„A keresztény szellemű filozófiai antropológia ezért nemcsak a választás szabadságának tényét, hanem annak tartalmát is meghatározónak tartja, vagyis azt tanítja, hogy az ember szabadsága a jó választásában teljesedik ki. Akaratunk a jóra, sőt a végtelen jóra, a lét teljességére irányul. A rosszat – mivel az mindig valaminek a hiányát jelenti – nem direkt módon önmagáért nem választja az ember, hanem azért, mert lát benne valami jót.
Meg tudjuk különböztetni a választás és a döntés szabadságát. A választás folyamatos cselekvés, a döntés befejezett tény. A választás a külső világ lehetőségei között történik, a döntésben az egész ember benne van. Hátterében egy alapvető döntés van, alapirányultság. Úgyis fogalmazhatunk, hogy a döntés magasabb minőségű választás. Az ember a jó, a boldogság akarásán keresztül magát a létet akarja. Természetesen a környezet erősen befolyásolja akaratunkat, de nem determinálja azt, ahogy nem is teljesen független ettől, nem önkényes.