Ó, hogy mennyire utálom én a Beatlest. Miközben néztem ezt a Yesterday című, újonnan kijött filmet, ami afféle tiszteletadás lenne a liverpooli fiúk utánozhatatlan géniusza előtt, azt boncolgattam magamban, miért is váltanak ki belőlem olyan végtelen ellenszenvet, amióta csak az eszemet tudom.
Sokkal okosabbat igazából nem tudtam kiötölni, mint hogy azért, mert sekélyes barmok voltak, meg ott van a nagymamává vénült Macca gesztenyebarna sörénye, de hát ennél nem is kellenek talán bonyolultabb magyarázatok. A film egyébként szellemtelen és középszerű – szívesen mondanám, hogy épp ezzel a középszerűségével leplezi le a Beatles zsenijét: olyan a rajongás, amilyen a tárgya,
a jó Laci betyárt sem faragják ki márványból.
Nem mintha mindent utálnék, ami a Beatleshez köthető. Azt például kifejezetten szeretem, ahogyan Mal Waldron szétszedi az Eleanor Rigby-t. Ha sikerült lenyelnünk a kínos alapkoncepciót, azt is el kell ismernünk, hogy a Basie’s Beatle Bag a Count Basie-életmű középszakaszának egyik jobban sikerült darabja. Az egyszerűcske I'll Follow the Sun-ban van… tartalom, ahogy Don Byron feldolgozása bizonyítja. És nagyjából itt véget is ér a Beatles iránti nyitottságom. De ez, gondolom, az én bajom. Ízlések és pofonok, ahogy a széles körben elterjedt tévhit tartja, amit már csak kényelmességből sem érdemes megkérdőjelezni. Az, hogy például John Lennon minden rendelkezésre álló adat szerint egy rendkívül alacsony minőségű emberi lény volt, elvben ugyebár nem von le a Beatles zenéjének értékéből.
De azért van itt egy kérdés, amit érdemes lenne tisztázni. Valóban objektíve a zenetörténet legnagyobb pillanatai közé tartozik a Beatles, ahogyan a Yesterday főszereplője állítja, vagy valami más állna annak hátterében, hogy Lennonék alig néhány év alatt ikonná lényegültek át? A Beatles valóban pont ugyanúgy az örökkévalóságnak szól, mint Bach, vagy egyszerűen annyira eltorzult a kulturális emlékezet, hogy beszopjuk ezt? Tényleg van olyan jó a Beatles munkássága, hogy lassan hatvan éve a könnyűzenei kiválóság egyetemes jelképe legyen, ahogyan az együttesről máig megjelenő cikkek puszta mennyisége sejteti? Egyáltalán: mi a francért érdeklik az ezer éve született, angol proligyerekek 2019-et?