Magyar egészségügy – rajtunk bukik, rajtunk áll!

2019. szeptember 25. 10:20

Kohán Mátyás
Mandiner
Alattunk rohad szét a rendszer, ha nem leszünk képesek kiköpni végre néhány folyóméternyi kádári mézesmadzagot – és ha nem leszünk képesek első körben saját életmódunkon is változtatni.

„Highest quality care for all’ is ’pie in the sky” (Victor R. Fuchs)

 

Rohad az egészségügy, több béremelést! Bűnbakkeresés, nagybeteg, remény és türelem, megelőzte a bolgár egészségügy is, katasztrofális, kisebb és nagyobb rákfenék, Európában az utolsók közt – az elmúlt hetek, hónapok, évek egészségügyi szalagcímeit sorolom.

Utáljuk és szenvedünk tőle mindannyian, mert az impozáns bruttóinkat filigrán nettókká karcsúsító állam pont akkor látszik minket az út szélén hagyni, amikor a legelesettebbek vagyunk. Az egészségügyről nem vagyunk képesek civilizált beszélgetéseket folytatni: aki elégedett vele, leginkább azért az, mert alig szorul rá az igénybevételére; aki pedig elégedetlen, azt vagy a kétségbeesés peremére sodorta a fájdalom és a betegség, vagy pedig kényelmes témát kereső és találó ellenzéki aktor. A kívülálló, a beteg és a pártkatona üléspontjaiból nem lehet előremutató álláspontokat megfogalmazni, így tartalmas diskurzusra sincs esély.

Pedig civilizált, tárgyilagos vitára van szükség, mert

alattunk rohad szét a rendszer, ha nem leszünk képesek kiköpni végre néhány folyóméternyi kádári mézesmadzagot.

Nem értünk az egészségünkhöz, nem vagyunk egészségügyi szakemberek, alig észleljük az ellátásunk anyagi vonzatát, de belekényelmesedtünk abba, hogy a tb-nkért minden ingyen jár – ha pedig nem jut, nyüszítünk.

Joggal tesszük, de mégis igazságtalanul, mert egy korlátos rendszertől kívánjuk vakon a végtelent. Törekednünk kell arra, hogy átlássuk ezt a rendszert, és ebben sokat tud segíteni egy régi ismerős: Victor R. Fuchs amerikai egészségközgazdász, valamint Who Shall Live, azaz Ki éljen? című könyve, melynek mély igazságtartalmából – bár lassan 34 éves lesz – semmit nem rágott le az idő vasfoga.

Mindenkinek lesz jó

Kezdjük a legmegrázóbb ténnyel, amit az idén 95 éves Fuchs az arcunkba vág:

nincs olyan, hogy „kimagasló minőségű ellátás mindenkinek”.

Vagy kimagasló minőségű ellátásunk van (a legmodernebb technikával, mosolygó doktorokkal, várólisták nélkül, méregdrágán); vagy ellátást biztosítunk mindenkinek (hosszabb várakozás után, szerényebb technikai körülmények között, megfizethetően). Ha azt korábban elhatároztuk, hogy nem akarjuk a teljes állami költségvetést egészségügyre fordítani, már politikai döntés kérdése, hogyan egyensúlyozunk minőség és lefedettség között.

Az emberi igényekhez képest az erőforrások szűkösek, és ez az egészségügyben sincs másképp, mint máshol. Ha a minőséget teljes lefedettség mellett kívánnánk emelni, könnyen járhatnánk úgy, mint Ontario tartomány Kanadában, amely költségvetésének 46%-át már 2010-ben is egészségügyi ellátásra költötte. De szembesülhetünk olyan orbitális összegekkel is, mint az Egyesült Államok demokrata elnökjelöltségéért induló Bernie Sanders, Kamala Harris vagy Elizabeth Warren szenátorok, esetleg Alexandria Ocasio-Cortez képviselő: ha ők a jelenlegi amerikai egészségügyi rendszert államivá alakítanák, az egy évtized alatt 32 billió dollárral, azaz 9,6 billiárd (9 600 000 000 000 000) forintnyi összeggel terhelné meg a központi költségvetést. Ennek a felfoghatatlan összegnek a kitermeléséhez Charles Blahous stanfordi közgazdászprofesszor szerint „minden személyi és vállalati jövedelemadó megduplázása is elégtelen volna”. Ennyit tehát arról, hogy egyszerre legyen egy államilag finanszírozott rendszerben magas minőség és teljes lefedettség –

ehhez az államnak egyéb feladatainak teljes elhanyagolása mellett egy nagy kórházzá kellene válnia.

Ha minőség és lefedettség között kell egyensúlyozni, a lehetőségeink határán két megoldás áll. A lefedettségre optimalizált rendszer tulajdonképpen a miénk, az államilag finanszírozott (single payer) rendszer: munkaviszony mellett, vagy havi 7 500, azaz évi 90 ezer forint tb-járulék befizetéséért cserébe a magyar rendszer mindenkinek minden baját ellátja (sőt, azokét is, akiknek rendezetlen a társadalombiztosítási státuszuk), és további állami tízmilliárdok mennek OEP-támogatott gyógyszerekre. Panaszkodunk, hogy drágák a gyógyszerek, de amit fizetünk értük, az az uszálya csücskén sincs a valós piaci áraknak.

Lefedettség tehát van, de látjuk a lefedettség-fétises rendszer árnyoldalait: rommá adósodott kórházakban, alulfizetett személyzet között kígyózó végtelen betegsorok, kilométeres várólisták, szimpátiák alapján előresorolt betegek, hálapénz, hozzátartozók által behozott vécépapír. Mindamellett látszik, hogy

a magyar igényeket egyáltalán nem elégíti ki ez a rendszer,

az Európai Unió egyik legalacsonyabb tb-járuléka mellett ugyanis az európai átlag majd’ kétszeresét költjük saját zsebből egészségügyre. Közbetegek vannak és magánegészségesek: a középosztály apróbb betegségeit, rutinvizsgálatait magánrendelők százai látják el 5, 10, 20+ ezres konzultációs díjakért. Ugyanők csak a megfizethetetlenül drágán kezelhető transzplantációs műtétekkel, rákokkal és egyéb súlyos betegségekkel landolnak az állami kórházakban.

A nem hatékony állami rendszerből menekülve minőséget kereső középosztálybeliek maguktól érik el azt, amit a politika sohasem mert meglépni: az egészségügyi rutinszolgáltatások magánosodását.

A minőségfétissel azonban ismét nem érünk sokat. A lefedettség-minőség skála másik végpontja az amerikai rendszer, ahol a magánbiztosítók csúcstechnológiás kórházaiban szinte várólisták nélkül látnak el mindenkit –

gyorsan, kiváló minőségben, de méregdrágán.

Az amerikai államok középmezőnyéhez tartozó Kaliforniában az egészségbiztosítás átlagos éves díja majdnem 2,1 millió forint, az itthoni éves tb huszonháromszorosa, és ez jellemzően nem is takar minden egészségügyi kiadást – ezt az árat már a nagyjából hétszeres jövedelemkülönbséggel sem lehet megindokolni, ez egyszerűen pofátlanul drága, következésképp nem is mindenki számára megfizethető.

Kaliforniában az egészségügyi költés a GDP 17,07%-át teszi ki, míg Magyarország sokkal alacsonyabb GDP-jének csak 7,36%-át, és Ausztriában is csak 10,44%-ot. Eredmény: azokat az amerikai felső-középosztálybelieket, akik tudnak nélkülözni fejenként évi 2,1 millió forintot, a túlárazott gyógyszerek árát meg a vizitdíjakat, innovatív, motivált orvosok gyógyítják álomszerű színvonalon. A többieknek marad a végtelen harc a biztosítókkal a folyamatosan visszadobott kezelési számlák és a már biztosítás előtt fennálló betegségek miatt, no meg az imádság. Istenért legalább nem fizettet sem a Blue Shield, sem a Kaiser Permanente.

Erős magánszektor nélkül nincs egészségügyi innováció, ahogy új gyógymódok sincsenek.

Ugyanakkor az ember nem mindig tehet arról, ha a súlyosabb betegségek valamelyike éri, a rákosokat, az időseket vagy a májtranszplantáltakat pedig embertelen lenne anyagi csődbe taszítani. Olyannyira embertelen lenne, hogy még az amerikaiak sem teszik – lásd Medicaid.

Okosan kell tehát ötvözni a két rendszer előnyeit – de az okos megoldásokhoz okos emberek kellenek mind az egészségpolitikában, mind a páciensek között.

És itt jön a képbe minden olyan egészségpolitikai szempont, ami a kórház falain kívül esik.

Észt adjatok vagy orvosokat

A legtöbb páciens egészségi állapotának alakulása az orvosa munkájától teljesen független. És azok a páciensek, akik a rendelők műanyagszékeit verve őrjöngenek a várólisták miatt és szidnak mindenkit, aki eszükbe jut; azok a választók, akiknek fulladásuk, érelmeszesedésük, szívinfarktusuk és ízületi problémáik hónapjaiban a világ legfontosabb kérdése az egészségügy – nos, ugyanők azok az emberek, akik számára életük elmúlt húsz-negyven-hatvan évében, hatvanszor háromszázhatvanötször százhúsz kis napi életdöntés meghozatalánál az utolsó utáni szempont volt az egészség.

Eljártunk, eljárunk úszni? Ésszel ettünk, eszünk? Letettük, letesszük a cigit?

Megálltunk, megállunk egy pohár sör meg egy deci kékfrankos után minden este? Nem.

Ezekre vezethető vissza az egészségügyi problémáik, problémáink egy jelentős része? Természetesen.

Tehet az orvos, a kórházigazgató, a politikus, de főleg a többi tb-fizető honpolgár az eszement életdöntéseikről, életdöntéseinkről? Nem. És ők töltik – töltjük – meg a rendelőket? Ők bizony. Azaz mi.

És itt üt igazán Fuchs két alaptézise: először is, hogy „az emberi igényekhez képest az erőforrások szűkösek”, másrészt, hogy „jelentős variáció van abban, hogy az emberek a különböző igényeikhez milyen relatív fontosságot társítanak”.

Az egészségüggyel szembeni elvárásainknak összhangban kell lennie mindazzal az aknamunkával, amit az egészségünk ellen napról napra, szorgos aprómunkával végzünk.

