Kövér László szerint a baloldal – és a hozzájuk később csatlakozó liberálisok – tényleg csak váltani akartak a rendszeváltáskor, alapvetően gazdasági struktúrát, de a társadalmi és főleg a politikai leosztással nem lett volna problémájuk.
Trombitás Kristóf tudósítása
Pécsett már a kétezres évek elejétől jellemző volt, hogy a jobboldali értékrendű polgárok önszervező módon jártak el – különösen onnantól fogva, amikor Orbán Viktor meghirdette a polgári körök felállítását –, hiszen a város jellemzően baloldali irányítás alatt állt. És ez a történelmi megszokottság 2019-ben újra kopogtatott az ajtón, a Fidesz-KDNP elvesztette a várost. Nem csupán a polgármesterséget, de a közgyűlési többséget is. A régi reflexek – amelyek persze az elmúlt években is működtek – újra feléledtek, mert akárhogy is nézzük, de
Az új politikai vezetés alá került Pécsen a minap a Pécsi Cirfandli Esték-programsorozat keretében Hoppál Péter, Pécs országgyűlési képviselője beszélgetett a rendszerváltoztatásról Kövér Lászlóval, a Parlament elnökével a Református Kollégiumban.
Szimbolikus, hogy a Cirfandli szőlőfajta adta az apropó nevét, hiszen ezt a fehérborszőlő-fajtát itthon kizárólag a pécsi borvidéken termesztik. Jellegében is olyan, mint egy tőröl metszett tüke: nem adja könnyen a tiszteletét, meg kell érte dolgozni, nincs is belőle túl sok; de ha megfelelő volt az eljárás, akkor remek eredményeket tud elérni. Mert a Cirfandli bizony, ha kiválónak bizonyult az adott év, tokajira emlékeztető aszút hoz.
Az esték idei apropóját kerek évforduló adja, a rendszerváltoztatás 30 éves jubileuma. Hoppál Péter bevezetőjében ki is emelte, hogy ez a 2019-es dátum sok eseményre emlékeztethet mindenkit. 1919-re, amikor hazájukat elsőre dúlhatták fel a bolsevisták; aztán 1939-re, ahol bebizonyosodott, hogy az első világháborút lezáró szerződések nem békeszerződések voltak, csak fegyverszüneti megállapodások. És végül 1949-re is, mert ott vált mindenki számára nyilvánvalóvá, hogy az a rövid, pár éves, a második világháborút követő demokratikus kísérlet sehova sem vezetett és eleve kudarcra volt ítélve.
A közel két és fél órás beszélgetésen – ahol időnként olyan érzése volt az embernek, mintha nem is a közönség felé tartanának előadást a felek, hanem egy kandalló mellett, a pódiumon is ott lévő Cirfandli társaságában elevenítenék fel, hogy mik is történtek évtizedekkel azelőtt – sorban szóba kerültek Kövér László meghatározó életeseményei. Elmondta:
és ezt a kis túlzással független szellemet meg tudta őrizni a kádárizmusban is, ahol az óvodák, iskolák vagy úttörő őrsök nem a leghirhedtebb kommunistákról voltak elnevezve, hanem inkább a magyar történelem 19. századi személyeiről. Ez nem tűnik túl soknak, de mégis szebben mutatott egy olyan intézmény, amely mondjuk nem Sallai vagy Fürst nevét viselte a ’70-es években sem.
Végigkövethettük Kövér útját a pápai évektől az ELTE jogi karáig, az ellenállás különféle módozatainak elkezdéséig, kezdetben a szakkollégium megalapításával, ahol már eleve atipikus jelenségnek számított, hogy ők, saját maguk választottak kollégiumi igazgatót – Stumpf Istvánt –, nem pedig az egyetem vezetősége; majd ezt követően a lengyel események begyűrűzésén át egészen addig, hogy 1988-ban, egy március végi estén megalapították a Fiatal Demokraták Szövetségét. Szóba került az is, hogy az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásai közepette még éppen érezni lehetett valamilyen bajtársiasságot a demokratikus pártok között. Kiálltak, mi több, harcoltak egymásért, amit már 1990-ben sem volt meg, de akkor és ott nagyon fontos fegyvertényt jelentett az MSZMP-vel szemben.
Kövér egyébként azt a régi polémiát is érintette, hogy melyik kifejezés a legtalálóbb: a rendszerváltás, a rendszerváltozás vagy a rendszerváltoztatás? Szerinte a baloldal – és a hozzájuk később csatlakozó liberálisok – tényleg csak váltani akartak, alapvetően gazdasági struktúrát, de a társadalmi és főleg a politikai leosztással nem lett volna problémájuk. Azonban a többi erő – így a Fidesz is – változtatni akart mindenen, aminek csak egyik eszköze a gazdaság átalakítása, hiszen
Mai aktuálpolitika nemigen jött elő a beszélgetésen, de nem is hiányzott. Még a rendezvény legelején mondta Lengvárszky Attila, a Pécsi Polgári Szalon elnöke, hogy historia est magistra vitae, azaz a történelem az élet tanítómestere. A történelem példáin keresztül megmutatkozik, hogy mi történik, ha nem valósul meg a mindenkori polgári oldal összefogása.
Szegény Azahriah, miért is bántjátok? Csúnyán alulmaradt az uszítási versenyben a diplomás versenyzővel szemben. Francesca Rivafinoli írása.
Innentől egyre nehezebb dolga lesz az ellenzéknek.
A Fidesszel szemben vannak jogos kritikák, pl. poloskázás, de az ellenzék ennél sokkal durvább.
Az okos emberek már nagyon készülnek Brüsszelben.
Ez a frakció egyetlen akaratnak lesz a végrehajtója, és ez az akarat Magyar Péteré lesz.
A kínai fogyasztók körében hatalmas lojalitás épült ki a hazai márkák iránt, például mióta a Huaweit amerikai szankciók sújtják, sok vásárló hazafias gesztusként a cég termékeit választotta az Apple helyett. A „Made in China” immár a megbízhatóság és az innováció szinonimájává vált a hazai piacon, amit mutat az is, hogy a kínai televízió- és háztartásigép-márkák, a Haier, a Hisense, a Midea és társaik az eladásokat tekintve belföldön rég megelőzték az egykori nyugati kedvenceket.
Biztos, hogy minden digitális interakció végén szükség van a szentimentális zárszóra?
