Még hogy nincs keresztény értékrend?

„Kereszténynek lenni pont az jelenti, hogy nincs para. Béke van.”

Ezt Balavány György írta le a 24.hu-n. Húsvétvasárnap reggelén, pont azokban az órákban, amikor keresztények százai haltak meg vagy sérültek meg a Srí Lanka-i terrortámadásban. Nekik para volt. Békéjük, az meg nem.

Balavány a Notre-Dame tüze kapcsán kezdett írásba (ne felejtsük, közben szokatlan templomgyalázási hullám is végigsöpör épp Franciaországon); cikkében pedig ismerteti, hogy milyen az évezredes sallangoktól megszabadított, tiszta kereszténység.

Csak egy baj van:

Elsőként is – akárcsak „Gomperz Tamás” publicista – kiakad azon, hogy sokan szimbólumot látnak a Notre-Dame leégésében, hogy veszélyben a kereszténység, majd felsorol pár potenciális ellenségjelöltet. Szerinte a csapból is a keresztény rettegés folyik, a veszély pedig konstans, amit felvázolnak a rettegők, csak mindig más jelenti a veszélyforrást.

Nos, a katasztrófák szimbolikus, akár figyelmeztetésként, jelként való értelmezése a világtörténelem sötét évszázadaiban minden kultúra sajátja volt, imigyen a keresztényé is. A középkor egyenesen művészetté fejlesztette minden történés szimbolikus értelmezését. 

Egy ponton és csakis ezen, igazat lehet adni Balaványnak – félig: a kereszténységre az jelenti a legkomolyabb veszélyt, hogy a hívők sem veszik komolyan.

Balavány állításával ellentétben ugyanis a Notre-Dame leégésének szimbolikus értelmezése nem külső veszélyekre figyelmeztet, élükön a sorosizmussal, hanem a szimbolikus értelmezés legnagyszerűbb hagyományait követve

Az ilyen katasztrófákat mindig saját maguknak szóló figyelmeztetésként értelmezték a földkerekség lakói, hogy nem elég buzgók, megszegték Isten, Allah vagy Buddha vagy csak a kozmosz törvényét. Ilyen módon a Notre-Dame leégése a keresztény kultúrkörnek szóló üzenet, azon belül például a francia nemzetnek szóló: hahó, elég volt a laicitéből, hahó, a kereszténység nem csak kultúra. 

Itt tehát nem a szimbolikusan értelmezők a paranoiásak, hanem Balavány képzel oda valamit paranoiásan, ami nincs benne a szimbolikában.

Lehet persze viccelődni ezen a szimbolikusértelmezés-dolgon, de hadd hozzam fel: Mezei Balázs Radical Revelation című vallásfilozófiai munkájában (Bloomsbury, 2017) különbséget tesz a modernitás tudományos, száraz tényei (poor fact) és a régiek számos egyéb értelmezésréteget magával vonó gazdag tényei (rich fact) között, egyáltalán nem kinevetve az utóbbit.

Jobb lenne, ha nem lennénk vakok a jelekre.

Balavány szerint „keresztény értékrend valójában nem létezik. Konzervatív, szocialista, liberális stb. értékrend  van, de a keresztény értékrend modern ideológiai kreatúra”, a kereszténységet szerinte nem törvények betűi szabályozzák, hanem a szeretet, értékfókusza odaát van.

Na és a Tízparancsolat, nyugati világunk keresztényeinek és vallástalanjainak egyaránt alapvető iránytűje?!

Amit Balavány itt mond, az komplett hülyeség. Nem csak ideológiáknak lehet értékrendje, hanem minden tisztességes vallás sajátja egy adott dogmatika, ami a világ létének nagy kérdéseire ad választ, valamint megszabja, hogyan éljünk.

Ahogy Jordan Peterson 12 szabály az élethez című kötetének bevezetőjében olvasható: Isten nem tíz javaslattal állt elő, hanem tíz parancsolattal.

Hogy ebből lehet csinálni politikai ideológiát, vagy hogy ez miként passzol más politikai ideológiákkal, az más kérdés. De egy vallás, aminek nincsen tanítása és dogmatikája, elfogadandó állításai, az önmagát számolja fel, meghasonlik önmagával.

Az a vallás, aminek nincsenek törvényei, nem létezik. 

Marie-Louise von Franz említ egyik kötetében, ami az árnyék és rossz népmesékben való megjelenéséről szól, egy gyilkost, aki állítása szerint a Szentháromság sugallatára gyilkolt. Hogy a Szentháromság ilyet nem sugallhat, azt már nem fogta fel az illető. Ő is szerette az Istent, és szerinte sem voltak érdekesek a vallási értékrendek. Ilyen veszélye vannak a Balavány-féle intézmény-, hagyomány- és törvényellenes vallásosságnak.

Aztán Balavány szerint az iszlám kultúrát már a középkor óta integráljuk, és a nyitott társadalom eszménye mélyen keresztény. Hát, nem. A keresztény és muszlim civilizációk határvidéke a kora középkortól a mai napig háborúk, forrongások, oda-vissza csapások – manapság terrortámadások – színtere, ami gyakran járt kényszer-valláscserékkel, kisebb és nagyobb léptékű népességcserékkel, tömegek elűzésével és kiirtásával. (Ott vannak a keresztes hadjáratok, amelyeket egyszer megvédelmeztem.)

Nyitott társadalom? Sehol.

Balavány szerint az egyházak minden más csoportnál nagyobb befolyással vannak a közéletre. Hol? Talán az ortodox országokban, de még ott se biztos. Vagy másik műsort nézünk?

Meg szerinte nincs veszélyben a keresztény vallás Európában, majd bizonygatja, hogy a vallásgyakorlás nincs veszélyben. Az tényleg nincs, de ne tegyünk már úgy, mintha a kereszténység élne és virulna, és ne akarnák oly sokan száműzni a templomba, vagy még a templomokból is kifelé.

Vallást gyakorolni közösségi aktus, nem csak egyéni. Nem magánügy. És nem kizárólagos forrása a Biblia.

Végül Balavány felsorolja, szerinte Jézus követőinek milyeneknek kellene lennie, és

Két évezredig pedig nyilván mindenki tévedett.

Az megvan, hogy Jézus kiverte a kufárokat a templomból, megátkozta a fügefát, és azt mondta, aki nem tartja meg atyja törvényeit, annak jobb lenne, ha levágnák a kezét? Meg hogy nem békét hozott, hanem kardot? Sőt, olyat is mondott, hogy legyetek okosak, mint a kígyók. 

Balavány valójában a saját, külön bejáratú, egyéni kereszténységről alkotott elképzelését állítja be autentikusnak, ami pont olyan, ahogy a paficikált kereszténységet elképzelik a baloldalon.

Régi iskola ez, rendszerint nagyon megvilágosultnak érzik magukat követői, ők a tiszták és puritánok, nekik nem kell intézmény meg törvények, ők szeretik az Istent és Isten szereti őket, béke, no para.

 Az autentikussághoz azonban ennek semmi köze, ez ugyanis a Balavány-féle kereszténység light, koffein nélkül.