon meghalt rajongójának halála kapcsán született. Nemrég egy Facebook-élőzésben mesélte, hogy néha még ma is beír Márti Facebook-oldalára. Ennyire hiányzik?

Márti hozzánk nőtt, minden koncertünkön ott volt az első sorban. Aztán egyszer csak nem jött többé, és mi nem tudtuk hova tenni a hiányát. Neki dedikáltuk a Márti dalát, amelynek eredetileg Kezdjetek el élni! volt a címe. Ezek a bejegyzések az ő oldalán a barátainak, szeretteinek szólnak. Nem neki személyesen, az emlékének posztolok, ő szerintem már sokkal jobb oldalakat néz ott fent!

Azt is mesélte korábban, hogy sok ismeretlen kér öntől életvezetési tanácsot a Facebookon. Tudnak még meglepetést okozni az emberek? 

Tudnak. Hihetetlen, mennyire befogadnak a dalokon keresztül, személyes dolgaikba is beavatnak. Nyilván megtisztelő, de hatalmas felelősség is másnak ismeretlenül tanácsot adni. Udvariasan meg szoktam kérni őket, hogy nálam szakavatottabb emberekhez forduljanak. Maximum fel tudok ajánlani két VIP-jegyet, ha azzal segítek.

Önnek mi a kapaszkodó? 

A nagybetűs játék. Bármennyire is durva és sokszor nyomorúságos az élet – van, hogy az én arcomat is belenyomja a sárba –,

amit túlélsz, annak a hőse vagy! Kevesen tudják, van egy belső, szuperhős karakterem, és ilyenkor megkérdezem magamtól, hogy na, ő most mit tenne? Ilyenkor aztán újra rocksztár leszek, nekimegyek az életnek. Nem is olyan régen voltam egy tévés felvételen. Rám tettek egy gipszmaszkot, s tudtam, hogy sokáig rajtam lesz és nem lehet levenni. Pillanatok alatt olyan érzésem támadt, mintha egy koporsóba zártak volna és elástak, még a föld koppanásait is hallottam a koporsón. Kezdtem pánikba esni. Aztán megjött a belső karakterem, amelyik azt mondta: Pásztor Anna, ide figyelj, te rocksztár vagy, legyél tökös, túléled! A gyerekek születésénél is megvolt ez a belső párbeszéd magammal, bár az inkább belső üvöltözés volt, hogy kibírjam.

A zenei karrierjén egyáltalán nem látszott, hogy közben két kisgyereket szült, ám feltűnt, hogy a közösségi médiában éppen most erősített rá. Saját YouTube-csatorna, Facebook-élőzés. Behozza a lemaradást? 

Én nagyon analóg ember voltam, bár a matematika gyerekkánt is érdekelt, azért leginkább a felhők közt kószálok, mint egy rendes dalszerző. A 21. század viszont nagyon izgalmas, a csináld magad és a végtelen lehetőségek tárháza az internet. Most lett erre időm, kedvem és lehetőségem, kihagyhatatlan új tanulnivaló és hobbi, viszont azért van még mit fejlődnöm. A múltkor például élő bejelentkezés közben centrifugára kapcsolt a mosógép... Szépen kimentem és kikapcsoltam. Amúgy izgat a közösségi média, mert oda jutottunk, hogy nincs szükség közvetítőkre, tévére, leülök a képernyő elé és már ott is vagyok mindenki szobájában. 

Azért ne szabadkozzon, látni, hogy nagyon érzi a bulvárt. 

Értem a cirkuszt, ráadásul azt vettem észre, a bulváron keresztül érem el az embereket leggyorsabban. Persze néha én is csak nézek, miket írnak, bár teszem hozzá, szerintem sokkal inkább polgárpukkasztó vagyok, mint amiket megjelentetnek rólam. 

Ha már érzelmek: sokat írtak az újságok arról is, amikor kiderült, hogy a zseniális szövegíró, Bereményi Géza nem a vér szerinti apja. Fel tudta már dolgozni? 

Rájöttem,

Nekem Géza leginkább művészként, dalszövegírókent volt inspiráló, a balatonszepezdi nyaralónkban közelről láthattam például, ahogyan együtt írják a számokat Cseh Tamással. Nem kell ennél jobb iskola.

Akkor talán azt is tudja, mi volt a titka a Bereményi–Cseh kettősnek? 

Géza nagyon nyitott és alázatos író, Tamás pedig zseniális előadó volt. Sokat beszélgettem erről Gézával. Néha fájlalta, hogy nem tud énekelni, mert a szövegei azért tényleg akkor lettek volna teljesen harmóniában az ő eredeti üzenetével, ha ő is adja őket elő. Felajánlottam neki, hogy próbáljuk meg, jöjjön be a stúdióba, de végül nem vállalta.

Cseh Tamásba sok fiatal lány volt szerelmes. Ön is? 

A nagypapám lehetett volna, de ettől függetlenül sármos volt, távolba meredő tekintettel. Az igazság az, hogy nekem azért akkor és most is más a zsánerem. 

Elvégezte Gór Nagy Mária színitanodáját. Milyen filmben szerepelne szívesen?

Szó volt róla, hogy egy Tomb Raider-típusú szuperhős leszek, combcsizmával, vad sminkkel, pont, mint a rockszínpadi énem. Le is forgattunk egy pilot filmet, igazi filmgyári körülmények között, jelmezzel, díszlettel, kaszkadőrökkel, de sajnos végül nem lett a filmből semmi. Nem is olyan régen pedig behívtak castingra, legyek feleség a Mintaapák című sorozatban, de végül nem tudtam vállalni, egy tematikus Anna and the Barbies zenés darabot rendeztem a Nemzeti Színházban.

Volt egy másik szőke énekesnője az országnak, aki hasonlóan lendületes volt a maga világában. Fábián Julira gondolok, aki tragikusan korán halt meg. Mennyire ismerte őt? 

Tóth Vera révén sokszor találkoztam Julival. Ő egy tündéri karakter volt. A fellegekben járt, úgy is élt. Én egy megkerülhetetlen gengszter vagyok, ő egy tiszta angyal volt, én meg jóval kócosabb, koszosabb angyalka.

Honnan van ennyi energiája? 

Nem vagyok egy ezoterikus bubus, de hiszek az univerzum energiájában, amely átjár minket.

Az erősítőkből dübörgő zene átrázza, átmossa a részecskéket. Olyan energiák szabadulnak fel, olyan energiákat adok és olyan energiákat kapok a közönségtől, amelyből aztán erőművet is lehetne üzemeltetni. De ezt csak úgy lehet átélni, ha az ember le tudja vetkőzni a félelmeit, a görcsöket, a megfelelési kényszert. Ha színpadra lépek, olyan vagyok, mint a részeg bácsi a biciklin. Elpusztíthatatlan!