Francia kapcsolat: Párizs és a szíriai háborúzók viszonyairól

Az európai média és a politikai döntéshozók egyre többet figyelmeztetnek a közel-keleti hadszínterekről beszivárgó vagy éppen visszaáramló dzsihadisták okozta biztonsági veszélyre.

Arról azonban kevesebb szó esik, hogy az NGO-kon kívül milyen nyugat-európai kül- és gazdaságpolitikai lépések gerjesztik a háborút és az Európa felé irányuló tömeges migrációt. Az alábbi elemzés Franciaország és a szíriai dzsihadista milíciák kapcsolatát vizsgálja, amit a francia sajtó is tényként kezel.

Fegyverszállítmányok dzsihadistáknak: francia beavatkozás a szíriai háborúba

Jóllehet az Európai Unió embargót szabott ki a szíriai lázadóknak történő fegyverszállításra, François Hollande korábbi francia elnök azt nyilatkozta Xavier Panon újságírónak, hogy Franciaország 2012 óta adott el fegyvereket a szíriai lázadóknak.ⁱ Panon szerint az átadott arzenál ágyúkat, nehézfegyvereket, tartályrakétákat és rakétavetőket tartalmazott. A nehézfegyverek mellett pedig lőszert is adott Franciaország, s a Hamában felfedezett rakéták minden bizonnyal a 2012-es francia szállítmányokból származtak.ⁱⁱ Robin Verner oknyomozó újságíró azt állítja, hogy a fegyvereket a DGSE (a Külbiztonsági Főigazgatóság) bevonásával küldték.

és ne kerüljenek a nemzetközi közösség látóterébe.ⁱⁱⁱ

A DGSE korábbi hírszerzési igazgatója, Alain Juillet, 2016. május 5-én azt nyilatkozta a Paris Match-nek adott interjújában, hogy: „A hivatalos együttműködés Szíriával mindig jól szolgált minket. Ám ezeket a hidakat brutálisan leromboltuk. A felkelőknek nyújtott humanitárius segítséggel valójában al-Kaida egységeket támogattunk. Ez csak úgy történhetett meg ha a hírszerző szolgálatokat figyelmen kívül hagyták.^iv ”

Juillet tehát bírálja a francia kormányt, amely támogatja a dzsihadista lázadókat Szíriában, a hírszerző szolgálatok információinak figyelmen kívül hagyásával. Hozzá kell tennünk, hogy a francia diplomácia megértést tanúsított azon Öböl-államok iránt, amelyek támogatták a Nuszra Frontot, szemben az amerikai állásponttal, amely ezt a szervezetet terrorista csoportnak tekinti, mivel al-Kaida hálózat része.^v

Malik al-Kurdi, a Szabad Szíriai Hadsereg helyettes parancsnoka

amelyek közül legtöbb a Nuszra Front kötelékébe tartozott, anélkül, hogy ezt a Szíriai Szabad Hadsereg vezetősége jóváhagyta volna. „A fegyverek többsége, főként a kézi lőfegyverek, a géppisztolyok, a rakétavetők, az RPG típusú tankelhárító rakéták és a lőszerek szélsőséges csoportok kezében vannak. Nem hiszem, hogy ez véletlen lenne” – mondta Kurdi.^vi

Párizs 16. kerületének polgármestere, Claude Goasguen, a republikánus párt tagja és az állami reformok korábbi minisztere elítélte a francia álláspontot a szíriai helyzet tekintetében, különösen az Aleppóban történtek kapcsán. Goasguen így nyilatkozott: "Nem hiszek a mérsékelt lázadók fogalmában. Nincs mérsékelt lázadó. Franciaország támogatta a Nuszra terrorista szervezetet, az al-Kaida szíriai ágát. Téves döntés volt."^vii

Lafarge, a francia diplomácia és az Iszlám Állam

A Lafarge a világ egyik vezető francia cementgyártója, amely 2015-ben egyesült a svájci Holcimmal, LafargeHolcim néven. Franciaországban egy 2016-ban kirobbant botrányt követően vizsgálat indult, amelyben a Lafarge vezetői végül beismerték a nyomozóknak, hogy a védelmi pénzeket az Iszlám Államnak fizették ki, a francia külügy jóváhagyásával.^viii A Lafarge ugyanis minden áron fenn akarta tartani a dzsalabijai üzem működését, amely 87 km-re található Rakkától, beleértve a terrorista szervezeteknek történő kifizetéseket is. Az Iszlám Állam 2014 júniusában jelentette be a Rakkában a kalifátus megalapítását, ám a Lafarge a későbbi újjáépítést szem előtt tartva az országban való stratégiai jelenlét mellett döntött.^ix A Le Monde feltárta, hogy a Lafarge a francia hatóságok jóváhagyásával maradt Szíriában, s döntéseit 2011 és 2014 között rendszeresen egyeztette a francia külüggyel.^x A Lafarge több százezer eurót fizetett különböző fegyveres csoportoknak, köztük havonta mintegy 20.000 eurót az Iszlám Államnak.^xi

A francia hatóságok közreműködését a Libération nyomozása is megerősítette. Jean-Claude Veillard, a Lafarge korábbi biztonsági igazgatója rendszeresen tájékoztatta a francia hírszerző szolgálatokat a szíriai Iszlám Államnak történt kifizetésekről.^xii Így

mindezért kockáztatva alkalmazottai elrablását és a terrorizmus finanszírozását is. „Így a francia állam az ügy középpontjában áll” – állapítja meg a lap.^xiii

A Lafarge egy másik vezetője, Christian Herrault volt főigazgató-helyettes elismerte a nyomozóknak, hogy a cég „kiszolgálta a fegyveres milíciák által irányított hadigazdaságot annak érdekében, hogy biztosítsák a Lafarge áruinak forgalmát az országban.”^xiv A Lafarge-t azzal is vádolják, hogy olajat vásárolt a dzsihadista csoportoktól, ami illegális amint azt Frédéric Jolibois főigazgató is elismerte.^xv Jolibois is állítja, hogy a Francia Külügyminisztérium jóváhagyásával cselekedtek.^xvi

A francia bíróság nyomozati eredménye szerint a Lafarge „12 946 452 eurót fizetett a terrorista szervezeteknek, közöttük az Iszlám Államnak, amivel hozzájárult a terrorista cselekmények tervezéséhez és végrehajtásához Szíriában és külföldön, beleértve Franciaországot.”^xvii A Libération saját vizsgálata azt is megállapította, hogy az Iszlám Állam mellett Lafarge pénzt fizetett a Szabad Szíriai Hadseregnek, a Kurd Védelmi Egységeknek és a Nuszra Frontnak.^xviii A Herraulttól származó információ szerint az Iszlám Állam 60 000 tonna cementet is kapott természetbeni juttatásként, amit mintegy 4,8 millió dollárért értékesített.^xix

A terrorizmus közvetett támogatása

A francia diplomáciai források megerősítették, hogy 2012 óta

azért, hogy fegyvereket vásároljanak Szíriában, és finanszírozzák a kormányerők erők elleni fegyveres műveleteket. A Le Figaro arról számolt be, hogy a francia katonai tanácsadók rendszeresen konzultáltak Szíriában a lázadó csoportokkal.^xx

A francia kormány hivatalos honlapja szerint a konfliktus első öt évében Franciaország 243 millió eurót szánt a szíriai műveletekre, majd a 2016–2018-as időszakra további 200 millió eurót.^xxi Azon túl, hogy a Franciaország által támogatott nagyszámú milícia között számos nyíltan iszlamista szervezet létezik, mint például Liwa al-Tawhid, ami az al-Nuszra szövetségese és az Egyesült Államok terrorszervezetként tart számon,^xxii a humanitárius segítségnyújtás célba juttatása is komoly aggályokat vethet fel.

Amint a Holland Külügyminisztérium Műveleti Értékelő Osztálya (OED) is elmondta: „A szíriai ellenzék által ellenőrzött területeken a pénzügyi rendszer működése teljesen leállt. Az egyetlen módja annak, hogy ezekre a területekre pénzt utalhassuk az olyan informális pénzátutalási rendszerek használata, mint a hawala”^xxiii (ami arabul átutalást jelent).

Ezért „a Szíriába juttatott humanitárius segítségnyújtás túlnyomó többsége, ideértve az ENSZ segélyeket is, ezen a rendszeren keresztül történik.”^xxiv Azonban a holland elemzés hangsúlyozza, hogy ezek az ügyletek „nem egyedi esetek, hanem egy tágabb rendszer részét képezik.”^xxv A kockázat, hogy a pénzek iszlamista milíciákhoz jutnak, igen nagy, hiszen ez a rendszer nem nyújt betekintést arra vonatkozóan, hogy végül ki kapja meg és hogyan használják fel, továbbá ösztönzi az illegális és tiltott kereskedelmi tevékenységeket – hangsúlyozza a holland elemzés. Mindezek fényében nem indokolatlan azt a következtetést levonni, hogy a közel félmilliárd euró, amelyet Franciaország közvetlenül a szíriai konfliktusba fektetett be, a Szíriában és Európában működő dzsihadista terrorista szervezetek céljait szolgálta.

***

Források