A hegy mindig tanít valamit

I. évfolyam 5. szám | Meta - Feminens
2019. november 2. 14:14

Gacsályi Sára
„Az ateizmus a Nyugat luxusa – a hegyen megérzi az ember, hogy van valami, ami felette áll” – vallja Sterczer Hilda hegymászó, Erőss Zsolt özvegye, akivel a hegyek közötti és az azokon túli megpróbáltatásokról beszélgettünk.

Utálta a gimnáziumot, huszonévesen talált rá élete igazi szenvedélyére, egy netes társkeresőn ismerkedett meg a párjával. Tökéletesen hétköznapi életet élt, amikor elhunyt férje nyomán a mindennapjait kezdte tárgyalni a sajtó, amelynek egy része tapasztalata szerint csak „vért és könnyeket akar”. Sterczer Hildával azonban érdemes komolyan beszélgetni az életéről, hegymászói teljesítményéről, Erőss Zsolttal alapított családjáról és „harmadik gyermekükről”, a Hópárduc Alapítványról is.
Rohanós a nap, mint mindegyik, de azért az élet szép!” – csap a dolgok közepébe Hilda, amikor indításként a hogyléte felől érdeklődöm. Mint elmondja, rengeteg a hétköznapi teendő, hallgatóként pedig az az érzetem támad, nem lehet könnyű Zsolt örökségét gondozni, annak magvából valami újat alkotni.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés