Marx újratöltve

Most fut fel itthon az új baloldal – Kiss Viktor ideológiakutató a Mandinernek

2019. április 25. 8:55
Van egy nagy globális baloldali szcéna, ami modern, menő és izgalmas, csak éppen nálunk nem létezett, eddig – mondja Kiss Viktor ideológiakutató a Mandinernek. Szerinte a magyar egyetemi közegben megjelent az új, globalizációban felnőtt nemzedék, melynek révén most már itthon is egyre markánsabban megjelenik az az új baloldal, ami szembe száll az eddigi neoliberális hegemóniával és a múltba forduló jobboldalisággal. Interjúnk.
Kiss Viktor (Budapest, 1976) politológus, ideológiakutató. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen politikaelmélet (2002), a Szegedi Egyetemen kommunikáció (2003) szakos bölcsész diplomát szerzett, majd a Budapesti Corvinus Egyetemen védte meg doktori (PhD) disszertációját (2012). 2001 és 2005 között az ELTE politikaelmélet szakának oktatója volt egészen az intézet megszüntetéséig. 2005 és 2013 között a Zsigmond Király Főiskola adjunktusa. 2014 óta a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója. Elsősorban a Politikatudomány alapjai (BA), a Globalizáció és politika (MA) és a – Magyarországon előzmény nélküli –  Posztmodern politikaelmélet (MA) tárgyakat oktatja. Tartott kurzusokat több szakkollégiumban és szabadegyetemen is.  2016 óta a BCE Politikatudományi Doktori Iskolájának tagja és témavezetője. 2016-tól a Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhelyének kutatója. Kötetei: A baloldaliság „kísértetei” (2004); Leértékelt társadalom (2009); Marx & Ideológia (2009); Ideológia, kritika, poszt-marxizmus: a baloldal új korszaka felé (2018). Saját honlapja a www.kissviktor.hu.

Mióta van jelen ön szerint a radikális baloldali-marxista újra a magyar egyetemi-akadémiai életben? Esetleg mindig is jelen volt, csak nem vettük észre?

Azt gondolom, hogy ennek a marxizáló újbaloldali gondolatnak a felfutását érdemes külön kezelni, mert ez egy olyan történet, ami minden kétséget kizárólag 2010 után kezdődött. Egy kétlépcsős folyamat zajlott le ugyanis ekkortól. A kiindulópont, hogy

ekkortól érkeznek a felnőttkorba a minden tekintetben globalizált korosztályok.

Ők azok, akik már beszélnek nyelvet, akik már az interneten élik az életüket, akik járnak külföldön, tanulnak más egyetemeken. Az ő élményük 2010 után az volt, hogy az Orbán-rendszer valami olyasmi, ami végérvényesen belesüllyeszt bennünket a rendszerváltás meg az egész elszúrt évszázadunk mocsarába. Ez a nemzedék már nem ennek a részének akarja magát látni, hanem a globális folyamatok részének, és így néz a magyar dolgokra is. Nem véletlen, hogy éppen a netadó és a CEU ügye váltotta ki a legnagyobb ellenállást, hiszen ezekben ők azt látták, hogy éppen az „ablakokat” akarják bezárni előlük, amelyeken legalább látszik a nagyvilág. Ennek az útnak legújabb állomása a Momentum mozgalom és a mögötte álló széles generációs bázis. 

Volt azonban egy másik élmény is, ami a marxizáló újbaloldal felfutását elősegítette: ez valamikor 2014 után kezdett megjelenni és a 2018-as vereség volt a nagy katalizátora. Ekkor jöttek rá viszonylag sokan arra, amit már néhányan korábban is próbáltunk képviselni: hogy

a médiát, az ellenzéki aktivizmust és az akadémiai világot mélyen áthatja egy hegemón helyzetben lévő liberális világkép,

amely részben neoliberális, tehát maga is globális termék, részben pedig balliberális, tehát a rendszerváltás elitharcainak a terméke és maga is része a kelet-európai nyomorúságnak. Egyre többen jönnek rá, hogy ez a hegemón liberalizmus mélyen rendszerkonform, és tulajdonképpen – Tariq Ali kifejezésével élve – a „globális kapitalizmus legitimációs ideológiája”, mint például a multikulturalizmus vagy az emberjogi fundamentalizmus. Másrészt pedig 2018 tavaszán rengetegen tapasztalhatták meg, hogy a balliberális hegemón ideológia hogyan vezet egy olyan véleménybuborék kialakulásához, amely köszönőviszonyban sincs a valósággal. A nagy választási részvételtől mindenki elsöprő ellenzéki győzelmet várt még a választások estéjén 8 órakor is; utána pár órával a kiábrándulás igazi trauma volt.

Az ilyen szembesülések és traumák vezettek oda, hogy az elmúlt néhány évben egyre nagyobb erővel jelenik meg az igény valami másra, ami kívül van a balliberális és neoliberális hegemónián. Aki figyeli az eseményeket, az láthatja, hogy a rabszolgatörvény elleni tiltakozások idején már egyre erősebbek voltak azok a hangok, amelyek ezt az ügyet nem akarták a „bukott balliberális pártok” martalékaként látni, vagy feloldódni a liberális antiorbánizmusban.    

Mik ennek az előzményei, honnan érkezik ez a megközelítés? 

Ez a marxizáló újbaloldali hullám egyértelműen a globális akadémiai világból „érkezik”. Azok a negyven alattiak, akik meg akarták érteni a 2008-as válságot, a jobboldali populizmus sikereit, a rendszerváltás kudarcait, vagy a társadalmi problémák mélyebb okait – azt látták, hogy

létezik a világban egy hihetetlenül inspiráló és sokszínű baloldali elméleti szcéna,

amely máshogy beszél és másokat állít a dolgokról, mint a hazai közélet és az egyetemei világ szereplői. Azt mondhatnám, hogy a magyar baloldal – talán a 20. század legeleje, mondjuk a centrista szociáldemokrácia és Lukács György óta – most először vált egyidejűvé a nemzetközi szellemi folyamatokkal és vitákkal. Ennek a dömpingszerű népszerűségnövekedésnek, amiről beszélünk, azonban érteni kell a hátterét.

Az elmúlt fél évszázadban a világban létrejött egy hatalmas társadalomkritikai és kapitalizmuskritikai szcéna, amely a nemzetközi szellemi élet legnagyobb jelentőségű gondolkodóit adta, amely borzasztóan izgalmas és újszerű elméleti újításokat hozott létre, és amely mindenről egészen máshogy beszél, mint korábban. És amely mindvégig szimbiózisban volt a világ alternatív és rendszerellenes mozgalmaival – 1968 új társadalmi mozgalmaitól az alterglob mozgalomig. Nos: azok akik valami „globálisat”, „baloldalit” és „rendszerkritikusat” keresnek, azokat szinte mellbe vágja az élmény, hogy – úgy fogalmazzak – ezért nem kell túlzottan összetörniük magukat. Elég bármelyik nagy kiadó könyveit kinyitni, vagy elmenni egy egyetemre Párizstól Varsóig, Ljubljanáig és Vilniusig – és ott van. Csak éppen a magyar egyetemen tudomást sem vesznek ezekről: a végtelenül rendszerkonform, pályázati pénzekre fókuszált és mainstream voltára büszke magyar tudományban nem foglalkoznak vele, a nyilvánosságban semmi nincs ebből jelen. Ebben persze szerepet játszik a politikai elitek harminc éve tartó vulgár-antikommunizmusa is, ami miatt a mindvégig politikai függőségekben vergődő értelmiségben még az sem beszélt ezekről a dolgokról, aki ismerte őket. Szóval az elsöprő élmény az, hogy van egy nagy globális baloldali szcéna, ami modern, menő és izgalmas – csak éppen nálunk nem létezik.

Ezzel a globális rendszerkritikai-társadalomelméleti szcénával kapcsolatban azonban még egy dolgot is fontos tisztázni: azért is lehet olyan vonzó és sikeres éppen itt, a közép-európai régióban, mert az egész immunrendszerébe mélyen beleivódott mindennek a távol tartása, ami a létező szocializmusra emlékeztetne. Talán kevéssé ismert tény idehaza – a posztmarxizmus kutatójaként ennek megismertetését tekintem az egyik fő missziómnak –, hogy

a mai nemzetközi baloldali elmélet éppen a létező szocializmusból és a marxizmusból való kiábrándulásból született.

Ennek köszönhető az a mérhetetlenül sokféle Marx-olvasat is, ami lehetővé teszi, hogy ma már egészen máshogy gondolkodjon a világ Marxról, és sokkal többet tudjon róla, mint akár ötven éve. Azt szoktam mondani, hogy ma Sztálin legjobb tanítványai nem a baloldalon, hanem a jobboldalon vannak – abban az értelemben, hogy a jobboldalon még mindig a sztálinizmus és a marxizmus-leninizmus téziseit és Marx-képét fogadják el autentikusnak, és ennek nevében bélyegzik meg az egész marxizáló újbaloldalt. Pedig annak éppen ezekhez nincs semmi, de semmi köze.       

Mennyire ismerik egymást a különböző műhelyek, csoportok, szerzők, s mennyire összetartóak? Milyen irányzatokat lát?

Ma a marxizáló újbaloldali közeg a felfutás állapotában van. Ez azt jelenti, hogy egyre népszerűbb, egyre többen találkoznak vele, próbálják megemészteni és feldolgozni. Bár vannak már kétségtelen szellemi teljesítmények – gondoljunk csak a PTI Társadalomelméleti Műhelye könyvsorozatának darabjaira, amiben ennek a közegnek a legjobbjai publikálnak reprezentatív munkákat –, a legtöbben inkább még a tanulás és ismerkedés izgalmában vannak. Ezért heves viták vannak, ontják a tanulmányokat, minden napra jut egy izgalmas konferencia, kerekasztal vagy könyvbemutató. Ma már vannak műhelyek, kocsmák meg kulturális rendezvények is. És egyre virulensebben van jelen a kritikai társadalomelmélet az akadémiai világ peremén is.

Ma folytatnak le egymásra torlódva ezek a fiatalok olyan vitákat, amelyeket öt, tíz, vagy húsz éve kellett volna – ennek pedig megvan a romantikája,

és nagyon hiányzott már ez a vérfrissítés a magyar baloldalon.

Ebben rejlik a dolognak most a drámaisága is. Baloldali infrastruktúra nem lévén nagyon sokan ugyanis egzisztenciális értelemben éppen annak az akadémiai és civil világnak a lehulló morzsáiban találták meg a túlélés feltételeit, a kapcsolati hálót, valamint a nyitott és támogató közönséget, kollégákat, amit most az Orbán-rendszer éppen felszámolni és megregulázni igyekszik a nyilvánvaló kultúrharcos törekvéseivel. Ebben a helyzetben még nem dőlt el, hogy ez az új szellemi-aktivista közösség elég erős-e ahhoz, hogy létrehozzon egy új undergroundot, vagy belekényszerül az aktuálpolitikai antiorbánizmusba mindazokkal, akik szintén végveszélyben érzik magukat most. Egyik sem éppen a legideálisabb helyzet – most, amikor a baloldal végre önálló szereplőként létezhetne és fejlődhetne a hazai szellemi-politikai életben.     

Mi a céljuk? Nem pusztán arra gondolok, hogy „váltsuk le Orbánt”, hanem például mi lenne, ha nem kapitalizmus? Mi a társadalmi végcél?

A társadalmi végcél? Azt hiszem, hogy akik felteszik ezt a kérdést, azok nem nagyon ismerik a kortárs rendszerkritikai-társadalomelméleti baloldali közeget. Ezt ugyanis nem csak az a meggyőződés hatja át, hogy nem kérünk többé a nagy társadalmi végcélokból – hanem az is, hogy momentán nem is vagyunk abban a helyzetben, hogy ilyen végcélról beszélgessünk. Ugyanis éppen a világ halad egy olyan „végpont” felé, ami nagyon másmilyen a kívánatosnál, és tulajdonképpen

az köti össze a mai marxizáló újbaloldal tagjait, hogy ez ellen lázadjanak,

és egy demokratikus mozgalom jöjjön léte, ami másfelé indítja a dolgokat. Nem akarunk olyan világban élni, mint amilyen irányba ez a mostani tart – mondják a liberálisoknak –, de nem hiszünk abban sem, mondják a jobboldalnak, hogy a történelem kerekét vissza lehet fordítani, vagy hogy a régi jobb volt, hogy a szabadság ellentéteként értelmezett rend árán lehetnénk boldogabbak.

Összesen 156 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Anyám, borogass!

Tudják-e ezek, mi az értékteremtő munka? Van valami halvány segédfogalmuk arról, mennyit kell DOLGOZNI, NEM elmélkedni, beszélni, írkálni ahhoz, h. az ember valamire jusson, működő lakása legyen, ruha, cipő legyen rajta, tele legyen a kamra?

Iszonyat.

Azt mondja, a momentum mögött széles társadalmi bázis áll. Ez igaz, de ha nem szavaznak rá:-))))))

Szerintem is ő van buborékban.
Egy szűk körben kutat és általánosít.
Az usa-ban növekszik a marxista fiatalok száma, lehet, hogy ott kutakodott?

Szerintem is sok az ellentmondás.

Fordítva ülsz a lovon. Éppen ti vagytok azok, akik a baloldalt az O1G jelszava alá egyesítitek. Ezenfelül pedig nincs semmi. Már ha eltekintünk a 48.000 Ft-os gyerekenkénti európai családi pótléktól, amit egy törpepárt hangoztat.

"Most fut fel itthon az új baloldal"

Na ja! A kérdés, hogy hova?

Szerintem Kiss Viktor utópisztikus új baloldala - ha egyáltalán létezik ilyen - sorsa ugyan az lesz, mint Bajnai Gordon által létrehozott formáció.
A Momentum lenne az új baloldal? Még viccnek is rossz.

Annyi bizonyos, a média-egyetemek-hollywoodi Művészet/opiátok által gyíkmellűvé visszametszett mai fiataláldozat egyetemi baloldal hatalmas győzelemként és a SZABADSÁG LEGFELSŐBB FOKAKÉNT fogják érzékelni és telekürtölni a világot, ha a nekrofilok, a buzik, a gender, lmbtq és a többi 65 nemi másság abszolút szabadon, gyerekek között "hódíthat", élheti ki korlátozásoktól mentes liberális ösztöneit...
Ez pontosan a fehér ember halála!!!
Amit Richard Coudenhove-Kalergi előírt és napjainkban G. Soros nevéhez kötődik.
Persze, két fecske nem csinál nyarat, mindenki tudja, sokkal nagyobb dögmadár/Rothschildok mozgatják a szálakat...

Tipikus balos akadémikus. Semmi extra.

A fiatalokra gondolt, mint lehetőségre. De hát nekik sem kell a momentum.

Emlékszel, amikor probléma volt és a franciák nem tudták megoldani? Az oroszokat kellett hívni........
Anno az oroszok építették, logikus, hogy a bővítés is orosz legyen. Ja, és a dolgozók véleménye szerint is az orosz bővítés a jobb. Ők értenek hozzá, tudják, mit beszélnek.

A riportalany hivatkozott rájuk.
A momentum még bármi lehet:-))))) nem hitelesek, simán æthúznak balra, ha az érdekeik azt diktálják.

Aha. Van valami, amely nem tudja, hogy mi, csak azt, hogy nagyon baloldali és máshogy gondolkozik Marxról, mint Marx.

Nem, te eszed meg a zöld hülyeséget. A németek is szép suttyomban visszaállnak az atomenergiára. Mert a csodás villanyautóknak is kell ám a kakaó.

Szépen összeszedted!

És ebből következik, hogy a mai liberalizmus minden, csak nem klasszikus liberalizmus. Sőt, leginkább annak az ellentéte.
Mégis annak az értékeire hivatkoznak sajátként.

Azért elég meredek volt az, hogy "Marx ideológiája voltaképpen izgalmas, modern, csak a rátelepedett sztálini értelmezés szúette volta miatt hiszik irrelevánsnak" - mi lenne, ha valaki próbából elmondaná ugyanezt Hitlerrel? És Marx is beszélt a tőkés osztály felszámolásáról, szóval semmivel sem jobb a náciknál.

A ti felelőtlen politikusaitok képesek arra, hogy Magyarország áramellátását veszélyeztessék, de legalábbis rákényszerítsék arra, hogy drágán vásároljon más szolgáltatók készletéből.

Ideje lenne barátságba kerülni a valósággal, mert ha hatalomra kerültök és nem lesz mivel tölteni a villanyautót és az okostelefont lehet, hogy a támogatóitok fellógatnak benneteket a lámpavasra. Mert mi most is tudjuk, hogy már megint az ország érdekei ellen vagytok, de mint 2006-ban megint lesz egy réteg, aki pofáncsapódik a valósággal és ki tudja mire képes.

Hagyd már abba ezt a végtelen ostobaságot, mert csak nevetségessé teszed magad!

Idióta bölcsészek nem létező energiáról álmodnak és te meg néhány stupid el is hiszi nekik.

Az értelmes munka nyilván nemcsak, sőt, fizikai. Az író a felkészültségével szerintem leginkább a fizikaira lenne képes, mert az értelmes szellemi munka többnyire reális. Nem nézem ki belőle, h. a gyakorlati élet , a számok világában megfelelő tájékozottsággal rendelkezne.

Tudod mikor vagy te villamosmérnök! Hazudsz, mint a vízfolyás. Ha villamosmérnök lennél, akkor lenne fogalmad az energia mibenlétéről. De nincs.
Magyarország számára nincs a mai viszonyok között alternativa (jó tudom, a hozzád hasonló ökrök már Franciaországban törvényjavaslatot is nyújtottak be olyan technológiára, ami nem is létezik)

De a kanyarójárványt, ami ma a világban tombol, azt is egy gátlástalan szakembernek köszönhetjük, így bármi előfordulhat. De egy biztos: ritka egy féreg vagy, az már biztos.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés