Mert az abortusz nehéz. Némi önkritikával bíró, felelősen gondolkodó nő számára – legyen bárhány éves –, arról dönteni, vállal-e egy gyermeket, akinek fogantatásában részt vett, komoly feladat. Bármire is jut, a választása vele marad, annak súlyával együtt kell tudnia élni. Márpedig ha otthon, a négy fal között, esetleg mások előtt titkolózva szeretnénk elhajtani magzatunkat, végképp egyedül maradhatunk. Egy nagy titok nyomja majd vállunkat, amire rátelepszik annak tudata is, hogy stikában, a rendszert megkerülve, önhatalmúlag döntöttünk mindenről.
Nem lesz mellettünk egy orvos, akivel osztozunk a felelősségen, egy szociális-egészségügyi háló, amely elhatározásunk szerint cselekszik.
Elképzelhető, hogy még egy barát sem lesz mellettünk. Egyedül maradunk döntésünkkel, vélhetőleg egy felfokozott érzelmi állapotban – márpedig minél elszigeteltebbek vagyunk, annál könnyebb szélsőségesen gondolkodni, annál valószínűbb, hogy eszkalálódnak az érzelmeink, s nem vélekedünk reálisan. Akkor is, ha egy weboldal automatikus üzeneteken alapuló kérdőíve biztosít arról, a lelki segítség közel van, és fordulhatunk hozzájuk bizalommal: a gyakorlatban egyedül vagyunk.