Kéksapka a Corvin közben

2019. október 22. 10:33

Constantinovits Milán
Mandiner
A Corvin köz az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik bástyája volt. Itt vette ki a részét a harcokból, illetve a sebesültek ellátásából orvos nagyapám és sógora, „Kéksapka”, aki a családi lakás ajtófélfájába vésett be minden sikeres tankelhárítást – a hősi haláláig.

Bár Budapest majd minden szegletét átszövi a forradalom emléke, kevés olyan hely van fővárosunkban, ahol szinte minden kapualj, minden tűzfal mesélni tudna. A Corvin köz ilyen. A szabadságharc tűzfészkéből most egy nagyon személyes történetet szeretnék megidézni. A családomét.

Nagyapám, dr. Constantinovits Milán végzős orvostanhallgatóként a világháború pusztította Budapestről elmenekülve már csak a németországi Halléban tudta befejezni tanulmányait. Budapestre hazatérve a mentőszolgálat egyik megszervezője volt, majd szemészorvosként helyezkedett el az I-es számú szemklinikán. Nagymamámmal még a mentőknél ismerkedtek meg, gyors házasságkötésük pedig kevéssé romantikus okokból történt. Dr. Kormos Katalin ugyanis rendes „reakciós” családból származott, édesapja, Kormos Kálmán csendőr alezredesként szolgált a régi rendszerben – kitelepítésük így csak idő kérdése volt. Amikor pedig kézhez vették a hivatalos felszólítást, gyors elhatározásra jutottak: sebtiben megtartották a polgári esküvőt, ezzel mentességet szerezve nagymamámnak az internálás alól.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés