A GDP helyett az életminőség a lényeg
A Világbank egykori agytrösztje szerint félrevezető az országokat az egy főre eső jövedelemszint alapján összehasonlítani. Charles Kenny úgy véli, hogy csakis az életminőség lehet a korszerű összevetés alapja, és ebben sok ország jobban teljesít, mint ahogyan arra pusztán a számok alapján következtetnénk. Könyvének tiszta logikája pártállástól függetlenül sokakat elgondolkodtatott – a második kiadáshoz már Bill Gates, a világ legsikeresebb vállalkozója írt előszót.
Az elmúlt évtizedek a GDP bűvöletében teltek. Kenny szerint azonban a „gazdag” és „szegény” fogalmai minden országban mást jelentenek, ráadásul nem is elsősorban a pénzen múlik az emberek boldogsága. Szerinte sokkal inkább az egészségi állapot, az iskolázottság szintje és az erőszakmentes mindennapok esélye, azaz összefoglalóan az életminőség jelenti egy közösség fejlettségének helyes mértékegységét. Ha ezeket vesszük alapul, kiegészítve néhány további tényezővel, például a közlekedéshez, a kulturális javakhoz és a kommunikációs eszközökhöz való hozzáféréssel, akkor könnyen megállapítható, hogy a bolygó mai átlagos életszínvonala még száz évvel ezelőtt is elképzelhetetlennek tűnt volna.
