Féloldalas a futballvilág politikai korrektsége

2019. augusztus 9. 16:43

Trombitás Kristóf
Mandiner
A felvállalt komcsiság belefér, a radikális jobboldaliságnak a vádja is ellehetetlenítéssel jár a foci világában.

Nyitókép: Daniel Frahn egy huligánokat támogató pólóval

Az a toposz, miszerint a futballpályák legyenek mentesek a politikától, és szóljon egy mérkőzés kizárólag a sportról, pont olyan kétszínű megállapítás, mint amikor ugyanezt várják el a hitélet szereplőitől is. Magyarán egy pap az életében ne foglalkozzon a közélettel, kivéve, ha mindezt a baloldal fel tudja használni a saját céljaira. Ha Ferenc pápa tesz egy-egy olyan kijelentést, amit a progresszív agenda a magáénak tud tekinteni, akkor a világon semmi probléma sincs a politizálással.

A stadionokban ugyanez a helyzet. Amennyiben adott játékos baloldali, sőt, akár szélsőbaloldali eszméket vall, az tiszteletreméltó kiállás. Hiszen mindenkinek joga van kifejeznie a véleményét, és tudjuk, hogy a szólásszabadság nem a tartalma alapján jogosult a védelemre. Ám ha egy játékos jobboldali – netán radikális jobboldali –, azt azonnal ki kell tagadni a kánonból. A csapatból. A foci világából. Komcsiként odavagyunk érted, de ha jobbra nyitsz, takarodj a gyepről!

Mindez arról jutott eszembe, hogy a 3. Ligában szereplő Chemnitzer FC – ez a német harmadosztály – a napokban szerződést bontott saját csapatkapitányával, Daniel Frahnnal, mert a csatárnak „neonáci szimpiája van”, tudtuk meg a 444-től. Mellesleg ez eleve hazugság, ugyanis – bár ez nem menti a klub csicskulását – a Chemnitzer FC nem állította, hogy Frahn neonáci lenne. Ez semmi más, csak egy szokásos hazugság a 444-től, hogy a karaktergyilkosság teljes legyen. Mind jól tudjuk, hogy a tökéletesen kivitelezett karaktergyilkosság két aranypontja az, ha a célkeresztbe vett illetőt nácinak és/vagy antiszemitának lehet bélyegezni. Ha ez megtörtént, csak várni kell az aratásra.

Daniel Frahn maga azt közölte az őt ért korábbi vádak kapcsán: „NEM vagyok egy neonáci szimpatizánsa! NEM osztom ezt a politikai nézetet és nincsenek jobbos gondolataim... A tisztelet, a nyitottság, a véleményszabadság és a tolerancia mellett állok... NEM vagyok náci és SOHA nem is leszek az”.

A klubot ez sem hatotta meg: kijelentették, hogy

játékosuk többszöri felszólítás után is együtt mutatkozott az általuk szélsőségesnek tartott szurkolókkal,

és ezt megelégelve elköszöntek tőle.

A focivilág teljes felfordultságára semmi sem mutat rá jobban annál a ténynél, minthogy egy játékost – ráadásul a csapatkapitányt – retorzió érhet azért, mert kapcsolatot tart fent az ultrákkal, őket dicsérő pólóban ünnepli egy gólját vagy egy vezérszurkoló temetésén részt vesz. Néha tényleg az az érzésem, hogy mindenki elveszítette a kapcsolatát a valósággal, és csak azért, mert gigaklubok mérkőzéseit nézzük a tévében, amelyek játékosai tényleg nemigen állnak bármiféle kapcsolatban is a szurkolókkal, rögtön azt gondoljuk, hogy ez a normális.

Én ugyan nem gondolom, hogy egy klub csak a szurkolói miatt létezik és hogy a szurkolók mindent megtehetnek, de teljesen felesleges egy olyan vezetőségnek focicsapatot működtetni, amely közveszélyes, bármikor problémát teremtő közegnek bélyegzi a saját szimpatizánsait.

Daniel Frahn karrierjén ezzel egy többet el nem törölhető stigma keletkezett, mindezt azért, mert a pc irtózatos csatazajában beszart egy klubelnök.

Így mennek tönkre az egzisztenciák,

amire mi is számos példát láthattunk a kétezres évek közepéig.

Nagyon fontos kitétel azonban és nem lehet eleget ismételni, hogy ilyen retorziók csak a radikális jobbos szimpátiáikat kinyilvánító játékosokat érhetnek. (Nem mintha bárki is bizonyította volna, hogy Frahn bírna ilyenekkel.) Paolo Di Canio élete folyamatos Canossa-járás volt felvállalt fasiszta-szimpatizáns nézetei miatt, és hiába volt a közvetlen olasz focista elit utáni első sorban a ’90-es évek végén, egyszer sem kaphatott lehetőséget a válogatottban. Arra pedig a foci iránt kevéssé fogékony olvasók is emlékezhetnek, micsoda hisztéria tört ki, amikor egy római derbin lőtt gólját római szalutálással ünnepelte.

Christian Abbiati ellen, aki a Juventus és a Milan kapusa is volt, nem egyszer tüntettek is, példának okáért a Milan egy Svájcban játszott meccsén, mert Di Canióhoz hasonlóan nem átallott őszintén beszélni erősen jobboldali meggyőződéséről.

És akkor megemlíthetnék igazán nagy neveket is, akik időben észbe kaptak, miszerint kussolni jobban megéri ebben a kifacsart világban, ezért jobbára csak a karrierjük elején kerültek kényelmetlen helyzetekbe. Fabio Cannavaro, aranylabdás és vb-győztes olasz védő 1997-ben egy Evita Perón emlékére szervezett ifjúsági tábor védnöke volt, később, már a Real Madridban focizva meg egy vesszőnyalábos olasz zászlóval ünnepelt. Gianluigi Buffonról meg egyenesen azt írta a The World through Soccer: The Cultural Impact of a Global Sport című értekezés, hogy ő Di Canio igazi párja politikailag, hiszen mindketten értik a kódolt mondatok technikáit, és természetesen mindketten fasiszta-szimpatizánsok.

Ezeket a történéseket mindannyiszor hisztéria kísérte és tiltakozásokat váltottak ki.

De mi a helyzet a szélsőbaloldali meggyőződésű játékosokkal? A ’70-es évek egyik legjobb játékosa, Paul Breitner Mao- és Che Guevara-portrék előtt pózolt vagy éppen a kínai kommunista párt vörös tagkönyvét tartotta a fényképezőgépek elé. Cristiano Lucarelli, a Livorno legendája büszkén és vállaltan volt kommunista, góljait rendszeresen magasba tartott ököllel ünnepelte. Diego Maradona közeli barátságban állt Fidel Castróval, és még az elmúlt években is azt nyilatkozta a szétrothadó venezuelai rendszerről, hogy csak hívni kell őt és örömmel fog harcolni a burzsoák ellen.

Nekik – és nem egy más játékosnak is – ez belefér. Ezeket a kijelentéseket és megnyilatkozásokat nem követték lincselési kísérletek, nem akarták őket ellehetetleníteni és megnevelni. Mint mindenhol máshol is, a futballpályákon is addig tart a szólás- és lelkiismereti szabadság, ameddig az megfelel a fennálló kulturális rend urainak.

Manapság, amikor a foci fejlődésére sokkal nagyobb hatással vannak a multik, mint bármilyen szabályalkotó testület, dőreség bármilyen pozitív változást várni.

Összesen 47 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Amikor a jobboldalt bünteted és az ellenpólust, a kommunistákat nem, 148 millió áldozat emlékét gyalázod meg és ezáltal bűnsegédi bűnrészessé válsz:

A Szovjetunióbeli kommunisták áldozatai: 61,911,000 lélek. Forrás: R. J. Rummel: Lethal Politics, Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Halálos politizálás, szovjet népírtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction Publishers, 1990. www.hawaii.edu/powerkills/NOTE5.HTM

Népi Kína: 73,237,000 áldozat. Forrás: R. J. Rummel: China’s Bloody Century, Genocide and Mass Murder since 1900 (Kína véres évszázada, népírtás és tömeggyilkosság 1900 óta), Transaction Publishers, 1991. Továbbá Rummel korrekciója, 2005-ben. Forrás: www.hawaii.edu/powerkills/NOTE5.HTM

A továbbiak forrása: Chris Banescu: The Communist Holocaust, www.orthodoxytoday.or./blog/

A koreai kommunisták áldozatai: 3,163,000 lélek.
A kambodzsai kommunisták áldozatai: 2,627,000 lélek.
Az afghanisztáni kommunisták áldozatai: 1,750,000 lélek.
A vietnámi kommunisták áldozatai: 1,670,000 lélek.
Az etióp kommunisták áldozatai: 1,343,610 lélek.
A jugoszláv kommunisták áldozatai: 1, 072,000 lélek.
A Mozambique-i kommunisták áldozatai: 700,000 lélek.
A román kommunisták áldozatai: 435,000 lélek.
A bolgár kommunisták áldozatai: 222,000 lélek.
Az angolai kommunisták áldozatai: 125,000 lélek.
További kilenc országban a kommunisták áldozatainak száma 100,000 vagy annál kevesebb.

Ez összesen 148,705,610 idő előtt, erőszakkal elpusztított élet.

Van vagy nincs, a szlovákok elleni EB selejtezőre ma két óra alatt elfogytak a jegyek.

Lehet hívni perverz Nyugati dolognak, vagy inkább perverz másféle dolognak:
Lásd:
-Steve Weinberg: Armand Hammer, 1989, (Az egyik fülszövegből: az amerikai billiárdos a Kreml falain belül vagy kívül lesz eltemetve?)
-Charles Levinson: Vodka-Cola, 1978.

Zárjuk be az összes színházat, ami nem termeli ki pusztán jegy-eladásokból a megélhetését?

Sima munkaügyi kérdés.

1. Benne van-e a szerződésben, hogy a politikai állásfoglalás
tilos (ez természetesen BÁRMILYEN politikai nézetre egyformán
kell, hogy vonatkozzon, ha benne van)?

2a. Tekinthető-e politikai állásfoglalásnak, amit a játékos tett?
2b. Sérültek-e a játékos véleménnyilvánításhoz fűződő jogai?

Nincs, nem, igen :: Kérjük a munkaviszony helyreállítását az
eredeti feltételekkel, illetve a személyiségi jogok megsértése
miatt megfelelő összegű kártérítésre tartunk igényt.

Szerintem ez a TASZ-nak egy ujjgyakorlat, de, ha ők nem
vállalják, akkor a Helsinki Bizottság vagy az Amnesty lerendezi.

Válaszok:
legyetek | 2019. augusztus 10. 7:27

Volt már egy Bosman ügy, nosza jogászkák, itt lehetőség híressé válni.

Most valósítanátok meg a még Marx és Lenin által elképzelt világforradalmat más néven, más módon, más jelszavakkal. Ott vannak köztetek a régi kommunizmus hívei, egykori és mai aktív szereplői.

Ezért nevezi ki magát a két, balos és liberális szövetséges középnek, egyből szélsőjobbnak, nácinak, fasisztának nevezve azokat, akik őket nem fogadják el. De ha az a célszerűbb, akkor a szélsőjobbnak minősített ellenfelet szemrebbenés nélkül minősítik át kommunistának.

Nem véletlenül volt elvárás a nyugat részéről, hogy nálunk a korábbi kommunista nomenklatúra felső vezetése is átmenthesse magát a rendszerváltás után. Így ők lehettek a legjobb kollaboránsok a nemzeti vagyon kiárusításában.

:) Valóban. Bérletesként ezt a rohamot most páholyból néztem.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés