Míg a legfelsőbb osztály gyorsan gazdagodik, a középosztály gazdasági befolyása és súlya egyre gyengül, a világháború után született nemzedéket követően pedig minden generációnál csökken a középosztályi lét esélye. Többek között erről is beszámol a fejlett világ országait tömörítő OECD Magyarországra is kiterjedő új kutatása.
Lassan, de biztosan csúszik le a középosztály Nyugaton, romlik a társadalmi mobilitás, az ezredfordulós fiatalokra alacsonyabb életszínvonal vár, mint a szüleiké, a munkahelyek jelentős részét fenyegeti a robotizáció – állapította meg legújabb jelentésében a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD).
A szervezet 34 országban végzett kutatást, ennek eredményeit – amelyek alapvetően alátámasztják a „cserbenhagyott népről” szónokoló populisták állításait – a „Nyomás alatt: az összepréselt középosztály” című tanulmányban közölték.
A középosztálybeliek (egész pontosan a nemzeti mediánjövedelem 75-200%-át megkereső háztartások tartoznak ide) ma átlagosan a lakosság 61%-át teszik ki, míg a nyolcvanas évek közepén ez az arány 64% volt. A csökkenés egyenletes ütemben ment végbe, minden évtizedben 1 százalékkal mérséklődött az arány. Egyes országokban – így Izraelben, Németországban, Luxemburgban, Kanadában, az Egyesült Államokban, Finnországban és Svédországban – meghaladta a 4,5%-ot a csökkenés.
Az elmúlt harminc évben
a „középosztálybeli életstílus” lényeges elemeinek ára az inflációt meghaladó mértékben nőtt, és minden ötödik középosztálybeli háztartás többet költ, mint amennyit megkeres.
Ha pedig mindez nem lenne elég, minden hatodik „középosztálybeli jövedelmet biztosító” állást fenyegeti a robotizáció veszélye.
Romló mobilitás
A kutatás azt is vizsgálta, az egyes országok lakóinak hány százaléka tekint magára középosztálybeliként. Ez az arány a skandináv országokban (Finnország kivételével), Hollandiában, Luxemburgban és Svájcban a legmagasabb (öt emberből négy), Portugáliában, Brazíliában, Chilében és az Egyesült Királyságban viszont öt emberből csak ketten írják le így magukat. Érdekes, hogy az Egyesült Királyságban egyes kutatások szerint a legtöbben munkásosztálybeliként hivatkoznak magukra.
A kutatás hangsúlyozza, hogy
Magyarországon például 58% a magukat középosztálybelinek vallók aránya, miközben az ezen társadalmi rétegbe tartozók a lakosság 65% körüli részét teszik ki.
Kevéssé meglepő módon rendkívüli különbségek vannak abban, hogy egy-egy országban mekkora jövedelmi határok között terül el a középosztály. Mexikóban (forintban számolva) úgy évi egymilliótól 2,8 millióig terjedő jövedelmekről beszélünk, Magyarországon 2,4 millió és 6,5 millió forint a két határ, míg Luxemburgban 7,4 millió forint az alsó küszöb, és még az évi 20 milliót keresők is a középosztályba tartoznak.
A középosztály gazdasági befolyása és a „gazdaság súlypontjaként” betöltött szerepe gyengült az elmúlt harminc évben – szögezik le az OECD kutatói. Néhány ország kivételével a középosztálybeli jövedelmek alig magasabbak, mint tíz éve, a gazdagok viszont nem panaszkodhatnak: az Egyesült Államokban például a legvagyonosabb egy százalék részesedése az összes jövedelemből 11%-ról 20%-ra ugrott.
Az otthonteremtés és a középosztálybeli életben megszokott fogyasztási cikkek jelentős drágulására is kitér a jelentés, különös tekintettel a felszökő ingatlanárakra, amelyek átlagosan háromszor gyorsabban növekedtek az elmúlt két évtizedben, mint a háztartásonkénti mediánjövedelmek.
és minthogy az ingatlanvásárlás sok országban a középosztálybeli életstílus egyik záloga, ennek ellehetetlenülése tovább rontja a középosztálybeliek közérzetét.
Küszködő fiatalok
A kutatás legfontosabb megállapítása viszont kétségkívül az, hogy a baby-boom nemzedék óta minden generációval csökkent a középosztályba való bekerülés esélye. Az 1942 és 1964 között született baby-boomerek 68%-a már a húszas éveiben a középosztályhoz tartozott, az 1965 és 1982 közötti X generáció esetében ez az arány 64%-ra esett, az 1983 és 2003 közötti „ezredfordulós” nemzedéknél pedig tovább csökkent, 60%-ra.
Az OECD-tagországokban élő szülők 60%-a gondolja úgy, hogy gyermeküknek az övéknél „alacsonyabb társadalmi státusz és életszínvonal” fog kijutni. Érdemes felidéznünk egy tavalyi kutatást, ami szerint a brit fiatalok harmada kényszerülhet arra, hogy egész életében bérelt lakásban éljen. Az amerikai Fed pedig azt állapította meg, hogy egy teljes munkaidőben foglalkoztatott, ezredfordulós férfi, aki egy háztartásért is felelős, ugyanannyit keres, mint egy hasonló helyzetben lévő X-generációs férfi 1998-ban, és több mint 10%-kal kevesebbet, mint egy baby-boomer 1978-ban.
És hogy mi biztosítja napjainkban a középosztályi életet? A korábbinál magasabb képesítés, illetve háztartásonként két kereső személy.
A középosztálybeli élet „árát” pedig a „gazdagokat imitáló fogyasztási minták” is növelik, amelyek finanszírozhatatlan fogyasztáshoz, így eladósodáshoz vezetnek. A középosztálybeli háztartások több mint 50%-a szembesül pénzügyi gondokkal a hónap végén.
Az egyetemi diplomát nem igénylő munkahelyek jelentős részét fenyegeti a robotizáció. A 18 vizsgált ország közül a legkevesebb dolgozó Finnországban van kitéve e veszélynek (6,7%), a robotizáció Spanyolországot (23,6%), Szlovéniát (26,7%) és Szlovákiát (35,9%) sújthatja a legélesebben.
A technológiai fejlődés hátrányos következményeinek kérdése egyébként egyre inkább kezd bekerülni a mainstream politikába: mint arról lapunk beszámolt, a demokrata elnökjelöltségért induló Andrew Yang például társadalmi összeomlást vetít előre arra az esetre, ha nem kezdenek valamit a közeljövőben tömegesen megszűnő munkahelyek problémájával.
Hamarosan folytatjuk a témát az OECD-jelentés Magyarországra vonatkozó adatainak bemutatásával.
Baritz Sarolta Laura közgazdász szerint a profit helyett az emberközpontúságra kell helyezni a hangsúlyt. Mennyire tudják ezt megvalósítani a gazdaság szereplői? Van-e közgazdasági összefüggés a kapcsolatok és a boldogság között?
Beindul a gazdasági növekedés, egyre több pénze lesz az embereknek és a beruházások is felfuthatnak. Ha sikerül az orosz-ukrán háborúban békét kötni, akkor még inkább kilőhetnek a mutatók Magyarországon. Ezt várják a magyar gazdasági elemzők.
Kiszivárgott dokumentumok részletesen ismertetik a Trump-kormány tervét, amelynek célja az Európában befagyasztott orosz pénzeszközök feloldása és Moszkva visszavezetése a nemzetközi közösségbe.
Miközben Brüsszelben alig 1,5 százalékos növekedésben reménykednek, Pekingben egészen más léptékben számolnak.
A munkacsoport célja, hogy szakértők bevonásával a Tisza Párt baloldali megszorító csomagjának veszélyeire hívják fel a figyelmet országszerte, a lehető legtöbb platformon – jelentette ki Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója a Szabad Magyarok a Megszorítások Ellen Munkacsoport alakuló ülésén.
Egy friss tanulmány szerint időnként érdemes megszakítani a képernyő előtt való munkavégzést egy pohár frissítővel. A kakaó előnyeit most újabb kutatás erősítette meg.
A szőlő utcai javítóintézetben történtek elfogadhatatlanok, az Tisza vezette baloldal mégis politikai tőkeként használja fel.
A Fidesz frakcióvezetője arra is rámutatott Mohácson, hogy Magyar Péter mögött feltűnt a „panoptikum”, az egész 2010 előtti világ.
