Szelektív tájékoztatás? Így maradt visszhang nélkül Magyar Péter háborús kijelentése

„Az elmúlt időszakban a magyar nyilvánosság egyik központi kérdésévé vált, hogy a politikai szereplők mennyiben beszélnek következetesen a nyilvánosság előtt és a zárt ajtók mögött. Egy frissen nyilvánosságra került hangfelvétel új megvilágításba helyezi ezt a dilemmát. Ma reggel 7.00-kor jelent meg a Patrióta YouTube csatornáján a hanganyag, amelyen Magyar Péter azt mondja Vogel Evelinnek, »G### nagy háború lesz«. A háború kérdése ráadásul kiemelten érzékeny téma a magyar közéletben, így minden ezzel kapcsolatos kijelentés fokozott politikai és társadalmi jelentőséggel bír. Elemzésünkben ezért annak is utánajártunk, miként számolt be az esetről a magát függetlennek tartó média.

A Patrióta birtokába került felvételen a Tisza Párt vezetője és volt partnere, Vogel Evelin beszélgetnek. A hanganyagban Vogel arról beszél, hogy »lehet jobb lenne a világ, hogyha humoristák lennének politikusok. Csak színészek ne legyenek, mert akkor háború lesz«, amire Magyar Péter így reagál: »Így is az lesz, gci nagy háború lesz.« A felvétel kapcsán Bohár Dániel arra hívta fel a figyelmet, hogy míg a politikus zárt körben így fogalmaz, addig a nyilvánosság előtt más hangnemet üt meg. A kijelentés súlyára a a külügyminiszter is reagált közösségi oldalán, ahol úgy fogalmazott: »A Tisza Párt elnöke szerint »g…ci nagy háború« lesz Európában. Erről beszélünk évek óta: Brüsszel és Kijev egész Európát be akarja borítani a háború lángjával. Nekünk egy feladatunk van: kimaradni a háborúból!!!« Hozzátette: az elmúlt években ezt a kormány következetes politikája tette lehetővé, és álláspontja szerint ezt a biztonságot csak a szuverén nemzeti kormány tudja garantálni.

Amikor egy politikus privát kijelentése eltér a nyilvános kommunikációjától, különösen egy olyan kérdésben, mint a háború, fontos hogy a média hiteles tájékoztatást adjon a nyilvánosságra került, de titkolni kívánt gondolatokról. Ennek fényében megvizsgáltuk, hogy a hazai nyilvánosság meghatározó szereplői miként reagáltak az esetre. A Kontroll, a Telex, a 444, a HVG és a 24 – amelyek rendszerint gyors és részletes beszámolókat ígérnek a közéleti történésekről – nem számoltak be az ügyről. Hasonlóképpen hallgatott a Népszava és a Szabad Európa, noha mindkettő a közérdekű információk feltárását hangsúlyozza saját küldetésében. Az Átlátszó és a Magyar Hang, amelyek az átláthatóság és a kritikai újságírás fontosságát emelik ki saját küldetésnyilatkozataikban, szintén nem foglalkoztak a hanganyaggal, ahogy az Alfahír, a Mérce, a Nyugati Fény, a 168 Óra és a Magyar Narancs sem, pedig ezek a felületek rendszerint érzékenyen reagálnak a politikai megszólalásokra és ellentmondásokra.

Mindez felveti annak kérdését, hogy a médiatér egyes szereplői milyen szempontok alapján döntenek arról, mely ügyek kapnak nyilvánosságot. Úgy tűnik, bizonyos szerkesztőségek inkább azokra a témákra fókuszálnak, amelyek illeszkednek saját narratívájukhoz, miközben más, a választók számára releváns információk háttérbe szorulhatnak. Pedig egy ilyen felvétel – függetlenül annak értelmezésétől – hozzájárulhat a politikai szereplők hitelességének megítéléséhez. Vajon hol húzódik a határ a szerkesztői mérlegelés és a közérdekű tájékoztatás teljessége között?”

Nyitókép: Transzparens újságírás