Átalakuló konzervatív szavazóbázisok

2019. december 12.

Dúró József
A hagyományos pártok válaszút elé kerültek. Vagy elkezdenek egyszerű üzenetekkel a választók többségéhez szólni, vagy az iskolázottabb, jobb módú szavazókért folyó, egyre élesebb versenyt választják.

Számos országban megfigyelhető a pártok szavazóbázisainak, illetve azok karakterének átalakulása. Ez nemcsak arról szól, hogy a hagyományos balközép pártok elvesztik a munkásrétegeket, hanem arról is, hogy a magasabban képzett választók egy része eltávolodik a klasszikus liberális és jobbközép tömörülésektől. Ráadásul ezek a szavazók a zöld és újbaloldali pártoknál lelnek politikai otthonra. E két jelenség együtt érdekes változás a politikában, és részben a tömegkommunikációval magyarázható.

Tömegdemokráciában ugyanis végső soron nem a választók vagyoni helyzete, iskolai végzettsége a legfontosabb, hanem a mennyisége. Lehet egy pártnak csak gazdagokból vagy csak szegényekből, csak iskolázottakból vagy csak iskolázatlanokból álló bázisa, a politika örök igazsága, hogy a legtöbb szavazatot szerző párt nyeri a választást.

Európában – és részben az angolszász demokráciákban – is megfigyelhető ez a változás. Konzervatív pártok törtek előre hagyományosan baloldali fellegvárakban: gondoljunk csak Donald Trump győzelmére a középnyugati államokban vagy a Fidesz sikerére Kőbányán és Csepelen a legutóbbi önkormányzati választásokon. Jelentősen visszaesett ugyanakkor a jobboldal számos nagyvárosban, ahol jellemzően nem az alacsonyabban képzett szavazók jelentették a bázisukat. Ugyan azt nem lehet kijelenteni, hogy ez a folyamat mindenhol egyformán ment végbe, de akár Berlinre tekintünk (a kilencvenes években még negyven százalék fölött szerepelt a CDU), akár Madridra (ahol a Néppárt szavazói közel felét elvesztette), akár Budapestre (ahol a Fidesz épp a polgári kerületekben gyengült), látható a trend.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés