A káosz őrei Líbiában

Az Iszlám Állam terrorszervezet jelentős meggyengülésével a Líbiában zajló fegyveres konfliktusok főszereplője Khalifa Haftár tábornok, a Líbiai Nemzeti Hadsereg nevet viselő milícia vezetője. Harcát immár nem a dzsihadista sejtek ellen vívja, hanem a nemzetközi közösség által, a 2015-ös Líbiai Politikai Megegyezés alapján az ország hivatalos képviselőjeként elismert Fájez al-Szarrádzs, a nemzeti egységkormány miniszterelnöke ellen.

Haftár aktív hónapokat tudhat maga mögött. Áprilisban sikertelen kísérletet tett Tripoli elfoglalására, majd a kudarcot követő két és félhónapos nyugalmat azzal szakította meg, hogy alakulatai július elején a tadzsúrai állami befogadó központot bombázták.ⁱ Július 4-én a The Ecomomist magazin még azt írta, hogy miután Haftárnak nem sikerült bevennie Tripolit, béke van a városban és a gyerekek nyugodtan játszanak a tengerparton.ⁱⁱ A migrációs központ bombázása - vélhetően célzatosan – azután történt, hogy Matteo Salvini olasz belügyminiszter a tavasz végi - nyár elejei nyugodt időszak alapján kijelentette: Tripoli biztonságos kikötő.ⁱⁱⁱ

Ezt követően Haftár támadása a befogadóközpont ellen a migránsbeszállító szervezetek fő érve lett. Az Open Arms NGO jelenleg is erre a támadásra hivatkozva követel kikötési engedélyt az olasz partoknál.^iv  Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa  úgy reagált az eseményre, hogy be kell zárni az összes állami migrációs központot Líbiában.^v Ennek hatására egyes baloldali politikusok és az NGO-k képviselői azt kezdték hangoztatni, hogy az EU-s országoknak minden szubszaharai bevándorlót be kell fogadniuk az országából.^vi Az ENSZ és a fősodratú világsajtó tehát nem ítéli el Haftár támadásait, hanem inkább a migránsok Európába történő beszállításának igazolására használja fel.

Három héttel később, július 26-án Haftár tábornok drónok segítségével egy olasz katonai kórházat bombázott Tripolitól délre, Misurátánál azzal az indokkal, hogy terroristák tartózkodnak ott. ^vii Az intézményben jelenleg, az Iszlám Állam elleni harcok végeztével első sorban a polgári lakosságot látják el.^viii A kórház és a repülőtér elleni támadást augusztus első hetében megismételte, valamint egy polgári összejövetelt is bombázott Dél-Líbiában.^ix A tábornok szerint terroristákat, az Arabi21 hírportál tudósítása szerint valójában egy esküvői partit vett célba.^x A repülőtér kapcsán azzal indokolta lépését, hogy tudomása szerint katonai célokra használják. A támadás során kis híján kilőttek egy utasszállító gépet rajta 124 polgári személlyel.^xi Haftár ezen legutóbbi támadásával megvárta, hogy az NGO hajókból álló flotta felsorakozzon Líbia partjainál.

Haftár koalícióját Franciaország 2015 eleje óta segíti tanácsadókkal, titkos ügynökök és különleges erők bevetésével elsősorban Líbia keleti részén, miközben al-Szarrádzs nemzeti egységkormányát gyakorlatilag magára hagyta.^xii Aligha véletlen egybeesés, hogy az Ocean Viking elnevezésű hajót működtető Orvosok Határok Nélkül (Médecins Sans Frontières) szervezetet is Párizsból pénzelik,^xiii Áprilisban, Haftár tripoli offenzívája idején tizenhárom francia titkosszolgálati tisztet tartóztattak le a tunéziai-líbiai határon.^xiv

A tábornok egyébként amerikai állampolgár és Kadhafi elpártolt szövetségese, akit az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia és Egyiptom, valamint Oroszország is támogat. Haftár előszeretettel használja modern francia fegyverarzenálját, amelynek az ENSZ fegyverembargója ellenére birtokába jutott.^xv A tábornok fő támasza Párizsban Jean-Yves Le Drian külügyminiszter, aki 2012 és 2017 között Hollande elnök védelmi minisztere volt. Ebben a pozícióban fontos szerepet játszott a magabiztosabb, intervenciós külpolitikai stratégia kidolgozásában Afrika és a Közel-Kelet vonatkozásában.^xvi A líbiai francia beavatkozást hivatalosan soha nem ismerték el, ám először 2016-ban nyert bizonyítást, amikor három, titkos bevetésen lévő francia katona halt meg Líbiában egy helikopter balesetben.^xvii

A francia külpolitika kritikusai szerint Párizs stratégiáját az az újjáépítési szerződésekből való részesülés és a Total olajvállalat érdekei alakítják. Haftár, aki Líbia keleti részét uralja az év elején elfoglalta az olasz energetikai nagyvállalat, az Eni által működtetett kulcsfontosságú olajmezőket, mielőtt fegyvereit a főváros ellen fordította.^xviii Franciaország Líbia-politikája ugyanakkor egy átfogóbb közel-keleti stratégiai szövetség kiépítését is szolgálja, hiszen Párizs milliárdos értékben ad el fegyvert az Egyesült Arab Emirátusoknak, Szaúd Arábiának és Egyiptomnak is.^xix

Líbiában mindeközben folyamatosan emelkedik a kőolaj-kitermelés, s a jelenleg napi 1.2 millió hordós teljesítmény 2023-ra a várakozások szerint napi kétmillióra fog emelkedni.^xx A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) 2019 március-májusi időszakra vonatkozó jelentése szerint 641.398 bevándorló tartózkodott az országban, mintegy 550-650 településen.^xxi Az IOM önkéntes, támogatott hazatérési programja folyamatosan működik, áprilisban 153 fő tért vissza hazájába.^xxii Az InsideOver elemzése szerint, amely 1990-től kezdve vizsgálja a Líbiába érkező migrációt, a gazdasági migránsok nagy részének igazából Líbia a célország, ami az olajipar fellendülését figyelembe véve igazolható feltevés, s ami egyszersmind a francia beavatkozásra is magyarázatot ad.^xxiii Ennek fényében az sem meglepő, hogy az olasz kikötőbe önkényesen betörő Carola Racketének, a „Sea Watch 3” hírhedt kapitányának a párizsi önkormányzat magas rangú kitüntetést adományozott.^xxiv

A bevándorláspárti erők természetesen a konfliktus kiterjedését vizionálják. Emma Bonino volt olasz külügyminiszter - akinek „Több Európa” (Piú Europa) elnevezésű pártját Soros György 200 ezer euróval támogatta a 2019-es európai parlamenti választási kampány keretében -, még április elején arra figyelmeztetett, hogy a harcok átterjedhetnek Tunéziára és Algériára is.^xxv Bonino, a Nemzetközi Krízis Csoport (International Crisis Group) NGO igazgató tanácsának is tagja, amelynek célja elvben a konfliktusok kiterjedésének megakadályozása.

A szövevényes játszma egy másik fontos szereplője a Soros Györgyhöz több szálon is kötődő korábbi libanoni kulturális miniszter Ghasszán Szalamé, aki jelenleg az ENSZ líbiai különmegbízottja és a Central European University politikaitudományi képzése felügyelőbizottságának tagja.^xxvi Szalamé 2017 júniusi kinevezésekor az InsideOver olasz portál már arról cikkezett, hogy az ENSZ Soros emberét küldi Líbiába.^xxvii Salamé úgy tűnik megszolgálja a bizalmat, hiszen elérte, hogy a Biztonsági Tanács ne ítélje el Haftárt, még a polgári célpontok, valamint a migráns befogadóközpont megtámadása miatt sem.^xxviii Az InsideOver elemzője legutóbb arra is felhívta a figyelmet, hogy Szalamé békítő manőverei rendszerint Haftár katonai akcióival zárulnak.^xxix 

Líbia nagyvárosainak többsége mindenesetre csendes. Ám amint erre vonatkozó politikai kijelentést tesznek, Haftár tábornok rendszerint újabb „terrorellenes” offenzívába kezd. A lélekvesztőkön szinte kizárólag szubszaharai és dél-ázsiai gazdasági migránsok érkeznek Európába, miként 2015-ben is a kelet-Balkán felől érkező szíreket hetek alatt felváltották az irakiak, afganisztániak, bangladesiek és pakisztániak. Líbiából Tunézia felé a szárazföldön szinte nincs mozgás.

Az ENSZ és a párizsi kormányzat elsődleges célja Líbia vonatkozásában a Róma és az Al-Szarrádzs-kormány közötti megállapodás hiteltelenítése.^xxx Ennek érdekében a helyi kulcsember, Haftár tábornok mindent megtesz, hogy az ott tartózkodó gazdasági migránsok háborús menekültekké váljanak. A hangulatkeltésbe természetesen az AVAAZ online szavazatgyűjtő portál is beszállt, amely "EU: Stop a Líbiával kötött halálos megállapodásra!" (EU: Stop the Deadly Deal with Libya!) elnevezésű kampányával manipulálja európai polgárokat.^xxxi A törékeny államokban a krízisek kirobbantása, a gazdaságilag erős, liberális Európában a közvélemény manipulálása ugyan azt a célt szolgálja, hogy nemzetfeletti érdekek szolgálatát kényszerítse szuverén államokra.

Az álhumanista globalizmus áldozatgyáraiban az emberéleteket az ideológia terjesztéséhez szükséges „járulékos veszteségként” könyvelik el. Líbia esete tehát nem egyedi, hiszen a konfliktus gerjesztésének és fenntartásának stratégiája Jemenben, Szíriában és Líbiában ugyanazon eszközökkel dolgozik. E stratégia főbb lépései: a polgárháborúnak titulált fegyveres konfliktus kirobbantása, fenntartása, a rendezés megakadályozása, a menekültek és migránsok Európába szállítása és ennek érdekében a két jogi kategória összemosása, valamint az európai politikai folyamatok befolyásolása.

***

Források: