A közmédia védelmében

2019. augusztus 12. 14:43

Trombitás Kristóf
Facebook

A szerkesztő kollégák minden héten vért izzadnak azért, hogy amennyiben közéleti téma kerül napirendre, a stúdióba hívhassanak ellenzéki megszólalókat. Tucatnyian is nemet mondanak, mert derogál nekik a közmédiában szerepelni.

„Ha érdekel, mi a valódi helyzet a közmédiában, és nem a szélsőbalos médiumok propagandája alapján akarsz tájékozódni, akkor olvasd el az alábbiakat.

Kiemelt hely a 444-en, máris átvette az Index és nyilván ugyanúgy végigfut majd a »független« médián, teljesen véletlenszerűen, mint ahogy minden egyes lejárató cikk, legyen az alanya természetes vagy nem természetes személy. Ha még nem találták volna ki, a legújabb, közmédiát lejáratni szándékozó cikkről beszélek, amelyben az MTVA egykori riporterét szólaltatták meg, Balog Krisztinát. Cseppet sem szenzációhajhász címmel nyit a cikk, idézem, »Olyan bélyeg lett a közmádiában dolgozni, mint amikor lecigányoznak«.

Még such wow doge, a világsztárrá vált shiba is felkapná erre a fejét. (Amúgy tényleg megdöbbentő, mire képes a mémek világa. Legutóbb éppen elkaptam a TEDx Kijeven, ahogy Arató András, ismertebb nevén Hide the pain Harold mesélt a színpadon arról, hogy milyen volt nyugdíjas mérnökből milliók által ismert alakká válni. Szédületes korban élünk.)

Ilyen bevezetés után a beszélgetés már csak csalódás lehet, hiszen a mércét kezdésként ennyire magasra ritkán pozicionálják. Abban nem vagyok biztos, hogy a rasszizmus verbális támogatása valid dolog egy névleg liberális sajtóterméktől, de ők tudják, mit jelentetnek meg. Az számít, hogy a közmédiában dolgozók – portástól a takarítóig, igazán bolsi logikával élve – pontosan érezzék, mit gondolnak róluk az ellenoldalon és mire számíthatnak, ha változik a politikai légkör. Csak így finoman megpedzegetve. Az MTVA az elmúlt fél évben különös figyelemmel lett ostrom alá véve, verbális és non-verbális tekintetben is, így egyre inkább megtiszteltetés bármilyen jellegű munkatársának is lenni, hiszen ha ezek ennyire utálkoznak, az a legmagasabb dicsérettel ér fel.

A lényeg, hogy a közbeszédet még véletlenül se mérgesítsük el, hát hova vezetne az indulatok felkorbácsolása, húzza össze szemét a mindenkiben ott élő György Péter.

Érdemes az interjú egyes állításait mélyebben is megvizsgálni, csak azért, hogy mindenki tisztában legyen vele, mennyi is bennük a ferdítés.

Balog Krisztina azt állítja, hogy bár ő kizárólag kulturális anyagokat forgatott, egyre inkább érezhetővé vált, hogy a politika abba is beleüti az orrát, de ami ennél is súlyosabb, hogy a saját barátai is kezdtek elfordulni tőle. Ízlelgessük ezt. Önmagában az emberek elfordulása nem meglepő fordulat, az én életemben is előfordult, hogy az elmúlt másfél évben megkaptam pár ismerősömtől, hogy ilyen agitprop lakájkodás után nem kíváncsiak rám többet, és most meglehetősen finoman fogalmaztam.

Nem véletlenül használtam azt a kifejezést, hogy ismerőseim. Az embernek ugyanis a barátai aktuálpolitikai történések következében nem fordulnak el. Több olyan barátom is van, akivel homlokegyenest más gondolunk a világról és az elmúlt 9 év eseményeiről. És? Leülünk, dumálunk, egy-egy este előrehaladtával én megkérdem, mi a helyzet a vörös tagkönyvek világában, ők azt tudakolják, mennyit haladtunk előre a Franco-rendszer kiépítésében, röhögünk és megyünk tovább.

Az a barát ugyanis, aki politikailag motivált módon fordul el, nem barát, így szükség sincs rá. Abnormális dolog és örülni kell a lelépésének, mert a későbbiekben esetleg súlyosabb helyzetben fordítana neked hátat. Pavlik Morozov és szellemi utódai biztos örömmel tapsolnak, hogy erre ezek szerint mégis létezik példa, de ez nem a normális emberek asztala, így nincs vele mit törődnünk.

A beszélgetés folyamán azt is állítja Balog, hogy erőteljesen megszabták, még az általa forgatott, »ártalmatlan« anyagokban is, hogy kiket lehet megszólítani és kiket nem. Jó is, hogy a kulturális vonal merült fel, mert az az M5 terepe és így beszámolhatok arról, mennyire nincs ez így. A szerkesztő kollégák minden héten vért izzadnak azért, hogy amennyiben közéleti téma kerül napirendre, a stúdióba hívhassanak ellenzéki megszólalókat. Teljesen megszokott ügymenet, hogy tucatnyian is nemet mondanak, mert derogál nekik a közmédiában szerepelni. Amivel semmi gond sincs, a saját hülyeségétől senkit nem lehet és nem is kell megmenteni, de ezek után legalább ne tegyünk úgy, mintha ez nem így történt volna.

Aki pedig szeretne, az bejön, mint ahogy példának okáért bejött a fentebb már említett György Péter, Schiffer András vagy TGM is – egyiküket sem lehet túlzott elfogultsággal vádolni a NER felé. Nota bene, ezek után érdekes, hogy pont TGM fitymálta le Lovasi Andrást, amiért fellépett Tusványoson, mondván, ezzel legitimálja a rendszert, de nem ismerem TGM logikáját, az »ellenség« tévéjében, úgy látszik, azért meg lehet jelenni.

A tévé részéről mindenesetre bizonyosan.

Emlékeznek még egy januári műbalhéra? Ami szintén a közmédiában történt, és egy homoszexuálisokkal foglalkozó műsor örvén tört ki? Persze, hogy emlékeznek. Amely műsorról egyébként össze-vissza hazudoztak, hiszen nem arról szólt, amit hazudtak, hanem arról, hogy amennyiben a heteró életmód után létezik coming out, akkor ez fordítva miért ne lenne elképzelhető? Mindegy, ilyen ez a showbiznisz. Természetesen ahhoz az adáshoz is nagy erőkkel igyekeztünk megszólaltatni valamilyen civil szervezetet vagy társaságot, csak a helyzet az volt, hogy senki sem akart beszélni. Utólag, kibicként már sokkal könnyebb ujjal mutogatni, de ott lett volna a lehetőség elmondani a véleményüket. Nem éltek vele, ők tudják, mi okból nem. Később arra hivatkoztak, hogy csak egy nappal korábban kaptak meghívót, de szeretném itt megértetni velük és a napi műsorok világát nem ismerő olvasókkal, hogy ez az invitálósdi nem úgy működik, hogy egy héttel az adás előtt postán megkapják a bőrbe kötött kérelmet a stúdióban történő megjelenéshez.

1-2 nappal lehet előre egyeztetni, és kész. Aznap érdekes módon a többi vendégnek ez a módi megfelelt, más szakértőknek nem, amit nem értek, mert ha valaki adott a téma egy szakértője, akinek általánosságban kell beszélnie a helyzetről, akkor maximum azt kell eldöntenie, milyen ruhában szeretne megjelenni. Ezért szakértő, mert a laikusnak elő tudja adni az alapokat. Nem szakmai előadásról van szó, hanem egy tájoló, esti beszélgetésről.

Ezt mindössze azért hoztam fel, hogy lássák, nincs megkötés a vendégek alapállását illetően. Ez egy hazug, ezerszer megcáfolt, ostoba, de sajnálatosan széleskörűen elterjedt tévedés, amit – ki érti ezt – az ellenzéki média gerjeszt. Biztos csak véletlenül csapják be rutinszerűen az embereket.

Balog Krisztinánál végül az volt az utolsó csepp, hogy Varju László hírhamisítónak nevezte. Ez nem vicc, tényeg. Felmerül bennem a kérdés, mennyire elkötelezett valaki a munkájával kapcsolatban, ha onnantól fogva nem képes tovább folytatni, hogy egy Varju László két tornagyakorlat között az MTVA portáján odavet felé egy mondatot.

És persze a végén kibújik egy kicsit a szög a zsákból, hiszen Balogh megemlíti, hogy amúgy magánéleti okokból is esedékes volt a felmondása és volt egy külföldi munkalehetőség, de természetesen »nem ez volt a fő motiváció«. Hát persze, hogy nem.

Én csak úgy elképzelem, hogy tegyük fel, van egy balos médium, ami szeretne újabb lejáratóanyagot készíteni, mondjuk az MTVA-ról, de nincs ötlet. Az egyik munkatárs felveti, hogy lenne itt egy ismerőse, aki már nem dolgozik ott, mert kiköltöztek Ausztriába és nem valami jó hangulatban vált el az előző munkahelyétől, nem is különösebben szeretett ott dolgozni, talán ezt a helyzetet fel lehetne használni egy jó kis beszélgetéshez.
Mindössze jókat kéne kérdezni, aztán a többi már megy magától. No, de lehet, hogy nem így volt. Ez is csak egy legenda, mint a közmédia vélt szerkesztési elvei.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/153180

Ajánljuk még a témában