Közviták

Csapdába csaltak! – Roger Scruton a Mandinernek

2019. május 15. 10:22
„Csapdába csalt egy újságíró, és a Konzervatív Párt rögtön hitt is neki” – mondja Roger Scruton a Mandinernek. A neves brit filozófus az őt megalázó minapi botrányról, a Brexit-folyamat bizarr fejleményeiről és az új baloldal új nyilvánosságbeli hatalmáról beszélt lapunknak Londonban.

Amíg Magyarországon hideg, angolos időjárást, addig Londonban épp, hogy gyönyörű, napfényes, szinte mediterrán napokat hoz a 2019-es május közepe. A brit parlament előtt egy szem magányos Brexit-ellenes tüntető emel magasba dacosan egy EU-zászlót, tőle pár méterre békésen áll az ellenoldali, Brexit-párti tüntetők kis csoportja.

Szemben, a Westminster-apátság mellett álló épületben „Európa válaszút előtt” címmel rendeznek konferenciát nemzetközi konzervatív intézetek, közöttük a budapesti központú Danube Institute.

Egyik felszólalójuk Sir Roger Scruton, a brit konzervatív gondolkodás doyenje – akivel alig pár hete elég csúnyán elbánt a többek között Soros Györgyről és a kínaiakról mondott szavait kiforgató balos újságíró, valamint az emiatt megrettent, Scrutont megkérdezés nélkül kirúgó konzervatív kormányzat.

 

 

Roger Scrutont beszéde előtt csípte el egy interjúra a Mandiner tudósítója a helyszínen.

***

Három év telt el a Brexit-népszavazás óta, Nagy-Britannia mégis európai parlamenti választásra készül. Hogy történhetett ez?

Természetesen senki nem számított erre. Olyan parlamentbe választunk képviselőket, aminek a legitimitását nem fogadjuk el. A Brexit-népszavazáson kimondtuk: nem akarunk az Európai Unió része lenni. Most mégis csapdába kerültünk és meg kell tartanunk az EP-választást. Ez nagyon különös. Nem is lehet mást mondani róla.

Mi történt a Konzervatív Párttal? Ők kormányoztak az elmúlt években, övék a felelősség a fejleményekért? 

Senki sem felelős személy szerint. Mi nem vagyunk egy közvetlen demokrácia, nem szoktunk népszavazásokat tartani. Ha mégis egy ilyenre kerül a sor, nem igazán tudjuk, mihez kezdjünk vele. Mi képviseleti demokrácia vagyunk, a parlamenten keresztül kormányozzuk magunkat. És ez a parlament nem fogadta el a népszavazás eredményét. Ez ilyen egyszerű. Persze különböző okokból nem fogadták el: más a Munkáspárt ellenkezése és más a konzervatívoké. Minden pártban vannak különböző csoportosulások, az egyik támogatja, a másik nem a Brexitet. De a kormányzási rendszerünk miatt nem tudnak olyan döntést hozni, ami megegyezik az emberek népszavazáson kinyilvánított véleményével. Nem is tudom, mit lehetne ez ügyben tenni:

igazából alkotmányos válságba került az ország.

És a brit pártrendszer válsága is egyben.

Mindkét nagy párt nyilvánvalóan vesztett a támogatottságából. Az emberek azt akarják, hogy a kormánypárt, a konzervatívok menjenek előre és hajtsák végre a népszavazási döntést. De a képviselők megkerülték a döntés végrehajtását, mondván, csak akkor történik ez meg, ha születik egy megállapodás. Viszont nincs ilyen megállapodás.

A konzervatívok tizedik éve kormányoznak: mit értek el ennyi idő alatt?

A kormányzási siker kritériuma a Konzervatív Párt esetében az, ha senkinek nem tűnik fel, hogy kormányon vagy. Ha a dolgok mennek tovább a maguk régi módján, és nincsenek válságok. Tudja, ha a tehenek adják a tejet, a tyúkok tojják a tojásokat, végül is ez a konzervativizmus (nevet). Nem végeztek a konzervatívok rossz munkát a kormányzás során. Csak David Cameron megakasztotta a gépezet fogaskerekeit a Brexit-népszavazás meghirdetésével. Politikai okokból tette ezt, hogy kinyírja a kilépéspárti UKIP-et, viszont rosszul ítélte meg a körülményeket és a kilátásokat.

Így ünnepelte a Scruton-botrányt kirobbantó George Eaton az interjút követő fejleményeket (a tweetet később törölte)

 

Magyarországon is hallottunk a New Statesman-féle botrányról, mely során az ön baloldali lapnak adott interjújának szavait kiforgatták eredeti értelmükből, aminek következtében a konzervatív kormány kirúgta az építészeti bizottsági pozíciójából. Hogyan éli meg a történteket?

Nagyon rossz az, ami történt. Csapdába csalt egy újságíró, aki teljesen tévesen számolt be az interjúról, és a Konzervatív Párt rögtön hitt is neki. Ahelyett, hogy megkérdeztek volna, rögtön azzal jöttek, hogy nem lehet olyasvalaki nálunk, aki ilyeneket mond, azonnal mennie kell. Azt hiszem,

ez mutatja, hogy milyen törékeny is a Konzervatív Párt helyzete a hatalom csúcsain. 

Beszélt azóta az önt kirúgó James Brokenshire államtitkárral?

Igen, utólag.

Bocsánatot kért öntől?

Nem.

Ön egy cikkében ezt várta tőle.

Őt jobban érdekli a saját karrierje, mint hogy engem megmentsen.

Sokan biztosították támogatásukról önt a történtek után?

Igen, ezrek jelentkeztek szerte a világból. 

 

 

A New Statesman-féle botrány azért azt is jelzi, hogy az új baloldalnak szerte a nyugati világ közéletben milyen nagy hatalma van. Ön, aki egykor az 1968-as események láttán vált konzervatívvá, hogyan látja ötven évvel később az új nemzedék befolyását?

Nem is pontosan a közéletről van szó, hanem inkább a hatalom egy új szintjéről, a közösségi médiáról. Ez nem a szűken vett közélet, de nem is a magánélet területe. Ez a gyűlölködés fortyogó üstje, amibe ezek a balosok beleszórják a mérgüket. Ez szerte a nyugati világban megfigyelhető, és különösen rossz a helyzet itt, Nagy-Britanniában. Nehéz megmondani, mit lehetne tenni ellene.

Hogyan veszik fel ez ellen a küzdelmet a konzervatívok?

Sehogy. Ez a baj. Ha felveszed a kesztyűt, ahogy én teszem, akkor kiteszed magad e szörnyű gyűlöletgépezet támadásainak. De szembe kell nézni ezzel, és el kell mondani: a közvitáknak nem ilyeneknek kellene lenniük és nem itt kellene történniük. Meg kell alkotnunk az új közviták kereteit, szerte Európában, és nem is csak az egyes országokban. Valódi intellektuális erőfeszítéseket kell tennünk a bonyolult ügyek megvitatására, és

nem csak az anonim véleményeket kell üvöltözni ezekbe a visszhangkamrákba, ahol a balosok szeretnek létezni. 

A fiatal nemzedékeket ugyanakkor egyre jobban meg tudja szólítani az új baloldal.

Persze, mert ezeket a visszhangkamrákat a balosok uralják. És ahhoz, hogy tudd, miben tévednek ezek a balosok, könyveket kell olvasnod. Ez viszont kemény munkát feltételez. Ahhoz pedig alázatra van szükség. 

Összesen 110 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem akarom alábecsülni a visszhangkabinok jelentőségét, de az emberek nem a virtuális tapasztalataik alapján szavaznak. Vagy nem csak. Szóval ameddig látható eredményei vannak a jó kormányzásnak (gazdasági javulás, életszínvonal emelkedés, biztonság, kézzelfogható fejlesztések, foglalkoztatottság emelkedése), addig a virtuális fölény ellensúlyozható. Megfontolandó lehet ugyanakkor egy konzervatív-keresztény ellen-közösségi média létrehozása.

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2019. május 15. 11:57

Senki sem reszket a migránsoktól. Egyszerűen van olyan közösség, amely alapvető jogának érzi, hogy eldöntse, kit óhajt maga közé engedni. Van olyan közösség, amely fontosnak tartja az identitását, a kultúráját, a hagyományait és az örökségét, és ezt nem óhajtja más identitású, más kultúrájú, más hagyományú tömegek által veszélyeztetni.

Egyébként nem kell lenézni a magyar embereket. Sokan jártak, jártunk sokfelé a világban. Még vidékiként is. Vannak saját konkrét tapasztalataink. Nekem például Darmstadtból, Lyonból, Madridból, Genfből, Birminghamből, Londonból, Párizsból vagy Brüsszelből. Az összes említett városban jártam bevándorlók által lakott negyedekben. Nem hiányoznak.

" Megfontolandó lehet ugyanakkor egy konzervatív-keresztény ellen-közösségi média létrehozása."
Ezzel az a gond: a konzervatív-keresztény képtelen hazudozásra, a tények tudatos figyelmen kívül hagyására...
Így a demagóg, erkölcstelen bal-lib MINDIG LÉPÉSELŐNYBEN VAN, ami egy idő után felőrli a patriótákat, szükségszerűen.
A konzervatív-keresztény ellen-közösségi média egyetlen esetben lehet hatékony:
HA PROAKTÍV, azaz előre tudja, mit lép/hazudik a bal-lib...
A hazaszerető konzervatív-keresztény pedig: elővág és elővág és támad és támad!

"milyen érdekes, hogy jobboldali gondolkodásu zsidó nincs"

dehogynem számos ilyen van, pl. a franciák egyik jobboldali véleményvezére, Éric Zemmour, nem beszélve az amerikai zsidó konzervatív közszereplők egész soráról

Furcsa ez a félelem dolog. Mindenkinek megvan rá a hívószava. A tisztelt ellenzék az úgynevezett "diktatúrától" fél. Pedig hát nem Észak-Koreában élünk, de még csak nem is az '50-es években, amikor ugyanennek az ellenzéknek a tagjai, illetve azok szülei, nagyszülei csinálták a valódi diktatúrát.

Vagy fél az antiszemitizmustól is, bár mostanában kisebb amplitúdóval, mert ez már nem elég korszerű félelem. Fél, holott egész Európa egyik legvirágzóbb zsidó közössége mit ad Isten, éppen Magyarországon él...

De fél az úgynevezett "homofóbiától" is, pedig nemigen van példa efféle indíttatású bűncselekményre nálunk. Franciaországban már gyakrabban, de ott nyilván nem komilfó ettől félni.

A kormánypropaganda pont annyira agitált a félelem ellen, amennyire a nemzetközi propaganda szokott a kormány intézkedései mellett. Lásd legutóbb a németeknél bemutatott filmet a kormány családpolitikai intézkedéseiről. A propaganda természetes sajnos ilyen. Nekem sem ízlésem szerint való, de a tömegdemokrácia egyik hozadéka a faék egyszerűségű üzenetek közvetítése.

A kérdés szerintem ennyi: van-e joga egy közösségnek saját magának eldönteni, hogy kit akar maga között tudni? Szerintem a válasz egyértelmű...

Ezt pedig illik tiszteletben tartani. Különösen úgynevezett "demokratáknak".

Én is fenntartom magamnak a jogot arra, hogy azt engedjek be a lakásomba, akit én akarok. Ne azt, akit a közös képviselő lát jónak.

Mert a baloldali médiaterrort csak alt-right és Pepe a béke mémekkel lehet legyőzni, mivel a célközönség ezt a szintet tudja befogadni.
A Fidesz is megpróbálkozott úriemberként viselkedni, el is veszítette a 2002-es és 2006-os választásokat, azóta vett át a korábban baloldal által használt módszereket a médiában.

Itt inkább a lokalista-globalista szembenállásról van szó, a nagy cégek vezetői nyilván a globalizmust támogatják, nyilván a saját jól felfogott anyagi érdekében.

Egyikre sem gondoltam, viszont a kérdésed: jó.
Mondjuk úgy: említettek lehetnek részei, ám csak akkor, ha minél kevesebb sajtópert veszítenek.
Annyiból mindenképp hasznosak, összezavarják, hibára késztetik az ellent.
Ez a politika, sajnos, amint Kosáry Domokos mondta:
1789 óta nincs történelem, csak politika és igaza volt, sajnos.
Mindemellett első számú eszköz mégis csak egy magas intellektuális színvonalat célzó, átfogó gondolkodásmódot alapként elismerő patrióta-konzervatív szikla a szívekben.
AMELYNEK ALFÁJA-OMEGÁJA: A POZITÍV/ÉPÍTŐ CÉLSZERŰSÉG, a silány hitványság NEM felemelése.

Krisztus könyörületessége a legfontosabb. Egy kormány azonban elsősorban a saját nemzete iránt tartozik felelősséggel. Sajnos sok ember van itthon is, aki rászorul a "könyörületességre". Elsősorban értük tartozik felelősséggel a mindenkori kormány.

Ráadásul az is megfontolásra érdemes, hogy mit jelent Krisztus könyörületessége. Amikor a kormány beindítja a Hungary Helps programot, szerintem ezt a könyörületességet gyakorolja, az ellenzék rendszeres, éles kritikája mellett.

Nagyobb könyörületesség házhoz vinni a segítséget, mint importálni a problémát.

Ez olyan érv, amelyet érdemes komolyan venni. Ha tudniillik a társasházi szerződésben szó sem volt soha arról, hogy nekem a közös képviselőm óhajára meg kell nyitnom a lakásomat az általa idehívott vendégei előtt, akkor nem jogos a kérése (követelése).

Amennyiben előre tisztázza, hogy a rezsihozzájárulásért (amit persze sok lakó úgy él meg, hogy ő fizet a képviselőnek...) cserébe "majd kérni fog valamit", konkrétan az általam nem hívott vendégek befogadását, akkor van lehetőségem dönteni. Vagy maradok a társasházi közösség tagja, vagy kiköltözöm tanyára.

Megint sikerült a torkánál megragadnod a kérdést...

Helytelen az angolok önostorozása.
Egy olyan sóhivatallal állnak szemben, aminek nincs rögzítve alapszabályban a kilépési mechanizmusa. Ami még egy bélyeggyűjtő klubnak is lennie kell.

Voltam arrafelé párszor, helyi ismerőseim (angolok, skótok) is vannak, a mentalitásuktól igencsak távol áll a kommunizmus/szocializmus. Ettől biztos nem kell tartaniuk, a nagyhatalmi (gyarmatbirodalom és a világ műhelye) érzés azonban sokakban még benne van.

Minden a hozzáállás stílusán, hangnemén múlik.
Szerintem Vitya olyan mennyiségű munkát végez, hogy kifejezetten kívánja a bírálatot, lehet bármilyen kemény, de van egy feltétel: legyen releváns.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés