Térey János a mai Magyarország egyik legpontosabban látó és legihletettebben író krónikása volt.
„– A te fejedben meg szokott fordulni, hogy hosszabb időre elmész innen?
– Öt hónapos a kisfiunk, egyelőre Pomáz vagy Gödöllő sem jön szóba. De amúgy is, elmenni? Még belegondolni sem szeretnék. Igen, az ember természete mégiscsak jobban érdekel, mint a tájé. Itt tudom, miből mi lett és mi lesz. Itt számon tart minket néhány barát és olvasó, a svábhegyi református gyülekezet, és itt szólítanak sporttársnak az uszodában. Amikor külföldön vagyok, impresszionista mozi megy a fejemben, és impresszionista líra lesz belőle, ami elsősorban Magyarországhoz képest nyeri el a jelentését.” (Térey János a Magyar Narancsnak, 2013-ban)
Elhunyt Térey János. Nehéz szavakat találni.
Majd megtalálják azokat az arra – e sorok írójánál jóval – érdemesebbek, költőink, íróink, irodalmáraink és kritikusaink, akik elhelyezik majd őt a megfelelő polcokon. De jaj, fájdalom, hogy a kortárs magyar irodalom ilyen nagy szerzőjéről ennyire korán kell életművet lezáró méltatásokat és nekrológokat írni.
Térey János a nem is oly' rég még fiatalnak nevezett, most már középnemzedéknek mondható író-költő generáció nagy alakja volt, ha nem a legnagyobb.
A rendszerváltás utáni, mi több,
Verseiben, drámáiban, prózájában gyakran írt a legkülönbözőbb művészi eszközökkel hazánk mai valóságáról, társadalmunk állapotáról, az egyes társadalmi csoportok kortárs gomolygásáról és a bennük törtető/ténfergő/útkereső/utat vesztő egyéni sorsokról.
Térey János egyszerre volt korunk rezdüléseire érzékeny, társadalmunk lecsúszott és fölcsúszott alakjainak sorsát egyaránt faggató, környezetét éles szemmel megfigyelő, termékeny íróember; valamint polgár – a szó eredeti, a 21. század mélye felé tartva egyre korszerűtlenebb értelmében.
Egy visszafogott, mértékletes, tartással és szellemi autonómiával rendelkező polgár-író a harsányság, a hisztéria, az újra meg újra felerősödő értelmiségi kultúrháborúk és lövészárok-csatározások korában.
Benne volt eddigi munkásságában és sorsában, hogy a következő évtizedek legmeghatározóbb magyar írója, költője legyen, egy távozófélben lévő nemzedéktől átvéve ezt a nehéz stafétát.
Tragikusan korai halála megakadályozta ebben. Már most is gazdag és szerteágazó életműve lezáratlan marad. Meglévő tehetségével és az életévek gyarapodásával – jó esetben – együtt járó bölcsességgel számos nagy és még több kisebb művet írhatott volna még a következő évtizedekben, gazdagítva ezzel a magyar irodalom jelenét és történelmét.
Nem adatott meg ez a sors neki.
Nyugodjon békében.
***
Térey János: Édes fiaim!
A mészkőszurdok mentaillatára esküszöm,
Hogy ide akkor is visszajövök,
Amikor már csak a vállatokon.
A tölcsér torkaként elvékonyodó út,
A spirálisan befelé haladó csigalépcső
Legvége mégsem a föld magja, a máglya,
Hanem egy erdei tábor a halálon innen.
Napszítta lakókocsin svájci rendszám.
Nyár, madárhang. Cikázó, fekete macskafarkak.
Arra kérem a szurdok szellemét,
Óvjon minket lombon innen és túl!
Meghalni ugyanide hozzatok.
(Jelenkor)
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
Advent idején elindulnak a magyarok a városka felé, ugyanis a Magas-Tátra ölelésében megbúvó település még hóval és igazi téllel kecseg teti az odalátogatókat. Csender Levente írása.
Donald Trump techmilliárdos szövetségese egy X-posztban azt állította, hogy a közösségi oldal felhasználói tájékozottabbak a magdeburgi eseményekkel kapcsolatban, mint a német újságírók.
