Új Bal

Honnan jött elő az egyetemi újbaloldal?

2019. május 1. 8:25
Mi lehet az oka a marxista és radikális baloldali gondolatok reneszánszának Magyarországon? Hogyan szivárog be a nyugaton jóval erősebb egyetemi újbaloldali mainstream a magyar felsőoktatásba és nyilvánosságba? Ennek jártunk utána körképünkben.

„A történelmi materializmus számára a politikai erőszak kapitalista társadalmakban mindig a tőke fegyveres védelmét jelenti az emberekkel szemben; ugyanez igaz a határerőszak jelenségére is. Ebben a kérdésben ugyanúgy az emberek oldalára kell állnunk, ahogy minden más kérdésben is. Minden antikapitalistának kötelessége szolidaritást vállalni a bevándorlókkal, a menekülőkkel, a migránsokkal.” 

„Az egyén igazi felszabadítása tehát nem a neoliberális ideológia által áthatott főáramú pszichológiától várható, hanem attól a kritikai pszichológiától, amely támaszt nyújt a felszabadítva kifosztott egyénnek. Amely hozzásegíti a reális önismerethez, hogy a társadalmi szerkezet egy adott pozíciójában élőként eszmélhessen önmagára.”  

Ezek a mondatok nem régi idők kommunista brossúráiban jelentek meg, hanem a Mércén és az Új Egyenlőség honlapján. 

Az utóbbi években több olyan egyetemi közösség és netes portál bukkant fel, amelyek minden újdondász lendületük ellenére szóhasználatukkal mintha a 20. század mélyére varázsolnának minket vissza.

Nyelvezetükben visszaköszön a marxizmus, az osztályharc, a társadalmi osztályok elmélete,

az alap és felépítmény elképzelése, a szakadék szélén álló kapitalizmus, a kizsákmányolás, a tőke harca a munkások ellen és a javak újraosztásának igénylése, legfeljebb az osztályharcot időnként a patriarchátus elleni harc helyettesíti. 

A Mérce nemrég ünnepelte tizedik születésnapját, május elsején pedig szélsőbalosok ünneplik a Tanácsköztársaság alatt először megtartott munka ünnepének 100. évfordulóját többek közt mozgalmi dalok éneklésével, megkérve az érdeklődőket, hogy vigyenek magukkal vörös drapériát.

Vajon kik ők és mit akarnak?

Mi keresni valója van a 2010-es évek Magyarországán, harminc évvel a rendszerváltozás után a marxizmusnak? Milyen irányzatokhoz tartoznak?

A nemrég tizedik születésnapját ünneplő Mérce és az Új Egyenlőség, valamint az Eszmélet folyóirat által képviselt újbaloldali-neomarxista gondolatkör leginkább az ELTE Társadalomtudományi Karán (TÁTK, „Tátika”), részben annak Pedagógiai és Pszichológiai Karán (PPK), illetve a Corvinushoz tartozó, de főleg ELTE-s diákokkal feltöltött Társadalomelméleti Kollégiumban (TEK) virágzik (utóbbi diákja és tanára volt például Tordai Bence). Nem véletlen, hogy a HAHA, az Oktatói Hálózat és a Hallgatói Szakszervezet is a TEK-en jött létre.

A Mandiner megkereste az érintetteket, hogy meséljenek elképzeléseikről és magukról; megszólaltattunk néhány, rajtuk kívül álló egyetemi tanárt arról, hogy miként látják ezeket a csoportokat; Kiss Viktor ideológiakutató pedig elhelyezte a balos eszmék sokaságában a radikális újbaloldali csoportokat. 

A Mérce több publicistájának küldtünk e-mailt, de választ nem kaptunk egyikre sem.

A TEK nem nyilatkozik

A TEK-et azért is kerestük meg, mert honlapján az áll: „A TEK egy olyan társadalomban akar élni, ahol kevesebb egyenlőtlenség és elnyomás van. Ezért folyamatosan gondolkodik azon, hogyan nézhet ki pontosan az elképzelt társadalom és készen áll a változtatásra, de ezzel kapcsolatban egy állandó megismerési folyamatban van benne.” 

Az elérhetőségek közt telefonszám nem, csak két email-cím szerepel. Miután megírtuk a TEK-nek, hogy szívesen meglátogatnánk őket és beszélgetnénk velük, azt a választ kaptuk:

„Köszönjük a megkeresést, azonban csak egyetemi platformokon ad interjút a TEK. Minden aktuális információt megtalál rólunk a facebook oldalunkon (facebook.com/tekesek). 

Üdvözlettel,
a tekesek”

Később szerzett információink szerint a TEK-ben a döntéshozatal bázisdemokratikus módon működik, azaz

mindenről, még egy esetleges nyilatkozatról is szavaznak,

és csak egységes igen esetén van szabad útja a dolognak. Azt is megtudtuk, hogy nem szeretnék, ha egy-egy tekes nyilatkozata alapján alkotnának képet a kívülállók a TEK-ről, ezért inkább a kiadványaikhoz és a brossúráikhoz utalnak mindenkit irányultságtól függetlenül, mivel azok tükrözik szerintük leghívebben a tekes kollektívát. Ez a tekes hozzáállás viszont az újságírás műfajainak teljes ignorálását jelenti, hiszen azok jelentős részben a személyes tájékoztatáson alapulnak. Hús-vér tekesekkel szerettünk volna beszélni, nem csupán  kiadványokat olvasgatni. Volt TEK-es, aki majdnem nyilatkozott, de aztán mégsem.

Annyit viszont sikerült megtudnunk, hogy TEK-es szempontból a pár éve felbukkant újbaloldal igazából mindig is jelen volt a magyar értelmiségi életben, most csak egyszerűen jobban látszik, ha tetszik, mostanra ért be a gyümölcs. 

Nem nyilatkoznak a kritikai pszichológusok sem

Úgyszintén írtunk a legtöbb probléma gyökerét a neoliberális kapitalizmusban és a társadalmi hierarchiákban kereső kritikai pszichológusoknak is. 

„A radikális újbaloldali gondolat előző években tapasztalható egyetemi jelenlétéről készítek egy összeállítást, és mint ennek a gondolatnak képviselői keresem önöket, hogy lenne-e módjuk egy beszélgetésre. Az érdekelne, hogy milyen műhelyek működnek, mi az eredete ennek a gondolkodásnak, miért elkötelezettjei ennek az újbaloldali gondolatvilágnak, mi a motivációjuk, összefoglalva: »kik ők és mit akarnak«. Köszönöm, ha segítségemre vannak.”

Vida Katalin, aki a kritikai pszichológia egyik hazai úttörője, a Kritikai Pszichológiai Műhely alapítója és az erről szóló 2015-ös Kettős Mérce-cikk szerzője Máriási Dórával együtt, annyit reagált a személyes találkozót kérő levelünkre: „Köszönöm a megkeresést, de nem érzem, hogy a témában illetékes lehetnék.”

Nem értettük, a kritikai pszichológia hazai művelői

miért is nem érzik magukat illetékesnek az újbaloldal egyetemi szellemi műhelyeiről szóló témában,

így írtunk egy új levelet:

„Ugyan előző levelében azt írta, nem érzi magát illetékesnek, némileg pontosítva újra keresném: a kritikai pszichológia témakörében. Volna lehetőség esetleg ennek képviselőivel egy háttérbeszélgetésre? Ami engem izgat, az az, hogy honnan jön ez a megközelítés, miért vonzó, attraktív a képviselői számára, s hogy mi lenne eme megközelítésnek a célja.”

Hiába tettük világossá, hogy nem a kritikai pszichológia érdekel minket önmagában, hanem hazai képviselői és az ő motivációik, erre azt kaptuk válaszul, hogy 

„Két évvel ezelőtti a Mandiner oldalán folytatott cikk-vitánknál többet nem tudok elmondani. Ha a kritikai pszichológiai megközelítés céljáról tájékozódna, akkor ajánlom ezt a két alapvető irodalmat:
 Fox, D., Prilleltensky, I., & Austin, S. (2009). Critical psychology: An introduction. London: Sage Publications;
Hepburn, A. (2002) An Introduction to Critical Social Psychology. London: Sage Publications.”

Tettünk még egy próbát egy újabb válasszal:

„Nagyon köszönöm, feljegyzem. A cikk nem a kritikai pszichológiáról szól, hanem az újbaloldali szemlélet egyetemi jelenlétéről, márpedig a »kritikai pszichológia« is ennek körébe tartozik. A kritikai pszichológia maga is igen érdekes, de engem ezen összeállításban továbbra is az újbaloldali- újmarxista szemlélet fiatal hazai műhelyei, képviselői, az ő miértjeik foglalkoztatnak, nem pedig valamely gondolati iskola maga.”

Eme levelünkre azonban már választ sem kaptunk.

A globális akadémiai világból érkezik a marxizáló újbaloldal

Így másokhoz fordultunk segítségért, hogy értelmezzék nekünk a jelenséget. Néhány, a csoportokat közelebből ismerő egyetemi professzort kerestünk meg, valamint Kiss Viktor ideológiakutatót, a Corvinus oktatóját, a Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhelyének kutatóját.

Ennek a marxizáló-újbaloldali gondolatnak a felfutása minden kétséget kizárólag 2010 után kezdődött – mondta lapunknak Kiss Viktor, rámutatva: ekkortól érkeznek a felnőttkorba a minden tekintetben globalizált korosztályok. Szerinte

ez a marxizáló-újbaloldali hullám egyértelműen a globális akadémiai világból érkezik. 

„Azok a negyven alattiak, akik meg akarták érteni a 2008-as válságot, a jobboldali populizmus sikereit, a rendszerváltás kudarcait, vagy a társadalmi problémák mélyebb okait – azt látták, hogy létezik a világban egy hihetetlenül inspiráló és sokszínű baloldali elméleti szcéna, amely máshogy beszél és másokat állít a dolgokról, mint a hazai közélet és az egyetemei világ szereplői. Azt mondhatnám, hogy a magyar baloldal – talán a 20. század legeleje, mondjuk a centrista szociáldemokrácia és Lukács György óta – most először vált egyidejűvé a nemzetközi szellemi folyamatokkal és vitákkal”  – fejtette ki Kiss Viktor.

 

Hozzátette: ennek a korosztálynak 2010 után az volt az alapvető élménye, „hogy az Orbán-rendszer valami olyasmi, ami végérvényesen belesüllyeszt bennünket a rendszerváltás, meg az egész elszúrt évszázadunk mocsarába. Ez a nemzedék már nem ennek a részének akarja magát látni, hanem a globális folyamatok részének és így néz a magyar dolgokra is” .

Sőt: „Nem véletlen, hogy éppen a netadó és a CEU ügye váltotta ki a legnagyobb ellenállást, hiszen ezekben ők azt látták, hogy éppen az »ablakokat« akarják bezárni előlük, amelyeken legalább látszik a nagyvilág. Ennek az útnak legújabb állomása a Momentum mozgalom és a mögötte álló széles generációs bázis.”

Volt azonban egy másik élmény is, ami Kiss Viktor szerint elősegítette a marxizáló-újbaloldal felfutását: ez valamikor 2014 után kezdett megjelenni, és a 2018-as vereség volt a nagy katalizátora. „Ekkor jöttek rá viszonylag sokan arra, amit már néhányan korábban is próbáltunk képviselni: hogy a médiát, az ellenzéki aktivizmust és az akadémiai világot mélyen áthatja egy hegemón helyzetben lévő liberális világkép, amely részben neoliberális, tehát maga is globális termék, részben pedig balliberális, tehát a rendszerváltás elitharcainak a terméke és maga is része a kelet-európai nyomorúságnak.”

Az ideológiakutató szerint „aki figyeli az eseményeket, az láthatja, hogy a rabszolgatörvény-elleni tiltakozások idején már egyre erősebbek voltak azok a hangok, amelyek ezt az ügyet nem akarták a »bukott balliberális pártok« martalékaként látni, vagy feloldódni a liberális antiorbánizmusban”.

Itthon nem létezik, de felfutóban van

Az elmúlt fél évszázadban a világban létrejött egy hatalmas társadalomkritikai és kapitalizmuskritikai szcéna, amely számos közismert gondolkodót adott a nemzetközi szellemi életnek. Ez a szcéna szimbiózisban volt a világ alternatív és rendszerellenes mozgalmaival – 1968-tól az új társadalmi mozgalmain át az alterglob mozgalomig. Ez a gondolkodás – mutat rá Kiss Viktor – áthatja a nyugati egyetemi világot, a kiadók ontják az ezzel az eszmeiséggel áthatott könyveket, „csak éppen a magyar egyetemen tudomást sem vesznek ezekről, a végtelenül rendszerkonform, pályázati pénzekre fókuszált és mainstream voltára büszke magyar tudományban nem foglalkoznak vele”.

„Az elsöprő élmény az, hogy van egy nagy globális baloldali szcána, ami modern, menő és izgalmas – csak éppen nálunk nem létezik.”

Kiss Viktor szerint ez a baloldali gondolkodás elutasítja a leninista-sztálinista Marx-értelmezést, és a létező szocializmust, a volt kommunista diktatúrákat is. Szerinte itthon a marxizáló-újbaloldali közeg a felfutás állapotában van, már vannak műhelyek, kocsmák, meg kulturális rendezvények is. És egyre virulensebben van jelen a kritikai társadalomelmélet az akadémiai világ permén is.

„Végcélja” azonban nincs ennek a mozgalomnak Kiss Viktor szerint: egyrészt a közeg nem kér sem a liberálisok, sem a konzervatívok céljaiból, másrészt nem látja, hogy olyan helyzetben lenne, hogy egyáltalán társadalmi célokat tűzhetne ki. „Ugyanis éppen a világ halad egy olyan »végpont« felé, ami nagyon máshogy kéne és tulajdonképpen az köti össze a mai marxizáló-újbaloldal tagjait, hogy ez ellen lázadjanak és egy demokratikus mozgalom jöjjön léte, ami másfelé indítja a dolgokat.” 

 

Érdekes, hogy Kiss Viktorral ellenkezőleg látja a helyzetet Böcskei Balázs, aki a Mércén értekezett arról, hogy „Miért nincs, és nem is lesz még sokáig sikeres újbaloldali párt Magyarországon?”

Böcskei kifejtette: „Európa-szerte a balközép néppártok mellett létező újbaloldali alternatívák nem csak a kormányzás esélyével nem bírnak, de például Kelet-Közép-Európában az országok többségében kevésbé jelentős támogatottságot sem tudnak felmutatni”.

Hozzátette: „A közvélemény számára az újbaloldali aktivisták láthatatlanok és szigetszerűen léteznek. Vannak portáljaik (pl. Új Egyenlőség, Mérce), folyóiratuk (a már 2010 előtt is létezett Fordulat), illetve műhelyeik (pl. Helyzet Műhely, Társadalomelméleti Műhely, Társadalomelméleti Kollégium), online csatornáik (pl. Partizán) de ezek, bár hálózatosodnak, évek óta leginkább egy urbánus, középosztálybeli, kulturális- és tudástőkével bíró közösségeket képesek intellektuálisan mobilizálni. Mindezek az intézmények előjelei és feltételei lehetnek egy új hegemóniának, ugyanakkor ezek az aktivitások érdemi társadalmi beágyazottsággal aligha rendelkeznek”​.

Nyugati import

Ha már maguk az érintettek nem nagyon akartak nyilatkozni, megkerestünk az újbaloldali gondolat és mozgalom hazai és nemzetközi történetét ismerő professzorokat. 

A marxizálás és a posztmodern a társadalomtudományokra jellemző, más tudományterületeket nem érint – mondja lapunknak egy, a szcénára rálátó jobboldali professzor. 1945 után itthon egyértelműen a kommunizmus határozta meg a társadalomtudományok irányvonalát, nyugaton pedig diszkreditálódott a jobboldal, és az akadémiai szférában elterjedt az egalitarianizmus, a hetvenes-nyolcvanas években rawlsiánus (John Rawls amerikai filozófus egyenlőségelvű liberalizmusát követő), utána pedig posztmodern verzióban. Az előző évtizedekben

az utópikus marxista álláspont kiment a divatból,

inkább az EU disztópikus kritikái szaporodtak el. Az utópia ugyanis 1990-nel léket kapott.

A neve elhallgatását kérő jobboldali professzor szerint a kommunista diktatúra idején az oktatók 80 százalékának párttagnak kellett lennie. 1990 után meghúzták magukat, liberális retorikát használtak, a régi típusú marxisták pedig lenézték az észellenes posztmodernt, mivel ők inkább a frankfurti iskola Habermas-Horkheimer-féle felvilágosult-észpárti marxizmusának voltak a hívei. A mostani posztmodern divatot így egy generációváltás tette lehetővé. Miután 2004-ben Gyurcsány Ferenc kijelentette, hogy „merjünk baloldaliak lenni”, forrásaink szerint hirtelen kihúzták magukat a baloldali gondolkodásúak az egyetemeken.

A megkérdezettek megjegyzik: valójában sosem volt törés az újbaloldali gondolatok egyetemi világban való jelenlétét illetően, gondoljunk csak Andor Lászlóra vagy Tamás Gáspár Miklósra. 

Jellemző e közeg hozzáállására, hogy Michael Burawoy, az Amerikai Szociológiai Társaság elnöke pár éve magyarul is megjelent beszédében kijelentette, hogy a szociológiának nem csak tanulmányoznia kell a társadalmat, hanem be is kell avatkoznia. Eközben a szociológia egyébként válságban van, a társadalomtudományoknak csökkent a presztízse, a Harvardon kirúgták a tanszék felét. Ma már, a tömegoktatás korában nem ér annyit egy diploma, mint régen, és nem jár vele automatikusan elitmunkahely.

A társadalomtudományi szakokon végző diákok így

gyakran nem azt kapják, amit elterveztek, és így radikalizálódtak

– vélekedik egyik forrásunk.

 

A nyugati baloldal szellemi póráza?

A nyugati egyetemi világ sokkal marxistább, mint a magyar. Itthon nagyjából a Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT) publikációs adatbázis 2009-es elindulása óta lett egyre nyilvánvalóbb az intellektuális függés a nyugattól. A legmagasabb rangú publikáció ugyanis itthon még csak nem is a saját könyv, hanem a nyugati folyóiratban való megjelenés.

Nyugaton viszont a mainstream egyetemi légkör egyre radikálisabban baloldali, tehát a publikáláshoz ehhez kell alkalmazkodni. Publikálni ugyanis akkor lehet sikeresen, ha a kutató a nyugati témaérzékenységekhez, nyugati kontextushoz és nyugati szóhasználathoz igazítja cikkét. Ugyanez segítheti hozzá a kutatókat a nyugati ösztöndíjakhoz. És persze itthon kilenc éve jobboldali kormány van, amivel szemben nyilván könnyű egy baloldali kritikai pozíciót fenntartani.

Ez az intellektuális függés abban is megmutatkozik, hogy az újbaloldali hullám cikkeit olvasgatva kiderül:

a magyar szerzők nem túl innovatívak, kérdés nélkül átveszik a nyugati tematikát, megközelítést,

és nem alkalmazzák azokat vagy alakítják át a magyar helyzetre. Egyes forrásaink szerint még Marx nevének a használata sem feltétlen indokolt, az pusztán ismertsége és rövidsége miatt jó brand, amivel fel lehet hívni a figyelmet magunkra egy olyan korban, amikor éles a verseny a figyelemért. Milyen ironikus, hogy Marx eme brandesítését és fogyasztói felhasználását a kapitalizmus hiperkritikusai viszik végbe.

A kizsákmányolás nyelvét bármire rá lehet húzni. Ennek a posztmarxista-posztmodern gondolkodásnak az ezoretikus nyelvezete is vonzó lehet a titokkeresők számára. A marxizmus néhány alapfogalma ugyanakkor nem csak a gyakran modorosan és fontoskodóan fogalmazó újbaloldali egyetemi közeg sajátja, hanem a közéletben is jelen van; ilyen a centrum-periféria felosztás vagy a történelmi szükségszerűség elképzelése. 

Egyik megkérdezettünk rámutat: Marx a termelés és gazdaság elemzésével foglalkozott, ugyanakkor ma a magyar közgazdászok között alig akad marxista. Marx másik kedvence a történelemfilozófia volt, de az újbaloldaliak azzal se nagyon törődnek. Engels egyik általuk gyakran forgatott munkája A család, a magántulajdon és az állam eredete (ami amúgy részben Lewis H. Morgan amerikai antropológus Ancient Society című könyvének a lenyúlása), de ebből

az államot használni akarják, a magántulajdont megszüntetni nem tudják, így igazából csak a családot és az etikai értékvilágot kritizálják.

„Tervgazdaságot ugyanis, ahol nincs vécépapír, ők sem akarnak.”

Világelutasítók

Egy szociológus kifejti: régen felső középosztálybeli városiak jelentkeztek szociológiára, ma alsó középosztálybeliek, emellett a szakma elnőiesedett. Az elit ma jogot és vállalkozást tanul, a jogon és biznisz-szakokon viszont nincs jelen ez a radikális baloldali szemlélet. A társadalomtudományi szakokra jelentkezők nehezen helyezkednek el, ráadásul a szülői és egyetemi kapcsolatok többet számítanak a szorgalomnál, így gyakran ezek a diákok később csak beosztott értelmiségiek lesznek. 

Ez viszont ellentétes az újmarxisták, újbaloldaliak önképével: hiába egalitáriusok, de mégis elitpresztízsre vágynak, aminek a morális alapja az igazságosabb világ elméleti alapjainak megteremtése lenne.

A fiatal újbaloldaliak az egyetemi értelmiségi szubkultúra világelutasítását teszik magukévá,

ez azonban nem új jelenség, már a 18. századi filozófus, David Hume is felfigyelt rá. 

Kérdés azonban, hogy az igen bonyolult világgazdaságot, amiben olcsóbb a ruha és a repülés, mint harminc éve, hogyan irányítanák marxista elvek szerint. A szociológus szerint az újbaloldaliak éppen arra a kérdésre nem tudnak választ adni, hogy mi lenne kapitalizmus helyett, mert a globális kapitalizmus jótéteményeit ők is élvezik, és nem tudnak felmutatni egy életképes alternatívát a rendkívül bonyolult világgazdaság irányítására.

Folytatjuk.

Összesen 228 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"és csak egységes igen esetén van szabad útja a dolognak. "

A kérdést be kell szorozni (-1)-gyel és máris meg lesznek
zavarodva a szavazásnál, hogy ezmiez (-::

Kell ez a radikális baloldal, hogy az immunrendszerünk egészséges legyen.

A balos messianizmus majmolja a kereszténységet, annak szentháromságos-abszolút háttere nélkül. Ezért erőszakos, alapvetően naiv. Valami politikai pótisten kell neki, mert az ember nem élhet csak a relativitásban, lévén, hogy már eleve a Szentháromság abszolút létéhez tartozik. Ha azonban ezt tagadja , akkor egy véges utópiát fog bálványozni.

Nem vállalják az arcukat, bujkálnak.

A mai új-baloldali képződménynek nincs köze a marxi, lenini ideológiához. Legfeljebb egyes téziseinek részei jelennek meg az elméletben, azonban a gyakorlatban ennek nagy része már nem található meg.
Ennek következménye az is amit a poszt szerzője megfogalmaz: "az újbaloldaliak éppen arra a kérdésre nem tudnak választ adni, hogy mi lenne kapitalizmus helyett, mert a globális kapitalizmus jótéteményeit ők is élvezik, és nem tudnak felmutatni egy életképes alternatívát a rendkívül bonyolult világgazdaság irányítására."

Pedig ez így van, a kereszténység óta nem volt ekkora szemfényvesztés, mint a marxizmus.
Talán ezért is gyűlölik ennyire a ballerek a keresztényeket, mert két dudás nem fér meg egy csárdában.

"A technikus volt az a balfasz, aki nem szakmunkás"

Az állítás részben csak azokra az esetekre igaz amikor a technikumi oktatás csak elméleti volt és nem kapcsolódott hozzá tanműhely.

Átbújt a léc alatt. Nagyképű-fölényeskedő semmitmondását kár volt közszemlére tenni. Ha ennyire nem megy a gondolkodás, tartózkodjon a hozzászólástól.

Krisztus velünk van az idők végéig, s - hála Isten - nagyon sok hiteles követője van napjainkban is. Döntenie viszont mindenkinek saját magának kell.

Félrebeszél: a baloldali újmarxizmus a téma.

"Honnan jött elő az egyetemi újbaloldal?"

Féregjárattal érkeztek a párhuzamos valóságból.

Azért van egy kis különbség az egykori birodalmi alapon, kívülről ránk kényszerített pártállam, és a mostani, egymagában nyerni képes párt kormányzása között. Amivel szemben lám, ismét megjelenik a külföldi kényszerítés jelensége, előre vetítve egy újabb birodalmi jelleget.

"Lényegében alatt azt értem..."

A lényeget soha sem értetted, így most sem.

Segítek.

"Céltalan hajósnak nem kedvez a szél." (Montaigne)

"Megdöbbentő, hogy milyen sokan átviszik a tegnap terhét a következő napra. Kudarcaikat napról napra magukkal cipelik, és ezzel megfosztják önmagukat az újrakezdés örömétől." (Gary Chapman)

"Egy korabeli szóbeszéd szerint Sir Christopher Wren, a londoni Szent Pál katedrális építésze egy alkalommal a kőfaragók között járva arról faggatta őket, hogy mit csinálnak.- Követ faragok - jött az első, gondterhelt, kissé ingerült válasz. - Keményen dolgozom, hogy eltartsam a családomat” - felelte a második munkás. A harmadik kőfaragó viszont boldogságtól kicsattanó arccal ezt válaszolta: - Katedrálist építek!"

Nem egészen így van.

Tömegeknek, elsősorban a dolgozó, adózó, gyermeket nevelőknek LÉNYEGESEN jobb, mint hajdanán.

Aki az őseitől örökölt hitét vallásában gyakorolja, az VÉGRE NEM elnyomott, felszámolandó nézetű kisebbségnek érzi magát. Nagyon NEM mindegy.

Jobb a kisebb jövedelem adó. Jobb az iskolai gyerekétkeztetés, az ingyen tankönyv, mint a fizetős.

Jobb, ha egy kormány visszavásárol, mintha elkótyavetyél.

Szabadság az annyi van, amennyi csak kell.

A békemenetek örömteli, békés hangulata a részt vevők számára emlékezetes.

Honnan? Az ördög segge lyukából.

Szerinted népszerűséget hozó populizmus volt, amikor 1972-ben agyba-főbe verték a Lánchídra beszorított tüntetőket? Szintén népszerűséget hozó populizmus volt, amikor még 1988-ban is rendőrmotorral oszlatták a tömeget?

Fasiszták? Aztán mitől azok?

Azt gondolom a baloldalról (mivel éltem a létező szocializmusban), hogy támogatói nagyrészt lesz@rja a szolidaritást a szegényekkel, nagyrészüket az irigység motiválja, vagy, hogy tehetségtelenül kivételezett legyen.

Válaszok:
oskar | 2019. május 1. 15:51

Egyébként mindenki tudja, hogy fiatalon sikk ellenzéknek, lázadó akkor lenni.
De azt is látni kellene, hogy a történelemben a baloldali hatalom állás hová vezetett. Csak a mai élő baloldali hatalmakat nézve, (Kuba, Észak-Korea, Venezuela)

Kérhetem valakitől a baloldal mai definícióját, akár az új műhelyek egyik szereplőjétől?

Az egész vitaindító lóg a levegőben, mivel nem mutatja be az új baloldal téziseit, akár összefoglalóan. A hozzászólók többsége biztosan nem fog elmélyülni a jelzett szakirodalomban.

"New York állam oktatási hivatala adta ki, szóval nem kamu."

A Miniszterelnöki hivataltól kikértem az ezzel kapcsolatos összes iratot fénymásolatban.

Az 1993. LXXX foglalt Felsőoktatási törvény szerint már 1994 évben sem működhetett volna Magyarországon a nem alapítványi CEU, amely CEU NY néven van bejegyezve New York államban. Ezért írt Soros levelet Magyar Bálintnak és ezért jött létre 2004 április 5.-én kelt Kormányközi Nyilatkozat, mely figyelembevételével módosították a Felsőoktatás törvényt és felvették a CEU-t a magyarországi egyetemek közé.
A nyilatkozat sem említi, hogy New York államban működné CEU Ny, vagy CEU néven önálló felsőfokú egyetem. Ezért módosította a Horn kormány és az Országgyűlés az 1993. évi LXXXX. törvény 76. § (3) bekezdését, valamint a 81. § a) pontjára való hivatkozással.
A törvény módosítás tartalmazza "A törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Ftv. 1. számú mellékletének I. részében , B) "Nem állami egyetem főcíme", b) "Magán, illetve alapítványi egyetemek " pontja a magyar ábécé által meghatározott rendje szerint "Közép-európai Egyetem, Budapest" szövegrésszel egészül ki.

Ennek pedig kettős jelentése van.
1. 2004 . június 21.-ig törvénytelenül működött.
2. 2004. június 21.-től sem álltak fenn a törvényi feltételek, csak úgy tettek, mintha fennállnának. A CEU Ny a magyarországi alapítványi Közép-európai Egyetem Angol neven rövidítve (CEU) szimbiózisban működött Magyarországon. New York államban ilyen néven nem volt működőképes egyetem és ma sincs. Ami volt/van, az egy adminisztrációt ellátó hivatalként működött/működik.

A minősítése is csak egy minősítő intézménynél jelenik meg, az összes többinél nincs benne a 500 egyetem között.

Kedves duzur!

Mivel ma még rendszerben össze nem álló új baloldali víziókról próbálnak társaink véleményt formálni, helyette, tényleg jó lenne foglalkozni olyan kérdésekkel, mint amiről Te is írsz. Amitől tömegével vonulnak kórházba bal-és jobboldali polgártársaink.

Glifozát, Monsanto , arról hogy ezt a rákkeltő gyomirtót az EFSA 2021-ig engedélyezi az EU-ban, hogy Ukrajnában a Monsantó több százezer hektáron használja ezt, s az ott megtermelt, rákkeltő élelmiszereket hozzák be az EU-ba.

Egyetlen EU-s zöld párt, így magyar sem kezdeményezett akciót a Glifozát használata ellen. Így adódik a kérdés, ugye minden trendi zöld párt a Monsantoés a többi multinacionális cég zsebében van.

Miként a filozófusok, a politikusok, a pártok, a biológusok, a biokémikusok, a gyógyszerkutatók, az élelmiszervegyészek, az ILSI kutatói, s ne hagyjuk ki a véleményformálás, agymosás első számú szegmensét, a médiát.

Az akadémia egyre balosabbá válik, ahogy nyugaton, ez valószínűleg elkerülhetetlen bizonyos mértékig. Ezzel párhuzamosan a társadalomtudomány képzés presztízse egyre csökken.

A nép, és a szellemi elit között pedig egyre nagyobb lesz a távolság, és egyre élesebb a szembenállás. Manapság az Usában a jónép jobban utálja az értelmiséget, mint a milliárdosokat. És ez nem semmi, ahhoz képest, hogy a baloldal valaha a munkásosztály képviselője volt, náluk is, nem csak errefelé.

Hogy az akadémia miért mozdul el balra, mindig, mindenhol? Ez jó kérdés. Valószínűleg a felvilágosodás, és a tudomány művelése liberális beállítottságot kíván, ami viszont a baloldal irányba lök. Aztán egy idő tán önmagát erősítő folyamattá válik, és a konzervatívok kiszorulnak ezekről a helyekről. Majd jön a "progresszív" összeomlás.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés