Soros György füves könyve

2019. január 28. 10:13

Békés Márton
Mandiner

Soros György elméleti, pénzügyi és politikai munkássága egységet alkot, egyszerre primitív és holisztikus világképe valódi életműben egyesül. Nagy tévedés volna csak a pénzt látni Soros mögött és figyelmen kívül hagyni az eszmét, amelyet támogat vele.

„Csak írja azt, hogy a korábbi szovjet birodalomból Soros-birodalom lett.” (Soros György, Temesvár, 1994)

 

Soros György nemzetközi tőzsdespekuláns, „filantróp”, gondolkodó és

a világ valaha élt legnagyobb hatalmú filozófusa.

Nincs ennél nagyobb ellentét: emberbarát nyerészkedő, milliárdos bölcselő – hacsak egyik tulajdonságot nem vonatkoztatjuk a másikra s fel nem ismerjük, hogy ez a Janus-arc mégiscsak egy fejhez tartozik.

A világkapitalizmus értesítője, a Financinal Times 2018-ban egyenesen az „év emberének” választotta Soros Györgyöt, mondván: „a filantróp a liberális demokrácia hordozója, amely manapság a populisták támadásainak kereszttüzében áll”, s mint ilyen, „az egyetlen magánszemély, akinek saját külpolitikája van” (ennek körvonalait lásd könyveiben: Az amerikai hatalmi lufi: az amerikai hatalom visszatérése a helyes útra. 2004, A gyarlóság kora. 2006).

Soros valóban „államférfi állam nélkül”, jóindulatú életrajzírója szerint is „messianisztikus milliárdos” (Michael T. Kaufman), és hiába egyértelmű, hogy – például a Nobel-díjas Robert Solow szerint – „amatőr” a pénzpiacok működési elvének leírása terén, tőkepiaci spekulációi és Nyílt Társadalom Alapítványa révén ugyanolyan dúsgazdag, mint amennyire befolyásos.

A kettő természetesen összefügg, így

nagy tévedés volna csak a pénzt látni Soros mögött és figyelmen kívül hagyni az eszmét, amelyet támogat vele.

Főleg, hogy 2017 novemberében személyes vagyona nagy részét, mintegy 18 milliárd dollárt alapítványához csoportosított át, amelyet elnököl is.

Bármiről is ír, szövegei túlnyomó többsége tartalmaz önvallomást, önéletrajzot, visszaemlékezést és naplót, amellyel mind-mind megerősíti, hogy személyes életútja és makacsul ismételt szubjektív gondolatai mekkora szerepet játszanak nála a legnagyobb horderejű nemzetközi kérdések megválaszolásában is. Számtalanszor leírta már és többször nyilatkozott arról is, hogy az ’50-es évek elején a London School of Economics-on tanára, Karl Popper befolyása alá került, aki 1945-ben megjelentetett A nyílt társadalom és ellenségei című kétkötetes könyvében a totalitárius diktatúra egyetlen ellenfelét a liberális demokrácia és egy mérsékelt szociáldemokrata társadalmi reform szövetségében pillantotta meg.

Soros ezt követően több ízben is filozófiai munkásságba akart kezdeni, de ez végül egyik alkalommal sem sikerült: sem az ’50-es évek derekán, sem a ’60-as évek első felében nem tudta saját elméletét filozófiai igénnyel összefoglalni. 1963-ban befejezett kéziratát (The Burden of Consciousness) Popper elutasította. De nem adta fel, sőt!

Tucatnyi könyve mellett rendszeresen publikál szaktanulmányt a pénzpiacokról és elméleti esszét a globális liberális demokrácia előmozdításáról, szólal fel konferenciákon és beszél nemzetközi találkozókon, tárgyal kormányfőkkel Davosban és eurokratákkal Brüsszelben s ad át kitüntetést egyeteme nevében a kozmopolita értelmiség tagjainak. Két legelső könyvében (A pénz alkímiája. 1988, Opening the Soviet System. 1990) nem is csinált titkot belőle, hogy

a „zárt társadalmak felnyitása” és nemzetközi pénzpiaci tevékenysége szorosan összefügg.

