Pécsen beszélt a rendszerváltás időszakáról Kövér László
Trombitás Kristóf tudósítása
Pécsett már a kétezres évek elejétől jellemző volt, hogy a jobboldali értékrendű polgárok önszervező módon jártak el – különösen onnantól fogva, amikor Orbán Viktor meghirdette a polgári körök felállítását –, hiszen a város jellemzően baloldali irányítás alatt állt. És ez a történelmi megszokottság 2019-ben újra kopogtatott az ajtón, a Fidesz-KDNP elvesztette a várost. Nem csupán a polgármesterséget, de a közgyűlési többséget is. A régi reflexek – amelyek persze az elmúlt években is működtek – újra feléledtek, mert akárhogy is nézzük, de
Az új politikai vezetés alá került Pécsen a minap a Pécsi Cirfandli Esték-programsorozat keretében Hoppál Péter, Pécs országgyűlési képviselője beszélgetett a rendszerváltoztatásról Kövér Lászlóval, a Parlament elnökével a Református Kollégiumban.
Szimbolikus, hogy a Cirfandli szőlőfajta adta az apropó nevét, hiszen ezt a fehérborszőlő-fajtát itthon kizárólag a pécsi borvidéken termesztik. Jellegében is olyan, mint egy tőröl metszett tüke: nem adja könnyen a tiszteletét, meg kell érte dolgozni, nincs is belőle túl sok; de ha megfelelő volt az eljárás, akkor remek eredményeket tud elérni. Mert a Cirfandli bizony, ha kiválónak bizonyult az adott év, tokajira emlékeztető aszút hoz.
Az esték idei apropóját kerek évforduló adja, a rendszerváltoztatás 30 éves jubileuma. Hoppál Péter bevezetőjében ki is emelte, hogy ez a 2019-es dátum sok eseményre emlékeztethet mindenkit. 1919-re, amikor hazájukat elsőre dúlhatták fel a bolsevisták; aztán 1939-re, ahol bebizonyosodott, hogy az első világháborút lezáró szerződések nem békeszerződések voltak, csak fegyverszüneti megállapodások. És végül 1949-re is, mert ott vált mindenki számára nyilvánvalóvá, hogy az a rövid, pár éves, a második világháborút követő demokratikus kísérlet sehova sem vezetett és eleve kudarcra volt ítélve.
A közel két és fél órás beszélgetésen – ahol időnként olyan érzése volt az embernek, mintha nem is a közönség felé tartanának előadást a felek, hanem egy kandalló mellett, a pódiumon is ott lévő Cirfandli társaságában elevenítenék fel, hogy mik is történtek évtizedekkel azelőtt – sorban szóba kerültek Kövér László meghatározó életeseményei. Elmondta:
és ezt a kis túlzással független szellemet meg tudta őrizni a kádárizmusban is, ahol az óvodák, iskolák vagy úttörő őrsök nem a leghirhedtebb kommunistákról voltak elnevezve, hanem inkább a magyar történelem 19. századi személyeiről. Ez nem tűnik túl soknak, de mégis szebben mutatott egy olyan intézmény, amely mondjuk nem Sallai vagy Fürst nevét viselte a ’70-es években sem.
Végigkövethettük Kövér útját a pápai évektől az ELTE jogi karáig, az ellenállás különféle módozatainak elkezdéséig, kezdetben a szakkollégium megalapításával, ahol már eleve atipikus jelenségnek számított, hogy ők, saját maguk választottak kollégiumi igazgatót – Stumpf Istvánt –, nem pedig az egyetem vezetősége; majd ezt követően a lengyel események begyűrűzésén át egészen addig, hogy 1988-ban, egy március végi estén megalapították a Fiatal Demokraták Szövetségét. Szóba került az is, hogy az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásai közepette még éppen érezni lehetett valamilyen bajtársiasságot a demokratikus pártok között. Kiálltak, mi több, harcoltak egymásért, amit már 1990-ben sem volt meg, de akkor és ott nagyon fontos fegyvertényt jelentett az MSZMP-vel szemben.
Kövér egyébként azt a régi polémiát is érintette, hogy melyik kifejezés a legtalálóbb: a rendszerváltás, a rendszerváltozás vagy a rendszerváltoztatás? Szerinte a baloldal – és a hozzájuk később csatlakozó liberálisok – tényleg csak váltani akartak, alapvetően gazdasági struktúrát, de a társadalmi és főleg a politikai leosztással nem lett volna problémájuk. Azonban a többi erő – így a Fidesz is – változtatni akart mindenen, aminek csak egyik eszköze a gazdaság átalakítása, hiszen
Mai aktuálpolitika nemigen jött elő a beszélgetésen, de nem is hiányzott. Még a rendezvény legelején mondta Lengvárszky Attila, a Pécsi Polgári Szalon elnöke, hogy historia est magistra vitae, azaz a történelem az élet tanítómestere. A történelem példáin keresztül megmutatkozik, hogy mi történik, ha nem valósul meg a mindenkori polgári oldal összefogása.
Összesen 18 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Érdekes, hogy az ügynököket beszervező, mozgató, hivatásos tartótisztekre nem vagytok kíváncsiak. Pedig azok sokkal érdekesebbek lennének.
Nem keversz össze valamit? Mondjuk az ellenzéki összefogás tagjait hová sorolnád?
Ne kerteljünk, a Fidesz inkább volt egy anarchista, naiv párt 1990-ben, mint valódi demokratikus.
Az, hogy az ellenzékből Antal József mégis őket - Orbánt - tisztelte meg, jelenti, hogy Magyarország 1990-e a kifosztó spekulánsok Fekete Schwartz János-i jármának legaljára került.
A Fekete János és a többi Fekete János, a Dimitrov téri és mindenféle vörös kutyakölykék egyszerűen hazaárulást követtek el, amikor Magyarországot szőröstől-bőröstől a nemzetek fölötti pénzoligarchia karmaiba hajtotta - előre kitervelten.
A Fidesz is, mint minden alakult erő, párt, - megoldhatatlan feladattal találta magát szemben!
Az, hogy Orbán időben eszmélt, levált Sorosról és kifosztó körétől, mára nagyjából annyit jelent:
Magyarország elkerült egy legújabb polgárháborút az Apró-Surányi-Bauer-Laborz nevekkel ismert posztbolsik ellen.
E polgárháború eredménye, nem tisztító lett volna, hanem pusztító; minden bizonnyal Magyarország, mint nemzeti szuverenitás: vége!
Bejelentkezés