Metróhuzat

„Abban nem vagyok biztos, hogy a nemzet elsöprő akarata testesül meg a döntésben, sokkal inkább valamiféle liberális, karácsonyi dac: mi vagyunk a volánnál! A pártsemleges Közlekedő Tömeg Egyesület nyilatkozata szerint mindenesetre zavaró, hogy politikai indíttatásból évente többször több közlekedési csomópont neve változik, mert ettől csak bonyolultabb lesz a tájékozódás, kivált a külföldiek számára. Ez a dolog technikai része.

A másik az ideológiai, amit leghelyesebb kérdésként föltenni: kiérdemelte-e ezt a metróállomásba betonozott titulust a néhai államfő, aki a nemzet nagypapájának indult, de aztán rossz társaságba keveredett. Pártja, az SZDSZ erőltette az országra a joviális Árpi bácsit, akinek igazából egyetlen feladatot szántak: tegyen keresztbe az Antall-kormánynak. A megboldogult Népszabadság ezt így fogalmazta meg: „Kezdő demokráciában, ahol a jogrendszer még csonka, különösen fontos, hogy a hatalom korlátozásáról olyan személyiségek gondoskodjanak, akiknek ehhez megvan a demokratikus érzékük, tekintélyük, népszerűségük.” Árpi bácsi valóban korlátozója volt a hatalomnak. Pontosabban kerékkötője. Sosem írta alá a pártjának nem tetsző törvényeket. „Demokratikus érzéke” legjobban akkor mutatkozott meg, amikor közkegyelemben részesítette az SZDSZ által szervezett taxisblokád résztvevőit.

Göncz Árpád városközpont? Hát, nem tudom… Egy olvasó szerint maximum egy taxiállomást nevezzenek el róla. Egy másik – a túloldalról – viszont azt szeretné, ha Göncz Árpád fejedelem útja is lenne… Mint látható, megosztó személyiség volt.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.