Látható, hogy ez egy megosztó kérdés, és nagyon fontos lenne benne nem megosztani az Európai Parlamentet, hanem addig vitázni, amíg nem születhet konszenzusos megoldás. Rendkívül fontos, hogy a menekültekkel való szolidaritását eddig is kimutatta az Európai Unió (éppen ez az egyik legnagyobb problémája az Orbán-kormánynak), a tengereken hánykolódók segítésétől elkezdve, a menedékkérők befogadásáig, élelmezésééig, sok területen még túl is vállalja magát a közösség, hogy kiállhasson történelmi értékei mellett. Ez helyes egyébként. Fontos még, hogy nem a program leállítására szavazott a DK, hanem a bővítést vetette el. Ez két külön dolog. Nem bír el mindent egy költségvetés.
Mik a tervei a Liberálisok elnökeként, mit kíván folytatni Fodor Gábor munkájából, és milyen téren újítana?
Fodor Gábor egyértelműen a középen álló szavazók megszólítására törekedett, de ahogyan fokozatosan épült ki a NER, úgy fogytak el a középen álló szavazók. Ma egy rendszerváltás előtti állapotban találjuk a társadalmat, ahol léteznek a kormánynak hívei, és léteznek azok, akik a kormányváltásért szállnak síkra. Lesz majd olyan időszaka a magyar politikatörténetnek a jövőben, amikor újra megtelik a politikai közép, de az csak a Nemzeti Együttműködés Rendszerének lebontása után lehetséges. Mára végletekig kettészakadt a társadalom. Mi azért dolgozunk most – egyébként szövetségben az ellenzék többi pártjával –, hogy ez megszűnjön. Egyetlen nemzet sem emelkedett még fel, amely folytonosan torzsalkodott. A kormány most arra játszik, hogy magyart és magyart minden szakpolitikai és társadalmi síkon összeveszejtsen. Az ellenzéknek történelmi felelőssége azt üzenni önmagáról, hogy a társadalmi békéért küzd, mert sajnos a kormányzati kommunikáció épp ellenirányú hazugságokat harsog. Nem baj. Megküzdünk majd ezzel is.
Ez azt is jelenti, hogy kitörhet a párt az 1%-os küszöb alól?
Arra kértem felhatalmazást, hogy az eddig nagyjából 1 százalékos mezőből ki tudjunk törni. Nyitunk azok felé is, akik eddig keresték a pártjukat, és nem találták. Hiszem, hogy a liberális közösség javarésze ma már nem középen, hanem a markáns ellenzéki szavazótáborban található. Az ő megszólításuk a fő cél, és az, hogy végre nagyobb teret kaphassanak a szabadság gondolatai az Országház falain belül és kívül is. Én erre, a tavaszi ülésszak kezdetétől látok lehetőséget, és meg is fogom ragadni.