Miért gyűlölik a katolikusok Ferenc pápát?

„A pápával szembeni ellenszenvben, bevallom, személyesen is érintve vagyok, engem ugyanis pont Ferenc hozott közelebb a katolikus egyházhoz. Ugyan a magyar lakosság nagy részéhez hasonlóan megkereszteltek római katolikusnak, de liberális családban nőttem fel, a vallás legfeljebb egzotikum volt az életemben, az is leginkább a szerb származásomnak és a pravoszláv egyház nemzeti kisebbségekkel szorosan összefüggő tevékenységének köszönhető. Azt nem állítom, hogy megtértem, hiszen megtalálni Istent komolyabb feladatnak tűnik annál, hogy ilyen könnyedén megoldható legyen.

Hívő ateista lettem, aki ha Istenben nem hisz is, az egyház történelem- és karakterformáló erejében, sőt, szükségességében igen. Természetesen azt sem állítom, hogy Isten nem létezik, az általam elérhető kulturális színvonalon erről folytatott vitákban a Mindenható létezése ellen szóló érvek semmivel nem tájékozottabbak vagy kifinomultabbak, mint az ezekkel ellentétesek. Ezt a kocsmateológiai kitérőt azért írtam le, mert alapvetően két dolog volt hatással arra, hogy legalább nyitott legyek a katolikus egyház felé. Az egyik a nagyanyám betegsége, amelynek következtében újra rátalált a hitére, a másik pedig Ferenc.

Ferenc pápa a római katolikus egyház első szimpatikus arca, amellyel az én generációm találkozhat. Így valamivel még nehezebb volt megérteni azt az elemi ellenszenvet, amelyet az egyház és a hívek egy része vele szemben táplál.

Alaposan utánajárni annak, hogy pontosan mi is ennek az ellenszenvnek az oka, fontosabb, mint elsőre tűnik. Elsőre ugyanis azt hinnénk, hogy az egész pontosan olyan egyszerű, mint ahogy a magyar szál kapcsán leírtam. De ez nem így van. A katolikus egyházban van egy évtizedek óta létező törésvonal, amelyet Ferenc megválasztása az eddigieknél is jobban felerősített, és amely mostanra lassan egyházszakadással fenyeget.

És ez a törésvonal nem Soros Györgyről, vagy a menekültekről szól, hanem arról, hogy mit gondolunk a katolikus egyházról és annak szerepéről.”