Magyarul: azt elvárhatjuk az egészségkormányzattól, hogy

a SOTE Kútvölgyi Klinikája ne nézzen ki úgy, mint egy zombipártház Pripjaty közepén.

Azt is elvárhatjuk, hogy a nővéreket, a vérszállítókat és a műtőssegédeket se a túlmunka, se a bérpapírjukon forintosított éhhalál ne nyírja ki. Elvárhatjuk, hogy a vért izzadva kiképzett orvosok az európai értelmiségiek kényelmes életét élhessék. Végezetül elvárhatjuk, hogy a közösség fizesse a gyógyításunkat, ha az a mi erőnket meghaladná, és elvárhatjuk azt is, hogy kórházi fertőzésekbe ne pusztuljunk bele.

De azt, hogy a túlsúlyunk, ülő életmódunk, gondatlanságunk, dohányzásunk és ivászatunk egyenes következményei miatt annyi orvos-beteg találkozáson pátyolgassanak minket, mint Európában sehol máshol; azt, hogy a szanatóriumi rehabilitációnk után visszamehessünk a szalonnás rántottánk mellé cigizni és két hónap múlva ismét a kardiológia várójában csücsüljünk; azt, hogy szakorvossal vagy a sürgősségin vizsgáltassuk meg minden piti kis bajunkat, és mindez még tökéletesen ingyen is legyen – na, azt már nem várhatjuk el.

Az államnak itt világossá kell tennie, hogy ez nem jár – és azért nem jár, hogy minden más járhasson.

A társadalombiztosítás nem feneketlen bőségszaru, hanem felelősségvállalás egymásért.

Minden rossz életmódbeli döntéssel mások tb-járulékát pazaroljuk magunkra, olyan kockázatot terhelve rájuk, amit nem vállaltak, és ez igenis nekünk kell, hogy fájjon.

Az egészségügyi erőforrások nem végtelenek, a Fuchs által romantikusoknak becézett emberek pedig „összekeverik a való életet az Édenkerttel” – ha működő egészségügyi rendszert akarunk, mi ne tegyük. De ugyanígy ne legyünk szakbarbárok, mert „a mérnök vagy orvos számára optimális megoldás gyakran nem optimális megoldás az egész társadalom számára, hiszen olyan erőforrásokat venne igénybe, amelyeket a társadalom inkább más célokra használna fel”.

„Szükséges visszautasítani azt a romantikus gondolatot, hogy minden orvos-beteg találkozás élet-halál kérdése” – írja Fuchs. Utasítsuk hát vissza.

Nagy öröm a vállig érő ürömben, hogy az egészségügyi rendszerünk – az Adam Smith-i láthatatlan kéz hatására – kezd magától rátalálni a helyes útra:

az apróbb beavatkozások, vizsgálatok terén teret terjed az erre alkalmas, modern, hatékony magánegészségügy,

amit az adóterhek csökkentésével megfizethetővé is lehet tenni.

Van előttünk jó példa is: a svéd egészségügy, amit nem tb-járulékokból, hanem teljes egészében adóból finanszíroznak. A kezelési költségeket és nagyjából évi 70 ezer forint fölött a gyógyszereket is az állam állja, a személyes konzultációkért azonban fizetni kell – van nővér- és orvoskonzultáció, utóbbi drágább, mint előbbi. Nem is várnak kígyózó sorok életmód-tanácsadásra.

A megoldás hasonló lehetne itthon is: jóval magasabb tb-járulék, hogy a komoly egészségügyi problémákat jól fizetett személyzet gyorsan és megfelelő kapacitással, hálapénz és egyéb, a páciensre háruló költségek nélkül oldja meg – és igen, kimondom:

a szűréseken kívül legalább szakorvosi vizitdíj kell, hogy csak az menjen orvoshoz, akinek baja van.

Kevesebb adminisztráció, több szakdolgozói autonómia, hogy már a nővér is megoldhassa mindazt, amit meg tud – és még ezermillió apróbb, józan lépés a hosszú kádári mézesmadzag, a kamuingyenesség kiköpése után.

Mert ha ezt nem köpjük ki, a világ összes kórházigazgató-, kormány- és rendszerváltása sem segít majd rajtunk. A magyar egészségügy miattunk, magyarok miatt is rossz. Talán nem kellene kollektíve, csökönyösen, csakazértis egészségtelenül élnünk. Ha mi változunk, változik az egészségügy is velünk. És eredménye végső soron csak ennek lehet.

Összesen 171 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Fiatal kora ellenére igen tehetséges ez a srác. Ilyenekre van szükség Blankák és Greták helyett...

Ami pedig a cikk tartalmát illeti. Valóban az egyéni döntések, az egyéni felelősség, az egészségtudatos élet a lényeg, ezekben rejlik a megoldás.

Két dolog. Svédországban nem 70 ezer Forintig hanem 70 ezer Forint felett jár a támogatás, ez azért nagy kulönbség.
A másik a vizitdíj. Egy háziorvos ismerősöm azt mondta, hogy anno a bevezetése után csak az jött el akinek tényleg szüksége volt az ellátásra és ezzel csökkent a várakozási idő ami jó volt a tényleg betegeknek. Ráadásul az a 300 Forint kevesebb volt mint egy doboz cigi amit egy dohányos gond nélkül megvett.
Szóval nagy görénység volt bele vinni ebbe a politikát.

Sok érdekes dolog van KOHÁN MÁTYÁS cikkében, de a következetességet nem érzékelem.

A figyelem megragadása érdekében hajlamos irracionálisan ócsárolni a magyar egészségügyet:
"a SOTE Kútvölgyi Klinikája ne nézzen ki úgy, mint egy zombipártház Pripjaty közepén."
Én jártam ott, rokonaimat látogatván, de ilyen durva szélsőség eszembe nem jutott volna.

Írja: "Az amerikai államok középmezőnyéhez tartozó Kaliforniában az egészségbiztosítás átlagos éves díja majdnem 2,1 millió forint, az itthoni éves tb huszonháromszorosa, és ez jellemzően nem is takar minden egészségügyi kiadást "
Az eszébe sem jut hogy az évi nettó átlagkereset Magyarországon 2,952 millió forint. Ha az amerikai államok középmezőnyéhez tartozó Kaliforniához igazítanánk az egészségbiztosítás költségeit, mi maradna a munkavállalók megélhetésére és mi lenne azokkal, akik nem munkaképes korúak?

Már 246 ezer forint az átlag (havi) nettó kereset | Világgazdaság

https://www.vg.hu › mar-246-ezer-forint-az-atlag-netto-kereset-1598612
2019. jún. 28
"Ontario tartomány Kanadában, amely költségvetésének 46%-át már 2010-ben is egészségügyi ellátásra költötte."
Ettől nem akad el KOHÁN MÁTYÁS lélegzete!
KOHÁN MÁTYÁS akárhogy ócsárolja a magyar egészségügyet a születéskor várható élettartam a rendszerváltás óta mégis jelentősen megnövekedett. 1990-2017 között 6,44 évvel.

A Bloomberg elemzése is a születéskor várható élettartamra épül.

Weltweites Ranking 22.09.2018 13:51 krone.at
A Bloomberg az egészségbiztosítás hatékonysága címmel közölt táblázatot 56 országról. A sorrendet annak alapján állapította meg, hogy a várható élettartam hogyan viszonyul a költségekhez.
Hong Kong áll az első helyen, Ausztria a 32. helyen Magyarország a 42. helyen, Németország a 46. helyen.
Külön érdekesség, hogy az USA, mely az "Absolut cost" 9536 Dollár(/fő) értékkel a legtöbbet költi, a sorrend utolsó előtti helyén az 54. helyen áll Azerbajdzsánnal holtversenyben.

Amerika nemcsak a legmagasabb egy főre eső jövedelemmel rendelkező országok egyike, de toronymagasan vezet az egy főre eső egészségügyi kiadások fajlagos mutatóját tekintve is. A leggazdagabb nyugat-európai országoknál egy főre bontva is többnyire sokkal nagyobb összeget fordít egészségügyre, a születéskor várható élettartam mégis jelentősen elmarad azokétól.
Az egy főre eső jövedelem tekintetében Kuba az egyhatodát, Vietnam az egytizedét éri el az amerikai adatoknak, ehhez képest Vietnamban megközelítőleg addig élnek az emberek, mint az Egyesült Államokban,
A KUBAI ÁTLAG PEDIG EGY ÉVVEL MEG IS HALADJA (!) A NAGY SZOMSZÉDÉT.


Noha Izrael egy főre eső egészségügyi kiadásai egynegyedét teszik ki az USA egy főre eső egészségügyi kiadásainak, a születéskor várható élettartam Izraelben messze meghaladja az USA várható értékeit!

Vagy egy-két Aspergeres toppantás, sírós hisztériával vegyítve. Az írás jó, elgondolkodtató. Abszolút lehet vitaalap. Hozzá is fűzhetnéd az álláspontodat.

A saját egészségemért elsősorban én felelek. Nem Orbán. Nem is Gyurcsány. Én.

Jó írás, de sajnos nem hiszem, hogy ezen az elvi szinten eladható az átlagembereknek, különösen ebben a rémesen átpolitizált társadalomban, mint a miénk.

Azt sem tudom, hogy valóban olyan gyakori-e a fölösleges orvoshoz fordulás, amint azt a szerző feltételezi. A nyugdíjasok esetében lehetséges, nekik viszont már van annyi bajuk, hogy a fölöslegesség bizonyítható lenne, ezt szubjektív orvosi vélekedésnek gondolom inkább.

A probléma lényege valóban az életmódban van: az általánosan elterjedt mértéktelen és egészségtelen evés és elhízás, a dohányzás, illetve a nyílt és burkolt tömeges alkoholizmus miatt sokkal rosszabb a népességünk egészségi állapota, mint az egészségtudatosabb és egyúttal jobb módú nyugati társadalmakban. Az elhízottak és az alkoholisták idősödve folyamatosan betegségekkel küzdenek és folyamatosan lefoglalják az egészségügy kapacitásait, úgy várva (csoda)gyógyulást, hogy a gyógyszerek beszedésén kívül továbbra sem hajlandók tenni érte semmit. Személyes tapasztalataink alapján is mindannyian meg tudjuk erősíteni, hogy a magyar társadalom többsége mennyire nem képes szembenézni a legalapvetőbb egészségügyi ok-okozati összefüggésekkel sem.

Az iskolában és a nyilvánosságban zajló egészségügyi felvilágosítás is lehetne sokkal jobb, de lassú, generációkon átívelő folyamat.Az otthonról hozott szokásokat és beidegződéseket majdhogynem lehetetlen felülírni. Mint általában, itt is a kényszer gyorsíthatná fel a változásokat.

Tudom, nagyon sok a buktató benne, mégis meg kellene kísérelni, hogy bizonyos időközönként mindenkit besoroljon a rendszer valamilyen egészségügyi kockázati kategóriába és ettől függjön, hogy kinek mekkora egészségügyi járulékot kelljen fizetni. A pénznél nincs hatékonyabb ösztönző, de ezt nem az orvoshoz fordulásnál kellene kezdeni. Egyrészt akkor már késő, másrészt, mivel általános, nem erősíti a személyes egészségtudatosságot.

Valamit hallott harangozni, de nem jól tudja:

24.hu (nem kormánypárti sajtótermék) 2018. 02. 17. 12:00, írta vala:
"Az Institut Économique Molinari francia kutatóintézet minden évben összehasonlítja az uniós országok munkavállalóinak adóterhelését, úgy, hogy nemcsak a bruttó bérre rakódó terheket veszi figyelembe, hanem
A FOGYASZTÁS MEGADÓZTATÁSÁT, TEHÁT AZ ÁFÁT IS BELEKALKULÁLJA.
A kutatóintézet becslése szerint egy tipikus magyarországi dolgozó esetében a bruttó bér 50,9 százalékának megfelelő mennyiségű pénzt szed be az állam, ami 2017-ben a hetedik legmagasabb arány az EU-ban, "
Előttünk(magasabb adóék szempontjából) olyan fejlett országok állnak, mint Belgium, Németország, Olaszország, Franciaország és Ausztria.
A táblázatban Bulgária az öt legalacsonyabb adóékű ország között van, mégis sokkal kedvezőtlenebb helyzetben van, mint a legnagyobb adóékű Franciaország!

Mi lenne a méltó ellenszolgáltatás önnek?
Az amit a Kétfarkú Kutyapárt ígér?
Boldog lesz ha rájuk szavaz, elnyeri majd az Örök Életet, ha ők győznek.

A Magyarországon bejegyzett Magyar Kétfarkú Kutya Párt felvállalta, hogy gyökeresen megoldja az egészségbiztosítási rendszerrel elégedetlenkedők alapvető problémáját.
Az elégedetlenkedőknek nem kell mást tenni, mint 2022-ban a Magyar Kétfarkú Kutya Pártra szavazni és elnyerik az Örök Életet.
2010-ben született meg a párt "Legyen minden jobb!" címet viselő programja, aminek középpontjában három ígéret állt:
"ÖRÖK ÉLET. INGYEN SÖR. ADÓCSÖKKENTÉS!"

"a rákosokat, az időseket vagy a májtranszplantáltakat pedig embertelen lenne anyagi csődbe taszítani. Olyannyira embertelen lenne, hogy még az amerikaiak sem teszik – lásd Medicaid."

Nono! Az USA-ban a magáncsődök cca. 60%-a váratlan betegség, vagy baleset miatt alakul ki. 35 éves egészséges, sportos fickó, perforált vakbél műtét, 40+ ezer USD, meg egyéb kiadások, kiesés és máris csődbe kerülhet.

"valószínűleg TB fizetőt munká az életben nem végzett.
De neki is "járt".
Abból a pénzből, amit mások befizettek."

Ez is része a szolidaritásnak. Én meg akkor tudtam meg ki a háziorvosom, amikor lejárt a jogsim. Na bumm. Amúgy a vizitdíj, vagy konzultációs díj számos helyen van. Nálunk is volt. A nép elvetette. Az adminisztrációhoz képest jelentéktelen bevétel és mindenütt kiderült nem unalomból járnak a betegek orvoshoz. Ha sorállás is van, nagyon kevés hülye ( persze akad) megy el traccspartizni, meg életvezetési tanácsokat kérni a dokitól.
Az már sokat dobott a dolgon, hogy a csak recept felírók oda telefonálnak ( van asszisztens), nem megy el, nem áll sorban, nem kap el más nyavalyát és TB kártyával bmely patikában felkapja a gyógyszerét. Muteromnak bevállt. Azonkívűl itt is van utalás rá, a betegellátás nem lehet csak piaci alapú. Egyszerűen a keresleti oldal végtelen, az ellátás mindenképp véges. Ahogy a mondás tartja: Nincs egészséges ember, csak rossz diagnoszta. Meg az is mérlegelés tárgya, ha már úgyis meghalunk, akkor mikor és hogyan. Milyen a vége minősége. Úgy halunk-e meg, mint a nagypapám. Csendben békésen elszunyókálva, vagy úgy ahogy a buszának az utasai. Amúgy a magyarisztáni betegellátás igen hatékony sok más ellátáshoz viszonyítva. A körneyezetemben mindnki így-úgy orvoslást kapott bajaira ( nagyműtét is volt közte), a magyar GDP mondjuk 8%-áért. USA a ( kicsit nagyobb) GDP-jének 20%-át tapsolja el. És igen sokan nem kapnak semmi ellátást. Nincs pénze, nincs biztosítása, qrva drága, kiesik a termelésből, stb.

