Folytassuk a közös alkotó munkát! – üzeni a Várkapitányság vezetője az I. kerület új vezetésének

November 29-én jelent meg a Népszavában egy, a Várkapitánysággal és a vár felújításával kapcsolatban igencsak kritikus cikk: V. Naszályi Márta, az I. kerület új polgármestere nem ért egyet azzal, hogy az 1944 márciusi állapotokat tervezik visszaállítani. Valóban ez a terv, a Horthy-kor állapotainak restaurálása?

Szó sincs róla.

ugyanis a Várnegyed akkor, Hauszmann Alajos munkássága idején élte fénykorát. 1944-re hivatkozni mesterséges feszültségkeltés, tudatos torzítás. A II. világháborút közvetlenül megelőző időszak és az azt követő időszak egyáltalán nem hasonlítható össze a mostani tevékenységünkkel. A kommunista érában tudatos rombolás, ideológiailag vezérelt rekonstrukció, konfúz helyreállítás történt, úgy alakult ki a jelenlegi eklektikus állapot. Megmenthető épületeket bontottak le, rekonstruálható belső tereket építettek át. Mi azt mondjuk, hogy adjuk vissza a Várat az embereknek, mert meggyőződésünk az, hogy a Várnegyed többre hivatott annál, minthogy egy legyen a Budapesten kötelezően meglátogatandó turisztikai látványosságok sorában. A Budai Vár Magyarország, Európa és a világ kiemelkedően értékes épített és kulturális örökségének része, a nemzet szimbolikus helyszíne, identitásunk alapköve, melyért közös felelősséggel tartozunk, ezért minden fejlesztésünknek, felújításunknak azt a célt kell szolgálnia, hogy a Vár ismét a magyar emberek mindennapjainak részévé váljon.

Kinek a részéről jelentkezett igény a vár dualizmus korabeli állapotának visszaállítására?

A várnegyed rekonstrukciójának folytatásáról, újrakezdéséről az 1990 utáni összes magyar kormányzat beszélt, de a nagyívű elképzeléseket nem követték tettek. A tétlenkedésnek a 2010-ben megalakult Orbán kormány vetett véget, és hozzáfogott a Vár rekonstrukciójához: 2011-ben döntöttek a Várkert Bazár felújításáról, 2014-re lett készen. 2012-ben döntöttek a Honvéd Főparancsnokság részleges felújításáról, ez is 2014-re készült el. A tervezés, előkészítés alapdokumentuma a Nemzeti Hauszmann Terv volt, a megvalósítás pedig a Nemzeti Hauszmann Program révén kezdődik – illetve egyes esetekben folytatódik. Ez a program, ami a következő három évre határozza meg a feladatainkat, már a felelős cselekvés, a megvalósítás programja.

A múltba tekintés és a restaurálás helyett, nem egy élhetőbb várra lenne inkább szükség, amely rendelkezik közösségi terekkel? Miért fontos a restauráció?

A budai Várnegyed

Egy történelmi városrész, ahol állam, egyház és polgár hosszú évszázadokon keresztül békében és harmóniában élt egymás mellett. Mi azt szeretnénk, ha ez így is maradna. A Várnegyed közös kincsünk, amit mindig az itt élők és munkálkodók tettek naggyá és mindig is érdekeltek voltak gyarapításában. Ez a kincs közös felelősségünk. Bár a polgármester új, az itt élő emberek nem változtak. A közös értékek gyarapításában az itt élők mindig is partnerek voltak – mi az építés és értékgyarapítás oldalán állunk. A választási eredményekből pedig egyértelműen kitűnik, hogy az új vezetésnek igencsak meg kell dolgoznia a Várban lakók bizalmáért, túlnyomó többségük ugyanis nem rájuk szavazott. Az együttműködés lehetőségének fenntartását azonban ezzel együtt sem a pártpolitikával, hanem a közjóval kapcsolatos kérdésként értelmezzük.

Ha visszaépülnek a dualizmus kori épületek, akkor azoknak milyen funkciója lesz, amiből a kerület lakói is profitálhatnak?

Az, aki épít, sohasem a múltra, hanem a jövőre gondol. A Vár most is egy élő közösségi tér, de a terveink szerint még inkább azzá válik. Nagyon fontos, kiemelni, hogy

az itt lakóknak és a látogatóknak. Orvosi szobát, mosdókat, pelenkázókat, padokat, étkezőhelyeket, infopontokat, igazi közösségi tereket is létesítünk. Az egykori Honvéd Főparancsnokság a felújítás után például egy 21. századi látogatóközpont lesz, ahol majd a látogatók minden kérdésre választ kaphatnak és megismerhetik a Vár történetét. Kiállításokat, idegenvezetéseket, fesztiválokat is szervezünk, hogy egy lüktető, mindig igényes programokat kínáló kulturális hely legyen a Vár, ahova érdemes gyakran visszajönni. Idén tavasztól őszig újra huszárok is voltak a Várban a látogatók legnagyobb örömére, láttam minden nap, hogy rengeteg szelfi készült velük. Tavasztól visszavárjuk őket.

Ki a legfontosabb: a várban lakók, az ott dolgozók, a turisták? Lehetséges egyszerre mindenki igényeit kiszolgálni?

Ha a várnegyed egésze gyarapszik és fejlődik, az a várban élő polgárok ingatlanjainak értékeit is gyarapítja. A palotanegyed és a polgárváros sorsa ezért is elválaszthatatlan egymástól. Az igények pontos megismerésére rendszeresen végzünk kutatásokat és olyan megoldást tervezünk, amely minden igényt kielégít.

inkább az a célunk, hogy akik ide látogatnak, több időt töltsenek ezeken a helyszíneken – ezt a célt szolgálják többek között az attrakciófejlesztések is.

A Dísz tér 2. alatt található teleknek mi lesz a sorsa? Azt rebesgetik, hogy irodaház lesz, ez esetben hogyan oldanák meg a várba tóduló dolgozók közlekedését?

A Dísz tér 2. hasznosítására 25 éven keresztül az önkormányzatnak nem volt koncepciója ,és hagyta, hogy hosszú éveken keresztül – Budapest és a Várnegyed szégyenfoltjaként – zsibvásár működjön a telken. Egyik első intézkedésünk volt, hogy ezt felszámoltuk. A közeljövőben a történelmi örökségünk részét képező, gyönyörű saroképület születik újjá a Dísz tér sarkán, amely valóban irodaházként funkcionál majd. A Nemzeti Hauszmann Program keretében egy többszáz férőhelyes új várgarázs is épül, mely elegendő parkolóhelyet biztosít majd.

A Dísz tér 2. szám alatti telken fák vannak. Mi lesz ezeknek a sorsa?

Az elhanyagolt telken lévők fák öregek, értéktelenek, egy részük rákos, haldokolnak és balesetveszélyesek. Ezt a diagnózist kertészeti és növényvédelmi szakemberek állapították meg. 2019 júliusa óta hiába várjuk a fapótlásról szóló önkormányzati határozatot, a jegyző mulasztásban van, ígérete ellenére sem döntött még az ügyben. Hisszük, hogy új és egészséges fák jobban szolgálják a kerületiek érdekeit.

az önkormányzat által megadott területre. Az önkormányzaton múlik, hogy mikor és hova ültetünk, javaslatunkra választ nem kaptunk eddig. Nem lehet ránk azt mondani, hogy nem szeretjük a növényeket, fákat, elég csak megnézni, hogy milyen átalakuláson ment keresztül a Szent György tér: autómentes lett, zöldebb lett, virágokat és fákat ültettünk a területen, és a terveinkben sok park- és kertmegújítás is szerepel.

Miért nem akarja az önkormányzat, hogy megtörténjen a telekrendezés?

Nem egészen világos a számunkra, mit akar az új önkormányzati vezetés. Háborúzni, elmerülve a pártpolitikai szűklátókörűség szellemi mocsarában, vagy együttműködni közös értékeink gyarapítása, történelmi örökségünk megújítása és az itt élők érdekében. A nem mindig biztató előjelek ellenére szívből remélem, hogy nincs szó háborús szándékról. A magam részéről azonban a nyílt beszéd híve vagyok. Ha ők ellenségeskedést, mondvacsinált ügyekből kreált csip-csup csetepatékat akarnak, jobb ha tudják, hogy mi egyetlen percre sem leszünk partnerek ebben. Például a Hauszmann Programmal összefüggésben tett horthys kijelentések kapcsán is nehéz eldönteni, hogy tudatlansággal vagy előre megfontolt szándékkal eltervezett hangulatkeltéssel állunk-e szemben? Ugyanis ahogy említettem,

Hagyjuk a rosszízű, igaztalan címkézést, ennél sokkal fontosabb dolgunk van ezen a világon.

Az új önkormányzattal hogyan képzelik el az együttműködést? Szerintük a Várkapitányság jogkörei túl széles körűek.

A fennálló törvényes helyzet a következő: a Budavári Palotanegyed tulajdonosa és vagyonkezelője a magyar állam, míg a polgárváros a helyi önkormányzat vezetésével intézi ügyeit. Az államnak nincs sem hatásköre, sem illetékessége az önkormányzat területén, és az önkormányzatnak sincs sem hatásköre, sem illetékessége az állami területen. Ez egy tiszta és évszázadok óta fennálló helyzet. Javaslatom az, hogy mindenben működjünk együtt, amiben legitim módon, törvényesen segíthetjük egymást, és ne nyissunk olyan frontokat, ahol csak illegitim módon gáncsolhatjuk egymást. Ebben nem vagyunk és nem is leszünk partnerek! A hivatalos választási eredmények bejelentése után gratuláltam az új polgármesternek, de kapcsolatfelvételre irányuló szándék az ő részéről engem még nem talált meg. Én mindenesetre továbbra is nyitott vagyok arra, hogy egyeztessünk és beszéljük át dolgainkat.

Mit mondana majd az új kerületvezetésnek?

Mi sokat tudunk és sokat is fogunk segíteni, ha megkérnek rá minket, de egyetlen percet sem kívánunk háborúskodással tölteni. Még akkor sem, ha a polgármester asszony a különböző tulajdonban lévő területek határvonala esetén demarkációs vonalról beszél, ami hadban álló felek között ismert fogalom.

Ez itt most a béke és az építkezés időszaka, becsüljük meg azt, hogy mi az építők generációjához tartozhatunk. Azt javaslom, hogy mindazt az energiát, amit egymás bosszantására fecsérelnénk el, fordítsuk a közös, alkotó munkába. Sok közös ügyünk van: zöldítés, akadálymentesítés, látogatóirányítás, turistabuszok parkolása. Szomszédok vagyunk. A szó köznapi és közjogi értelmében egyaránt. Mi arra törekszünk, hogy jó szomszédok módjára, hosszú távra rendezkedjünk be. „Az okos gazda a szomszéd házát is védi a tűztől” – tartja a közmondás. A szomszédságnak sok előnye van: tudunk egymásnak segíteni akár hétköznapi ügyekben, akár nehéz helyzetekben. Néha csak liszt kell a szomszédból, ha otthon elfogy; de van, hogy megkérjük, öntözze egy hétig a virágokat vagy etesse a macskát. Mindegyikhez bizalom kell. A háborúskodásnak nincs értelme, és mindig rossz üzenetet hordoz; „rossz szomszédság, török átok”. Legyünk hát jó szomszédok!