Ennek legjobb példája az volt, amikor az angol font elleni, 10 milliárd dollár értékű 1992-es támadása után – amely előtt London kénytelen volt kapitulálni: devalválta a fontot, Soros cége, az 1969-ben alapított Quantum Fund viszont kétmilliárd dollárt kasszírozott – három hónappal 250 millió dollárt utalt át a Közép-európai Egyetemnek. (Ez azóta működik Budapesten, hogy az egyébként szabadpiacpárti Václav Klaus cseh miniszterelnök 1991 végén elérte, hogy Prágából távozzék.)

Bár kezdettől fogva Friedrich von Hayek és Popper eszméi hatották át, a korlátlan piac és a „nyílt társadalom” összezördüléseikor mindig az utóbbi pártjára állt – miután előbbit már alaposan kihasználta.

Az ezredforduló tájékán különösen foglalkoztatta a neoliberális rendszer belső korrekciójának kérdése (A globális kapitalizmus válsága – Veszélyben a nyílt társadalom. 1998, A nyílt társadalom avagy a globális kapitalizmus megreformálása. 2001), ám mára a neoliberális gyakorlat – talán egykor is őszintétlen – megfékezése helyett inkább a nemzetállamokat akarja korlátozni, amelyhez több eszköz is rendelkezésére áll. Például a bevándorlás támogatása, a helyi és globális nem választott testületek jogkörének bővítése, nemkormányzati szervezetek finanszírozása, kormányellenes tüntetések szervezése.

Soros világmagyarázatát a „reflexivitás általános elmélete” névre keresztelte, amelyben az emberi cselekvés okozataiban a nem ismert információk miatt bekövetkező tévedéseknek és ezek nem szándékolt következményeinek ad elsőbbséget. Amint írja: „a világot nem tudjuk kellőképpen megérteni. A reflexivitás pedig arra utal, hogy gondolkodásunk aktívan befolyásolja azokat az eseményeket, amelyekben részt veszünk, és amelyeken elmélkedünk” (A globális kapitalizmus válsága – Veszélyben a nyílt társadalom [1998] Ford.: Nagy Márta. Scolar, Bp. 1999. 33. oldal).

Mint sokszor leírta:

a megismerés határai miatt a racionális választás esélyei is korlátozottak.

Ezt a módszertant alkalmazta tőzsdei munkássága során is, amikor felállította a fellendülés és válság ingaelméletét s ebből kiindulva a bővülés időszakában keletkező ún. eszköztár-buborékot – a nemzetközi valutapiacon végrehajtott adás-vétellel, shortolással – kihasználta. Elmélete, amint ő maga írja, „alapkezelőként a pénzkeresésben, filantrópként pedig a költekezésben nyújtott segítséget s eközben identitásom szerves részévé vált” (A 2008-as hitelválság és következményei. Ford.: Nagy Márta. Scolar, Bp. 2008. 9. oldal).

A reflexivitás-elmélet, bármennyire is banális és semmi eredeti nincsen benne, a „nyílt társadalom” ismeretelméleti alapja és szó szerinti konyhafilozófiája lett.

Soros a piaci folyamatok ingamozgását egyszerűen átváltotta a zárt és a nyílt társadalmak mechanikus váltakozására, és amint a globális monetáris piacon, úgy a nemzetközi politikában is abból a helyzetből igyekszik profitálni, ami a határhelyzetekben (destabilizálódás, forradalom, háború, rendszerváltás) előáll, vagyis ami az inga kilengésekor megnyílik. Soros – aki a közgazdaságtan mindenkori alapdogmájától eltérően nem az egyensúlyt keresi – ugyanis másik tevékenységi területén is

„az egyensúlytól távoli helyzetek” iránt érdeklődik.

Ha ilyen nem akad, akkor korántsem áll tőle távol megteremteni, amint ezt láthattuk 1991 és 2018 között, sorrendben: Albánia, Moldova, Macedónia, Grúzia, Ukrajna, Románia és Szlovákia esetében. A zavarosban halászni – mondja erről minden túlbonyolítás nélkül a népi megfigyelés.

1979-ben, kimondottan Popper előtt tisztelegve alapította meg az Open Society Foundations-t (OSF), egy év múlva már ösztöndíjakat osztott. Az első regionális Soros-alapítványt – Aczél Györggyel való tárgyalása után – a Magyar Tudományos Akadémiával kötött együttműködés keretében hozta létre, 1984-ben. Ezt lengyel, szovjet és kínai fiókszervezetének megalapítása követte, de pekingi központját rövidesen bezárta, mivel a kínai belügy titkosügynökei kerültek benne vezető pozícióba.

A közép- és kelet-európai rendszerváltoztatások hulláma valójában csak korrelált Soros regionális támogatási tevékenységével, amelyet legalább annyira motivált a befolyásszerzés, mint a nyílt társadalom iránti tényleges elköteleződés (tevékenységéről ő maga is beszámol A lehetetlen megkísértése. A kelet-európai forradalom és a Soros Alapítvány című 1991-ben kiadott tanulmánygyűjteményében). A Soros-forradalom nem is ért véget a kommunizmus – tőle teljesen függetlenül bekövetkező – bukásával, hiszen ezzel csak az első akadály hárult el a végső cél, vagyis a nyílt társadalom felépítése elől. 1990 és 1992 között 16 volt kommunista országban működtetett alapítványt, jelenleg összesen 37 országban tart fenn képviseletet, de 140-ben aktív. Az OSF ernyője alatt tevékenykedő, általa létrehozott és finanszírozott szervezetek száma világszerte körülbelül 200.

Vélekedése szerint

a szovjet típusú, központi zárt társadalmat a 21. század elején sok kis zárt társadalom váltotta fel,

amelyben a legnagyobb problémát a nacionalizmus és a nemzeti államhatalom cselekvési körének növekedése okozza. (Ez a kérdés egyébként már 1992-es könyvében is foglalkoztatta: Nationalist Dictatorships versus Open Society.) Mint mondja, ezeket a nemzeti zárt társadalmakat is „fel kell nyitni”, így a kedvenc társadalmi témáira fordított pályázati támogatások, a CEU működtetése és az általa finanszírozott „civil” szervezetek, NGO-k és média eltartása továbbra is prioritást élvez. Az Egyesült Államokban többek között a Hillary Clinton vezette demokratákat és a marihuána-lobbyt, Írországban az abortusz legalizálását, Nagy-Britanniában pedig a Brexit-népszavazás felülvizsgálását szponzorálja, kiemelt támogatásban részesített szervezetei (például Amnesty International, Helsinki Bizottság, Human Rights Watch, Transparency International) a „szabadságjogok” és a korrupció-ellenesség álcája alatt végzett kémkedés és destabilizálás, valamint a bevándorláspárti nyomásgyakorlás elsődleges eszközei világszerte.

A nemzetközi Operation Soros

mindenütt helyi, nemzeti ellenállásba ütközik.

Franciaországi, 1988-as bennfentes kereskedelme miatt 2002-ben 2,2 millió euró megfizetésére ítélték, Malajzia a valutája elleni 1997-es machinációk miatt persona non gratának nyilvánította, Oroszország 2015-ben összes szervezetét kitiltotta területéről, Törökország kiszorítja szervezeteit, de az anticionista szervezetek élénk támogatása miatt Izraelben is nemkívánatos személy, Magyarországon pedig 2018-ban lépett életbe a „Stop Soros” törvénycsomag. Nyíltan Soros-ellenes a lengyel konzervatív populista kormány, a magyar és az izraeli jobboldali kabinet, Romániában a szociálliberális, Macedóniában és Szlovéniában a jobboldali ellenzék, valamint a Trump 2016-os megválasztása mögött álló Bannon-agytröszt. Minden nemzeti erő fölismerte, hogy Soros és szervezetei nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek.

Soros György elméleti, pénzügyi és politikai munkássága egységet alkot, egyszerre primitív és holisztikus világképe valódi életműben egyesül. Ez az életmű bizarr és egyedülálló, hiszen afféle börzefilozófusnál jóval többről van szó vele kapcsolatban, bár filozófiai, pénzügyi és politikai gondolatait sohasem kerüli el a lehangoló közhelyesség. Bárhogy is legyen: a 21. század Marxa Karl Popper volt, Leninje pedig Soros György – Sztálinját még nem ismerjük.

*

 

A következőkben Soros György 1988 és 1999 között magyar nyelven megjelent cikkeiből és interjúiból válogattunk olyan idézeteket, amelyekben ő maga nyilatkozik önmagáról, gondolatairól és sokrétű tevékenységéről. A vizsgált időszak a Sorossal kapcsolatos hazai remények csúcspontja volt, a megjelenések helyei pedig kivétel nélkül az általa támogatott (2000, Beszélő, Holmi) vagy vele szimpatizáló (Kritika, Magyar Lettre International) folyóiratok, a fordítók, interjúkészítők szintén támogatásainak kedvezményezettjei voltak.

*

„Gyerekkorom óta meglehetősen erős messianisztikus vágyakat dédelgettem.”

 

Én zseninek tartottam magam, messiásnak.

 

Egy földművelésügyi minisztériumi osztályvezető vett magához, és együtt mentünk le vidékre egy zsidó birtokot átvenni. […] 1944 – amikor tizennégy éves voltam – életemnek talán legboldogabb éve volt.

 

Én filozófusnak érzem magam!

 

Óriási hatással volt rám Karl Popper filozófiája, és kisebb mértékben Friedrich [von] Hayeké.

 

1962 és ’65 között filozófiával töltöttem az időmet. Volt állásom, de nem azzal foglalkoztam, hanem filozófiai elmélkedést írtam. Túlságosan követtem Poppert. […] ’65-ben annyira elvesztettem a kapcsolatot a való világgal, hogy föladtam a filozófiát, és visszatértem a tőzsdéhez.

 

Nekem többet jelentene, ha a filozófiámat jobban ki tudnám bontani. Csak véletlenül Amerikában pénzt keresni könnyebb, mint filozófiát írni. És ezáltal ott érvényesültem. Ha olyan filozófus lennék, aki befolyásolni tudja a világ sorsát, akkor inkább lennék filozófus, mint pénzember.

 

Soha nem lettem igazán amerikai, zsidóságom pedig nem nyilvánult meg törzsi lojalitásban, ami arra vezetett volna, hogy Izraelt támogassam.

 

Nem érzem magam közel Izrael gondolatához. Nem vagyok cionista. Ha Izraelben élnék, bizonyosan az ellenzékhez tartoznék.

 

Mániákus depressziós vagyok, de csak annyira, mint a tőzsde. Hasonlítunk egymásra, a tőzsde és én.

 

Meggyőződéses egoista vagyok ugyan, de saját érdekeim kizárólagos követése túlságosan szűk alapot kínált rendkívül fejlett énem számára.

 

Szenvedélyesen foglalkoztat a nyitott társadalom eszméje, amelyben a magamfajta emberek szabadon élhetnek.

 

Nemzetközi befektetésekkel foglalkozom. Azelőtt spekulánsnak neveztem magam, és tréfából azt szoktam volt mondani, hogy a befektetés voltaképpen [egy] rosszul sikerült spekuláció.

 

1997 januárjában valóban árfolyamcsökkenésre játszottunk mind a thaiföldi baht, mind a maláj ringgat esetében. Amikor kitört a válság, ott sem voltunk a piacon. De ha aktívan benne lettünk volna, akkor sem lenne semmi lelkiismeret-furdalásom. A piacok arra valók, hogy használják őket. És mi élünk a piac kínálta lehetőségekkel!

 

Apám, aki átélte az 1917-es forradalmat, azt mondta, hogy forradalmi időkben minden lehetséges, és ez a tanácsa vezérelt.

 

Ma már jóval többről van szó, mint csupán az alapítványokról – gazdaságpolitikáról és nemzetközi ügyekről.

 

Közéleti személyiség lettem, sőt, szinte államférfiként kezdtem szerepelni. Ez a helyzet némileg visszás volt, hiszen nem képviseltem semmilyen államot, de hamar hozzászoktam.

 

A zárt társadalom felbomlásakor a kommunizmus dogmájának lerombolása az egyetemes értékek általános tagadásához vezetett; […] a legjellemzőbb a nemzeti és etnikai identitás vezérelvvé avatása olyan egyetemes értékek helyett, mint például a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság vagy a nyitott társadalom.

 

Azáltal, hogy a zárt társadalom összeroppant, még nem születik meg automatikusan a nyílt társadalom. […] A kommunizmus univerzális zárt társadalom volt. Félő, hogy kisebb zárt szisztémák alakulnak ki a nyomában: a nacionalizmus valamilyen változatai.

 

A nacionalizmus, sovinizmus dominál-e, vagy pedig létrejön a nyitott társadalom? Ahogy én most látom, szerintem nyugati segítség nélkül nem jöhet létre a szabad társadalom.

 

Magyarországon, Lengyelországban és Litvániában nem nyugtalankodom az egykori kommunista pártok újkeletű sikerei láttán. Ezek a pártok ugyanis reformkommunista pártok […] Újbóli feltűnésük a politikai spektrum kiszélesedésének üdvözlendő jele. […] A Magyar Szocialista Párt koalíciója a szabaddemokratákkal egy jól átgondolt és egyértelműen megfogalmazott reformprogram keretében biztató előjel a jövőre.

 

Lelkes híve vagyok az európai nyitott társadalom eszméjének.

 

Ha léteznek emberi jogok, azon elsőbbséget kell, hogy kapjanak a szuverenitással szemben. Nem kétséges, hogy az államok szuverenitását korlátozni kell.

 

A hatalom mámorító, és én több hatalomra tettem szert, mint amit valaha is lehetségesnek tartottam.

 

***

Források

  • Milliárdos is lehet gondolkodó – Beszélgetés Soros Györggyel (Gubás M. Ibolya) In: Kritika, 1988. 7. szám, 14–15. oldal

  • Soros György: Hogyan lettem alapítvány? [1990] Ford.: Puszta Dóra. In: 2000, 1991. február, 37–47. oldal

  • „Nekem a sikerre szükségem volt…” – Beszélgetés Soros Györggyel (Gervai András) In: Kritika, 1991. 3. szám, 25–28. oldal

  • Nyitott vagy zárt társadalmak? – Farkas Zoltán interjúja [Soros Györggyel] In: Magyar Lettre International, 1992. nyár, 17–20. oldal

  • Soros György: Európa felbomlása [1993] Ford.: Szegő András. In: 2000, 1994. január, 7– 10. oldal

  • 10 éves a magyar alapítvány – Krisztina Koenen interjúja [Soros Györggyel] Ford.: Karádi Éva. In: Magyar Lettre International, 1994. ősz, 26–27. oldal

  • Soros György: Nyitott társadalmak építése: remények és csapdák. Ford. nélk. In: Holmi, 1994. 11. szám, 1586–1591. oldal

  • A távol-keleti futótűzről. Christoph Bertram és Uwe Jean Henser interjúja [Soros Györggyel] Ford.: Karádi Éva. In: Magyar Lettre International, 1998. tavasz, 37–38. oldal

  • „Mindig alapítványellenes voltam mellesleg…” – Soros Györggyel Babarczy Eszter és Neményi László beszélget. In: Beszélő, 1999. 6. szám, 8–19. oldal

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/142211