Írod: "a keresleti oldal végtelen, az ellátás mindenképp véges."

A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényben előírt kötelezettségnek eleget téve a MOK megalkotta az első Magyar Orvosetikai Kódex-et. Ebben szerepel a – hippokratészi esküre alapozott - Orvosi eskü általuk javasolt szövege:
"... esküszöm, hogy orvosi hivatásomhoz minden¬kor méltó magatartást tanúsítok. Legfőbb törvénynek tekintem a betegek testi és lelki gyógyítását, a betegségek megelőzését. Az emberi életet minden meggkülönböztetés nélkül tisztelem...

Az orvosok gyakran olyan helyzetben vannak pácienseikhez képest, hogy azok élete kezükben van.
Régi gengszterfilmekben rablások alkalmából gyakran elhangzott ez a szöveg: "Pénzt, vagy életet!" Ilyenkor az áldozatok azonnal átadták értékeiket.
Az Orvosi Kamara irreális követelőzésében is érzékelhető az elhajlás a hippokratészi esküben megtestesülő etikus felfogástól.
A kőkemény Éger talán akkor lenne elégedett, ha Magyarország túlszárnyalná az Egyesült Államokat, ahol az “Absolut cost” 9536 Dollár(/fő) egészségügyi költekezési mutatóban.
A kőkemény Égert nem zavarja, hogy a bruttó hazai termék (GDP) értéke, folyó áron, milliárd Ft 2017-ben 38 355,1 volt, és akkor ha Éger vágyai teljesülnének, az egészségbiztosítási kiadások felemésztenék a GDP 70%-át.
Akkor lehet, hogy kajára alig jutna (a potenciális pácienseknek), de az egy főre jutó egészségbiztosítási kiadások terén sikerülne túlszárnyalni az Egyesült Államokat.
Akkor lenne itt Égeréknek jó világ.

"The battle of Waterloo was won on the playing fields of Eton." (Wellington[?])
Ezt érthetjük egészségügyünk helyzetére is. És a stadionok építése sem az egészségügytől elvett pénz kidobása, főleg, ha a sportot azokban nem csak nézik, hanem űzik is.

Tapasztalatom szerint a betegek okosan fordulnak TB ÉS magánellátáshoz. Működik a dualitás. Sokszor ugyanaz a személy a doki és Ő javasolja, hogy TB-re menjen vagy magánrendelés.

Megtennéd, hogy a hiteles és haladó ellenzéki magyarázattal, majd ezt követően a nyilván abszolút szakmai megoldási javaslattal hozakodsz elő? Csak hogy tanulhassunk mi is tőled?

Az Associazione Italiana Registri Tumori legfrissebb adatai szerint Olaszországban 2019-ben az eddigiek szerint 2.2 százalékkal nőtt a daganatos megbetegedések száma.

Vezet : a mell-bélrendszeri-tüdő-prosztata-vese daganatos megbetegedés. Érdekes, az általános csökkenés mellett, Friuli-Venezia-Giulia tartomány mutatja a legnagyobb növekedést, Calabria a legalacsonyabbat. Nőtt az öt éves túlélés aránya, nőknél 63 %, férfiaknál 54 %, ami figyelmet érdemel, négyből egy beteg gyógyultnak tekinthető. Viszont aggasztó, hogy a nők körében nagyon emelkedik a tüdőrákos megbetegedések száma. Első számú okként a dohányzást nevesítették.

Van olyan hal importőr Magyarországon, aki, a súlyos nehézfém szennyezettség miatt, már nem vásárol a Földközi-tengerből származó halat, s ugyanez érvényes a Balti-tengerre is.

Halak, az IFOAM szerint lazacot sem szabad enni, mivel azok döntő hányada aquakulturából származik. Itt viszont olyan növekedési hormont kapnak, aminek okán folyamatosan gyarapodnak súlyban, ez a piaci érdek, s az egyed sűrűség okán rengeteg antibiotikumot kapnak. A természetes körülmények között élő lazacok egyébként csak tavasszal és nyáron termelnek növekedési hormont.

Az EU 2016.decemberében ideiglenesen ratifikálta Kanadával a CETA megállapodást. Ha jól tudom, a magyar parlament még nem ratifikálta, de a kormány nem zárkózott el ettől teljesen. Mit tudunk Kanadáról? Ott zöld lámpát kapott a GMO, s a termékeken nem kell feltüntetni az ilyen tartalmakat. De az USA-ban sem, sőt Argentínában sem.

AZ USA-EU közötti TTIP tárgyalások ugyan megszakadtak, de ki tudja, mikor jutnak konszenzusra az érdekelt multinacionális vállalatok és kormányok. DE jöhet bizonytalan eredetű élelmiszer Vietnámból is.

A Monsanto több százezer holdon termeltet Ukrajnában, ugyan még nem GMO-t, de már használja a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség által , emberen valószínűsíthető rákkeltőnek minősített glyphosate gyomirtót. A cél, Ukrajnából ellátni élelmiszerrel Európát. Ott vannak ugyanis a világ legnagyobb feketeföld készletei. nagy biznisz volt ez a Majdan.....

Magyarországon GMO vetési tilalom érvényes, de a takarmányokkal bejön a GMO, s a magyar állattartó telepeken ezt kapják az állatok. Ezt eszi a kedves vásárló az Auchanban, a Tescoban, a szlovákoknál nincs még termelési GMO tilalom sem, s a boltok tele vannak szlovák felvágottakkal.

Körbe vagyunk kerítve, amihez társul az emberek tájékozatlansága, az egészségtelen táplálkozás, az alkoholizmus, az egészségtelen életmód.

Molnár Lajos megbukott, igazságtalanul, valakinek el kellene kezdenie a valós reformokat, sebészi beavatkozással. Csak valamennyi párt közös akaratával lehet e téren érdemi megoldást találni, butaság, demagógia a megoldatlan helyzetért bármelyik oldalt hibáztatni.

Aki meg akar bukni, annak el kell indítania a reformokat. Igen is, jó volt a vizitdíj, de fontos lépés volt a biztosítási rendszer elindítása is. Csak az állam, a kormány nem tudja finanszírozni az egészségügyet.

A szlovákok most léptek, pártok feletti megegyezés született. Nálunk is elkerülhetetlen a kórházak összevonása, az állampolgári anyagi kötelezettségvállalás növelése, a demagóg politikai kampányolás mellőzése.

Egy ellenzéki párt, amennyiben nincs érdemi programja, előveszi az egészségügyet. Üljenek le a kormánypártokkal, s alkossanak egy közös, kormányokon átívelő egészségügyi projektet.

Akkor rajta, add elő a kifogásaidat ha te a szarnál többet tudsz merről. Mert az írás tartalmának sommás elvetése nem válasz.

És neked miért lenne olyan fontos, hogy ez hír legyen a Mandineren?

Elrejtettem Számodra egy dolgot, s vártam, hogy majd tájékozott, olvasott emberként egyből helyesbítesz. Itáliában 2.2 százalékkal csökkent a daganatos megbetegedések száma, nem nőtt. majd akkor reagálj, ha végre a demagóg hülyeségeiden kívül tudsz valami érdemit is mondani.

Te is csak terheled az eü költségvetését.....egy komoly biztosító már nem kötne Veled szerződést. De nyugodtan szenvedj tovább, csak jót nevetek rajtad.

Az egészségügy nyilvánvalóan reformra szorul, viszont (talán az indexen volt erről egy sorozat), rengeteg az ellenérdekelt a főorvosi körökben, akik ezt évtizedek óta meg tudják akadályozni.
Azzal kellene kezdődnie az egésznek, hogy fel kellene mérni a jelenlegi állapotot, forrásokat, megnézni, hogy ahol jobb az egészségügy, ott milyen a felépítése, mit lehet ebből átvenni, mit lehet ettől remélni, kinek mennyibe kerülne, ilyen tervből kellene vagy öt, ez lenne egy jó kiindulási alap.
Szerintem pl. be kellene vonni a magán-egészségügyet is biztosítási rendszerben, és az adófizetők választhatnának, hogy milyen minőségű ellátásra tartanak igényt - ha többet fizetnek be a közösbe, akkor színvonalasabb ellátást is kaphatnának.
A cikk kiindulása abszolút helyénvaló, irreális elvárás az, hogy mindenki kapja meg a legmagasabb szintű ellátást. Ennek a tudatosításával kellene kezdeni az egész társadalmi párbeszédet, de az ellenzék jelenleg ebben nem érdekelt.

Mi a bajod a tb járulékkal? A minőség kontra lefedettség felvetésével láthatóvá válik, hogy évi átlag 90000 forintból milyen szintet lehet biztosítani. Ebből a 90000-ből a privát orvos két koronát csinál meg a fogadra, és ha azt mondjuk, hogy ez túl van árazva, akkor is látszik, mit fedez ez pénz, mennyivel kéne más forrásból ehhez hozzá tenni.

Namost, így 9 év FIDESZ kormányzás után már aktuális a vizitdíj?

Ezzel pedig szabálysértést követnek el a rokonaid, mert nem lehet valaki biztosított egyszerre két EU-s tagállamban.
Ismertem valakit aki fizette otthon a tb-t miközben kint élt és dolgozott Svédországban. Amikor ezt a magyar tb-hatóság megtudta, felszólította, hogy záros határidőn belül szüntesse meg az egyik tb jogviszonyt, különben eljárást indítanak ellene.

Annak, akinek van miből, jobbak lennének a szabott árak, viszont nagyon igazságtalan, h. aki nem keveset egy életen keresztül befizetett, az a magánrendelésen 0-ról kezd, ahelyett, h. a TB valamit térítene.

A nagyobb beavatkozásoknál meg találgat és a sok gondja közül az egyik lesz a mennyit mikor kinek, hogyan. Ugyanakkor az orvos nagyjából ebből él, ha nem is nagyon tetszik neki a rendszer, ha meg akar élni, elfogadja.

A hálapénz gondtól mentes egészségügyhöz lényegesen nagyobb emelések lennének szükségesek, nemcsak az orvosoknak. Nővérhiány is van. Gyógytornász sincs annyi, amennyi kéne.

Egyáltalában, egy adóelkerülésre szakosodott országban, sajnos, kevés a járulék és csoda, h. a rendszer működik. Ha lesz is megoldás, annak mindenképp alapos jövedelem emelést kell megcéloznia, mert a napi anyagi gondoktól mentesülő orvos-nővér a záloga a jobb ellátásnak.

Nemcsak aza fontos, h. kik gyógyítanak, de az sem mindegy, h. kik, milyen színvonalon vezetnek.

Olyan szintről indultunk, h. nem lesz gyors változás, pedig kéne.

Írod: "nekem jobban bejött az USA-beli...az ottani ellátást nem übereli semmi,"

Akkor te az átlagnál szebb vagy, az átlagnál jobb vagy.

A MEDIQ (orvosi témákkal foglalkozó lap) írta 2013.12.31-én.:

"Az amerikai egészségügyi rendszer a világ legdrágább egészségügyi rendszere miközben a mutatóik kifejezetten rosszak.
Már csak ezekért is erről a számláról beszél a világ tegnap este óta.
Egy srác két napig volt a sürgősségin vakbélgyulladás miatt és meg is műtötték, utána posztolta a számlát, amit kapott.

Az egész kezelése 55 000 dollárba került (kb. 11 850 000 Ft)!
Mivel az édesapja biztosítását tudta használni, neki most "csak" 11 000 dollárt (20 %) kell a kórház számlájára mihamarabb kifizetnie (kb. 2 370 000 Ft).
Egy átlag polgár átlag vakbélgyulladása egy átlag kórházban kerül ennyibe, semmi magánszoba és HD televízió, csak az ellátás maga az infúziótól a laborvizsgálatig.

Néhány ár:
Recovery room, az a szoba, ahol két órát feküdt a műtét után: 1,6 millió Ft
Egy CT vizsgálat: 1,5 millió Ft
Infúzió: 340 000 Ft (!)

Lehet szidni az általános egészségügyi ellátást nyújtó országok intézményeit és ellátását, de azért ezekben nincsenek ilyen szürreális árak. Az amerikai egészségügyi rendszer teljesen elszakadt a valóságtól és amerikai kollégáim szerint is a csőd felé tart. Érdemes elolvasni az ausztrál, kanadai és más amerikai kommentelők megjegyzéseit, elképesztő sztorik vannak. "

Válaszok:
Himalája | 2019. szeptember 25. 21:32

Az USA-ban az eü ellátás úgy van magánkézben, hogy közben területi monopol helyzet van. Nem nagyon akad igazi konkurencia, mely letörné az USA-ban az eü ellátás árait. Az ottani szabályozás így van megalkotva.

Az embargóknak köszönhetően és devizák hiányában Kuba égészségügye messze lemarad műszerezettségben, modern gyógyászati eljárásokban, gyógyszerekben. Azonban sok az orvos és az ápoló, emiatt jobban oda tudnak figyelni a betegekre, a kezelésekre, több időt tudnak szentelni a megelőzésre, tanácsadásra stb. Hamar észreveszik a kezdődő bajt, amikor még kezelhetőbb. Eközben a kubaiak temperamentumosak, szeretnek szórakozni, szeretik a szivart, a rumot és a disznóhúst, az átlag életkoruk szegénységük ellenére viszont elég magas. Vannak betegségek, melyeket Kubában jobban tudnak kezelni, mint itt Európában. Pld. a diabéteszes láb kezelésénél sokkal jobbak az eredményeik mint a legfejlettebb országokban, kiválóak az eredményeik az elfekvések kezelésében is. A Kubai egészségügyben van néhány terület, ahol jók.

Nem iszunk, nem dohányzunk.

Még nem voltam az állami fogorvoslás betege. Azt mondják, nem is olyan rossz, de nem fogom kipróbálni.

Nem személyes probléma egyébként.

Nem iszunk, nem dohányzunk.

Még nem voltam az állami fogorvoslás betege. Azt mondják, nem is olyan rossz, de nem fogom kipróbálni.

Nem személyes probléma egyébként.

Tücsök, bogár. Érted? Tücsköt, bogarat összehordtál.

vagy, vagy, vagy, egy mondatban. Még jó, hogy nem írtál többet Bangóné.

1. Nagybetűvel kezdtem. Természetesen.
2. Nem volt ilyen vessző az első mondatban.
3. Nem maradt el a vessző.


Haha! "szerencsétlen stílusbicsaklás", ha te írod, Bangóné, ha más írja.
Gondoltam átnézem a te írásaidat is. És elsőre találtam is. Aki keres, az talál.
Nem vagyok sértett troll úr! Utálom, ha igazságtalan vagy velem.

Most átmentél óvodásba?
Ne maszatolj!
1. Szavakat soroltam fel és nem egy mondatot.
2. Mi a fenének tettem volna idézőjelbe?
3. Honnan tudhatnám , hogy miről beszélsz, ha mondatot írtál?
4. Jó nem kell az utolsó után vessző, akkor is hülyeséget írtál.
5. :))
6. Most úgy csinálsz, mintha máskor nem lettek volna vesszőhibáim. Mindig is voltak, mert hangsúlyosan beszélek.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés