Vesztesek dühe

2019. június 17. 10:27

Bálint Botond
Pesti Srácok
Tévedtem, tévedtünk és újabb harminc évnyi és még kitudja mennyi hideg polgárháborúval fizet ezért az ország.

„A nagyszüleim és a szüleim, akaratukon kívül ugyan, de meghozták azt az áldozatot 1945 után, hogy ők voltak azok, akiket mint az egykori elnyomó osztály tagjait kirabolták, megkínozták, bebörtönözték, akiknek elvettek évtizedeket az életükből, a gyermekkorukból. Nekem már „könnyű” ezzel a családi múlttal szemben állni a kommunizmusból kinövő liberalizmussal. Az ember gyenge, én személy szerint is hajlandó lettem volna megbocsájtani mindenkinek, aki részt vett ebben, mintha az ellenem elkövetett bűneik összemérhetőek lettek volna a nagyszüleim, a szüleim ellen elkövetett gonoszságaikkal. 1989-ben elhittem, hogy a bűnösök tudják, hogy azok és a megbocsájtásért és a büntetlenségükért cserébe visszavonulnak majd a magánéletbe és boldogan élnek majd abból a vagyonból, amit addig elraboltak tőlünk.

Tévedtem, tévedtünk és újabb harminc évnyi és még kitudja mennyi hideg polgárháborúval fizet ezért az ország. A kommunisták és az ő gyermekeik és unokáik ugyanis egy másik történelemben élnek. És most is ugyanazt akarják, mint a nagyszüleik, hogy mi csak statiszták legyünk az ő világmegváltásukban, mi éljünk az ő világukban, mert az »objektív valóság«. Az ő világukban a nagypapi fáradtan hazajött a munkahelyéről, ami egész véletlenül a pártbizottság vagy az ÁVH volt és elpanaszolta a vacsoraasztal körül ülő családnak, hogy mennyire nehéz munka az osztályellenség kínzása, kimarjul az ember csuklója a gumibot használatától és belefájdul a füle a fasiszták üvöltésébe. Hogy azok a rohadt kulákok meg akarják tartani, amit maguk termeltek és tisztességes árat akarnak kapni érte, sőt még télen is akarnak valamit enni és emellett még nem is szeretik eléggé a nagypapit, aki kimegy hozzájuk elvenni tőlük azt, ami az övé, illetve pontosabban a »nép csodálatos, szabad államáé«.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 55 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A kommunista "nagypapik" gyermekeinek egy része 68 és 89 között belátta, hogy apáik kísérlete zsákutca. Többségük ennek ellenére tovább élvezte az elithez tartozás előnyeit, a magas pozíciókat és fizetéseket, s jó esetben "reformistaként" azért lobbizott, hogy a kapitalizmus egyes elemeit beillesszük az államgazdaságba.

A rendszerváltozás nem forradalmi, hanem kiegyezéses módon ment végbe. Az amerikaiak megnyerték a gazdasági-technológiai és ebből következően a fegyverkezési versenyt. A másik oldalról isteni szerencsénk volt egy Gorbacsov nevű kommunista funkcionáriussal, ezért a rendszer felszámolása nem vagy alig került emberéletbe. Cserébe a "fiúk/lányok" megkapták a korrupt visszavonulás lehetőségét. A társadalom többsége és az új politikai elit realista módon elfogadta ezt az alkut.

Magyarországon ráadásul az 56 utáni kényszerengedmények és a társadalom előtt az utolsó pillanatig elhazudott gazdasági összeomlás miatt a kommunista nómenklatúrának számottevő társadalmi támogatottsága is volt a rendszerváltozás időpontjában, ezért forradalmi jellegű számonkérésre akkor sem lett volna lehetőség, ha nem történik meg fölöttünk a világpolitikai kiegyezés.

Ez eddig rendben van, ezt a kompromisszumot a rendszerváltozáskori nemzedék megkötötte, a kommunista "nagypapik" gyermekei megkapták a menekülőutat. Azzal szemben, hogy a "nagypapik" unokái, dédunokái a demokráciában teljes jogú politikai szereplők legyenek, nem lehet kifogásunk, még akkor sem, ha az értékrendjük és ideológiájuk erős szálakkal gyökerezik a "nagypapik" világában. Ha(!) ezek az unokák, dédunokák a rendszerváltozás után születtek és nem támaszkodnak erkölcstelenül szerzett előnyökre.

Mert az, hogy az egyik legnagyobb kommunista gazember, a milliókat tönkretevő, kisemmiző Apró Antal lánya hatalmas vagyont privatizált a családjának, majd unokájának a férje miniszterelnökké könyökölte magát, most pedig a lopott vagyonra támaszkodva maga az unoka kapaszkodik vissza a politika élvonalába - ha belegondolunk, mérhetetlenül felháborító, égbekiáltó erkölcsi defekt.

Csak az a kérdés, kik és hányan gondolnak bele, társadalmunk mekkora hányadának maradt ép az erkölcsi érzéke.

Hát éppen ez a gond, erről beszélek, hogy az Apró família kétszeres rablása és visszakapaszkodása nem zavarja a "népet".

A TSZ-elnök és a gyárigazgató nem biztos, hogy rabolt, nálunk az sem biztos, hogy kommunista családból való volt. A rendszerváltozásig nagyon sok meghurcolt, téeszbe kényszerített paraszti család gyermeke lett máshol gazdasági vezető. Ehhez általában kellett valamilyen szintű kollaboráció, belépés a pártba, stb. Általános vélekedés volt, hogy "a mi életünkben ez a rendszer nem változik meg", s a késő-kádári világban a kollaboráció nem kívánt nagy disznóságokat, sőt még az apró lépésekben történő nyugatosodást is lehetett belülről ösztönözni.

A rendszerváltozás előnyeit ez a széles kollaboráns réteg is élvezte. Ennek a folyamatnak nagyon káros következményei lettek, de nem ez volt a kommunizmus legnagyobb bűne. Csehországban, ahol egyenlően szétosztották az állami vagyon nagy részét, pár év alatt szintén egy kisebbség kezében koncentrálódott a vagyonjegy. Bennünket az államadóssággal vettek palira, de ez messzire vezet, nem a társadalmi igazságossághoz tartozik...

Az a baj, hogy nem kezelik.

Ahhoz képest teljesen valósághű, és minden szava igaz.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés