Együttélés és szolidaritás a rakéták árnyékában

2019. november 21.

Magyar Ágnes Zsófia
A Közel-Keleten megejtő természetességgel és normalitással tudnak Izraelben együtt élni és dolgozni zsidók, muszlimok és keresztények – ha hagyják őket.

Izrael utcáin sétálva az ember azt tapasztalja, hogy  egy nyugodt, befogadó országban jár, ahol mindenki  megélheti a saját identitását és szabadságát. Noha a  mély valóság ennél árnyaltabb, Izrael a közel-keleti  térség olyan szeglete, ahol keresztény is képviselő lehet a Kneszetben, ahol zsidó és muszlim közösen gyógyít háborús sérülteket, működik 
együtt a tudományos életben, vagy dolgozik a datolyaültetvényeken.

A Szentföld végtelenített háborúskodásai közepette az önzetlenséggel és szolidaritással kapcsolatban is számos emberi történettel  találkozhatunk. Például egy izraeli orvoséval, akinek  a kezei közé került egy szíriai arab kislány félig amputált lábbal, s az orvos – aki szükségkórházat alapított a libanoni háborúban – által végzett tizenkét műtét után a saját lábán hagyhatta el a gyógyintézményt. A kis páciens búcsúzáskor megölelte az orvost, és átnyújtott neki egy rajzot „I love you, Israel” felirattal. És ott van annak a félig leszakadt karú férfinak a története is, akinek szír származása csak a gyógykezelés után derült ki (mivel ebben a kórházban nem kérnek személyazonosító okmányt, hogy származásra való tekintet nélkül láthassák el a betegeket).

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés