Nincsen két jobboldali erő

2019. november 10. 10:31
Az előre látható tény ez: ha nem a jobboldal nyer, akkor bizony a baloldal nyer.

Az egyszeri belpolitikai publicista némi csodálkozással olvashatja azokat a posztokat és kommentárokat, melyeket az új fővárosi kinevezések listája felett érzett megdöbbenés váltott ki egyes közéleti véleményformálók között – különösen olyanok részéről, akik magukat jobboldalinak tartva a jelenlegi magyar kormány elszánt kritikusai. Oyanok is hasonló véleményeket fogalmaztak meg, akik konzervatív öndefiníciójuk ellenére 2010 előtt is a baloldalt támogatták.

Ezek a bejegyzések némileg új fényt vetnek azokra a vitákra, melyek többé-kevésbé nyilvánosan dúltak a különböző – marginális, illetve mainstream – konzervatív táborok között. Előbbiek érvei summázva úgy szóltak, hogy nem csak a hagyományos jobb- és baloldal között lehet választani, mert létezik olyan kormányzásképes, politizálni képes polgári erő, ami legalábbis fontos káderekkel tud ellátni egy hatalomra kerülő civil-ellenzéki összefogást. A kormánypárti érvek ezzel szemben úgy szóltak, hogy mindez illúzió:

ha a Fidesz bukik, akkor Gyurcsány Ferenc volt és jelenlegi emberei fognak visszatérni,

és természetesen nem fognak szerepet adni a kiugrott konzervatívoknak egy jövőbeli ellenzéki kormányban.

Hogy a kormányváltás kérdéseire is igaz-e a most megvalósuló séma, természetesen nem lefutott kör, hiszen a miniszterelnök továbbra is Orbán Viktor lesz, és nem véshető kőbe, hogy az önkormányzati választáson megvalósult forgatókönyv egy országgyűlési választáson is működőképes lenne. Ennek ellenére intő jel lehet a „csalódott konzervatívok” táborának, hogy a 2010-ben még örömmel leváltott szocialista éra káderjei bukkannak fel különböző vezető fővárosi pozíciókban.

Egy volt kormánypárti, azóta ellenzéki publicista ezt írja: „A Gyurcsány-kormány miniszterei is beültek a fővárosi cégekbe… mit mondjak azoknak a választóknak, akik elhitték, hogy ez most nem olyan, lesz, hanem más. Hogy ez nem az. Egy ismerősöm mondta a választások után, hogy na, eljött nekünk a Kánaán. Hát nem, barátom, nagyon nem. Sőt, itt kezdődik az igazi küzdelem.” Kollégája szerint „a választási eredmények utáni illúziók... nagyon hamar csalódáshoz fognak vezetni... Ha csak a mai híreket nézem, eléggé úgy fest, hogy igaza lesz”. S végül egy örökkön kormánykritikus konzervatív történész ezt írja: „[A] fidesszel együtt mutyizó szocialist[ák]… szemérmetlen aljas disznók. Mikor szűnik meg már végre az MSZP[?]!”

A fentiek tükrében néhány konklúzió levonása kézenfekvőnek tűnik. Nyilvánvalónak látszik, hogy az ellenzéki összefogás címszava alatt a legkevésbé sem a csalódott jobboldaliak helyzetbe kerüléséről van szó, hiszen láthatóan ők is csak kibicelő, kommentáló szerepre kényszerülnek. Úgy néz ki, nem volt valóságtól elrugaszkodott az egyes kormánypárti publicisták által megfogalmazott kritika, miszerint „mit várnak a csalódott konzervatívok, úgysem őket fogják állásokkal jutalmazni, ha majd bukik a NER”. Aki azt remélte, hogy Fidesz-mentes konzervatív reneszánszt érhet el, ha majd Gyurcsány Ferencékre szavaz, a jelek szerint önmagát áltatta.

Az objektív szemlélő továbbá azon is elgondolkodik, hogy a politika vajon mennyire a vallott értékekről, és nem a hatalom megszerzéséről és megtartásáról szól. A csalódott konzervatívok minden jel szerint filozófiai és ideológiai síkon képzelték el az „igazi konzervativizmus” visszahozatalát, és nem gondoltak bele abba, hogy

a napi gyakorlat terén bizony valakikkel fel kell tölteni az egyes hatalomgyakorlási pozíciókat.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon ilyenkor tényleg azt vizsgálják-e a hatalomba visszatérő ellenzékiek, hogy a pozícióra kiszemelt egyén elegendő Tocqueville- és Bibó-idézetet ismer-e, és nem azt, hogy a 2010 előtti időszakban tapasztalatot szerzett, megbízható kádernek bizonyult-e.

Az előre látható tény – és ezt minden elsodródott és most is sodródó jobboldali végiggondolhatja – a következő: ha nem a jobboldal nyer, akkor bizony a baloldal nyer.

Nincsen két jobboldali erő Magyarországon. Jelenleg egy jobboldal van, minden egyéb vélemény önáltatás.

Összesen 258 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Lehet, hogy nincs két jobboldali erő, de a biztos, hogy baloldalon egy sincs csak politikai szélhámosok, már ami a párt vezetést illeti.

Ne haragudj, de megkérdezem, Számodra valóban változásként értékelhető a megjelent új pártok, új arcok, civilek megjelenése a korábbi balliberális értékrendhez képest? Szerinted mi újult meg? Mondjuk az első hét történései tükrében?

A Momentumtól magam is egyfajta változást reméltem, de nyomon követed az egy hét alatti lépéseiket? Mit olvasol ki belőlük? Miként az elődjük, az egykori SZDSZ a hatalom megszerzése érdekében gyorsan összebútoroztak a DK-val és az MSZP-vel, azokhoz hasonlóan gombócként a torkukon akad a nemzeti érdekek képviselete - lásd EP képviselők, Fegyőr romániai haknija -, szóval mi itt az új?

A képviselői, polgármesteri fizetések kérdésében egyetértek Veled, meg kell őket fizetni, de el is kell várni a teljesítményt.

Tudod, Tiborcz, Mészáros ügyben az a véleményem, hogy egyből melléjük lehet tenni a balliberális tábor hasonló figuráit. Ugye nem kell, hogy soroljam a neveket. A vízválasztó az értékrendem szerint ez esetben az, hogy ki hol fekteti be a megszerzett jövedelmét, itthon ad munkát az embereknek, vagy külföldre viszi a pénzt, ott forgatja. Ugye tudod, hogy kikről van szó.

Hosszú lenne a balliberális vazallusok, szolgák névsora is, már amennyiben nyitott vagy az igazságra, s objektívan szemléled a világot. Amit írsz, egyszerű hangulatkeltés, jó, sikeres volt, a választásokon bejött. Biztosan ismered Mensáros László, prolikról írt sorait......, ha nem, olvasd el, érdemes. A wikipédián megtalálod, ki volt Mensáros......

Baloldal lenne, mondjuk, egy szocdem párt, csak ahhoz társadalmi alapozás is kellene. Amit baloldalnak nevezünk, az most liberál-anarchisták, jobb esetben; vagy valamiféle ötödik hadoszlop, rosszabb esetben.

Az lenne, hogy a családosok jól megszívnák. A 10 gyerekesek pl. az első fillértől kezdve adózhatnának 36% adókulccsal, mint ahogy Bajnai tervezte 2009-ben, a balfék kormánytagok, meg olyan lényeglátó intézkedéseket hoznának, mint a kórházi széfek, ami kb. olyan, mintha a fuldoklót nem kimentenék a vízből, hanem arról tartanának konferenciát, hogy szabad-e a fuldoklónak fekete ruhában vízbe menni, vagy az már förtelmes rasszizmus. Mert kb ennyit tesz a neoliberalizmus, azontúl, hogy ellop minden fillért az államkasszából.

Te nettó hülye vagy. Amiről beszélsz, az soha nem is létezett és Magyarországon a kommunista hatalom után, csak a baloldali pártok támogatóinak és szavazóinak agyonverése után lenne kivitelezhető.

A sötétség, ami a fejedben van, már-már tiszteletet parancsoló.
Nem mondom, hogy nem láttam nálad hülyébbet, mert a volt szomszédomat nehéz lenne überelni ebben a műfajban és komolyan mondom a Kisbunda című népmese ostobáihoz hasonló történteket tudnék róla mesélni legalább ötöt, de fogalmazzunk úgy, hogy nem álltál sorba, amikor az észt osztották...

Igen. De mégis érdemes elgondolkodni egy másik konzervatív, szuverenista párt alapításán, hogy esetleg legyen jó vél koalíciót kötni.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés