Válhatnak-e heteróvá a melegek?

2019. január 18. 16:58
A köztévében lement egy vita arról: lehetséges-e a homoszexuálisok heteroszexuálissá válása? Az LMBTQ-mozgalomban sincs konszenzus arról, hogy a homoszexualitás veleszületett-e, megváltoztatható-e, és hogy egyáltalán mi fán terem a szexualitás. Az viszont bizonyos: mindkét álláspont képviselői részéről szükséges a körültekintés és a méltányosság.

Lement egy adás az M5-ön, az Ez itt a kérdés című műsorban Trombitás Kristóf, Hodász András katolikus pap és Szőnyi Szilárd részvételével, amelyben annak a lehetőségét tárgyalták meg, hogy lehetnek-e még heteroszexuálisok homoszexuálisokból. A 444, az Index és a HVG rögtön középkort kiáltott. A műsor abból indult ki, hogy az ilyen reparatív terápiával foglalkozó szakemberek kénytelenek ma már titokban konferenciázni. 

E sorok írója  A melegházasságról – Kritika a klasszikus gondolkodás fényében című könyvében írt részletesebben a témáról.

Az Egyesült Államok több tagállamában

már betiltották a „konverziós terápiát”, amit emberellenesnek tartanak.

Az LMBTQ-mozgalom nagy sikernek könyvelte el, amikor 1973-ban – a szavazatok 58 százalékával – kihúzták a homoszexualitást a diagnózisok sorából, helyette azonban 1974-ben létrehozták a „szexuális orientáció zavara” kategóriáját, amelyet 1980-ban felváltott az „egodisztonikus szexuális orientáció” fogalma (egoszintonikusak azok a viselkedésminták és értékek, amelyek harmóniában vannak személyiségünkkel, egodisztonikusak pedig azok, amelyekkel nem vagyunk kibékülve, zavarja az énképünket). Végül azonban 1987-ben ezt a meghatározást is törölték. A döntésről tudományos vita nem volt, ám az LMBTQ-lobbiszervezetek erős nyomást gyakoroltak az Amerikai Pszichiátriai Társaságra ez ügyben. 

A „konverziós terápia” összefoglaló névvel illetett módszereket a melegszervezetek azért ítélik el, mert tudománytalan szemfényvesztésnek tartják azokat, amelyek ráadásul lelkileg is károsak. Az ő szempontjukból csak a megerősítő, affirmatív terápiák elfogadhatóak, amelyek azt próbálják elérni, hogy azok az emberek, akiknek problémát okoz homoszexualitásuk elfogadása, segítséget kapjanak annak elfogadásához. 

Konverziós és reparatív terápiák: sokféle van

A „konverziós terápiák” egységes elítélése ugyanakkor már csak azért sem elfogadható, mert ebből is többféle van.

Vannak valóban szerencsétlen, lelki nyomort okozó megközelítések,

gyakran ezeket nem is képzett pszichológusok vagy pszichiáterek vezetik, hanem úgynevezett coachok vagy szemfényvesztők. Vannak vallásos erőfeszítések, amelyek nem is terápiák, és ima s más vallásos módszerekkel próbálják elérni az isteni segítséget. A legtöbb probléma egyes neoprotestáns gyülekezetek konverziós táboraival van, ahová a szülők küldik el gyermekeiket. 

Vallásos megközelítésű segítő megközelítés az 1973-ban Kaliforniában alapított Love In Action, amelyet 2012-ben Restoration Parthra neveztek át; a magát 2013-ban feloszlató, neoprotestáns Exodus International, amelynek azonban az egykori tagszervezetei – világszerte összesen 150 – tovább működnek; az International Healing Foundation; a Love Won Out; a mormonokhoz köthető Evergreen; a texasi Anonim
Homoszexuálisok, amely az Anonim Alkoholisták programját alapul vevő metódussal dolgozik. A Jonah zsidó, a One By One presbiteriánius, a 2013-ban alapított, dallasi Joel 2:25 International ökumenikus, az 1980 óta működő Courage International pedig katolikus szervezet. A Courage ugyanakkor inkább a melegéletmód feladására és az önmegtartóztató, karitatív elkötelezettségű, vallásos élet bátorítására helyezi a hangsúlyt, nem pedig a szexuális irányultságot megváltoztató módszerekre. 

Ugyanakkor

vannak kizárólag tudományos tudományos alapokon nyugvó reparatív terápiák is,

mint például Joseph Nicolosié, akinek Szégyen és kötődésvesztés című kötete itthon is megjelent. Ezekre csak olyanok jelentkezését fogadják el, akik önként és szabadon jelentkeznek, s homoszexualitásuk úgynevezett  énidegen (egodisztonikus) homoszexualitás, azaz nem fér bele az önképükbe. A reparatív terápia megközelítése szerint többnyire valamilyen, az apával kapcsolatos, nagyon korai problémák állnak a homoszexualitás mögött, hacsaknem családon belüli erőszak (ami elég egyértelmű sok leszbikus esetében). 

Statisztikák heteróvá vált melegekről?

Az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó tanulmány a homoszexualitás megváltoztathatóságáról annak a Robert Spitzernek a nevéhez kötődik, akinek fontos szerepe volt az 1973-as döntésben, a homoszexualitás lekerülésében az APA diagnózislistájáról. 

Spitzer ugyanis rengeteg telefonhívást kapott egykori melegektől, akik felhívták a figyelmét arra, hogy meg lehet változni. Több mint kétszáz, egyenként 45 perces telefoninterjút készített volt melegekkel, s 2001-es tanulmányában arra jutott: a megkérdezett férfiak 66 és a nők 44 százaléka meg tudott változni, habár állítása szerint szkeptikusan kezdte a munkát. Spitzer ugyan 2012-ben visszavonta ezt a tanulmányát, de ezt melegszervezetek nyomására tette. 


Olvassa el ezt is: Középkorozni nem menő

William Consiglio, aki 17 éven át foglalkozott nem kívánt homoszexuális orientációval küzdő (többnyire keresztény) személyekkel, és a Hope Ministries alapítója, azt állítja erről írt könyvében, hogy kliensei 40 százaléka élvez teljes heteroszexuális életet, sokuk pedig megházasodott és gyermeket vállalt.

Lehetne még sorolni az ezzel kapcsolatos kutatásokat, de felesleges. Az a kép bontakozik ki, hogy a terület bizonytalan, s ugyan óvatosnak kell lenniük a reparatív terápia híveinek, de a melegszervezetek teljes mértékben elítélő, ezen megközelítések elleni háborúja is egyoldalú.

Ilyesfajta bizonytalanság esetén pedig nem a betiltósdi a megoldás.

Önellentmondások a mozgalomban

Ráadásul az LMBTQ-mozgalomnak néhány teoretikus ellentmondással is meg kell küzdenie. Miközben ugyanis a mozgalom egyes irányzatai azt hirdetik, hogy a homoszexualitás veleszületett, erről koránt sincs tudományos konszenzus, nem találtak sem meleg gént, sem meleg agyi jellemzőket, sem másféle erre utaló jelet. Amikor Simon LeVay neurobiológus ugyanis előállt azzal az elméletével, hogy egy kis agyi felület okozhatja a homoszexualitást, akkor a Brown Egyetem fejlődésgenetikusa, az egyébként baloldali-liberális Anne Fausto-Sterling azzal a ma már elterjedt, posztmodern érvvel kritizálta tudóstársát, hogy heterókra és melegekre egyszerűsíti le az emberi szexualitást, ami viszont szerinte inkább skálaszerű.

A melegmozgalmon belül is szemben állnak egymással a veleszületettség hívei és ellenzői.

Ha ugyanis elfogadjuk azt a posztmodern érvet, hogy az emberi szexualitás, a férfiasság és nőiesség úgymond társadalmi konstrukció, vagy azt a melegmozgalomban és feministák közt befolyásos, radikális felfogást, amely szerint az emberi személyiség teljes mértékben interakciók terméke, akkor definíciószerűen kizártuk azt, hogy bármilyen szexuális irányultság veleszületett legyen, akkor pedig ha valaki nem akar meleg lenni, miért ne lehetne heteró? Nem is beszélve arról a megközelítésről, ami szerint mindenki szabadon váltogathatja nemi identitását, s találhat ki új nemi identitásokat. 

Az egész kérdés tehát sok bizonytalanságot tartalmaz, a teoretikus tisztázatlanságoktól a megközelítések sokszínűségéig, amelyet nem lehet fekete-fehéren kezelni. A dolog nem olyan egyszerű, hogy minden melegből lehetne heterót csinálni vagy hogy minden ilyen törekvés eleve gonosz, vannak bizonytalan és feltáratlan területek, a liberális felfogás szerint pedig engedni kell mindenkinek, hogy az legyen, ami lenni szeretne.

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 232 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem vicces, hogy éppen a posztstrukturalista szemlélet állítja, hogy az identitás, mindenek előtt a nemi idenitás, a szexuális preferencia, az erotikus minták és nemi-szexuális viselkedés nagy mértékben szociális, kulturális és emocionális ráhatás által alakul ki egy emberben, alapvetően fliud, formálható és egy életen keresztül alakul, változhat.

A meleg-heteró-skálán viszont csaki EGY irányba lehet elmozdulás: a homo felé. Istemmencs, hogy valaki a hetero felé alakulna, vagy alakulni szeretne.

Pedig többszörösen kimutatott adat, hogy míg a serdülő korban a fiatalok 7-12% homo- vagy biszexálisként, illetve "queerként" határozza meg önmagát, 25 éves korban már csak 2-4%, és szinte minden megtörténő változás a hetero irányba történik, az szilárdul.
Vélhetőleg természetes, spontán módon, de még az sem kizárt, hogy hat rá a szocializálódás által elsajátított önkép is.

Én ismerek olyat, hogy senki iránt nem vonzódik. Látszólag kényelmes, de unalmas. Sztem.

Börtönökben, katonaiskolákban, de még fiú internátusokban is gyakori volt, és ma is gyakoribb, mint tudni szeretnénk.

Amerikában a high school kultúrában ma már nem kicsit elterjedt dolog lányok között a csókolzás és szexuális érintkezés.
Olvastam egy riportot egy lányról, aki csak nehezen tudott szabadulni a domináns volt szobatársa vonzásától, bár utálta a helyzetet és önmagát, de emocionálisan egymásba voltak gabalyodva. (van ez hetero-kapcsolatban is)
Mindkét nő magát inkább heterónak tartotta, voltak is fiúkapcsolataik, de mindvégig fenntartották a meglehetősen addiktív és zilált "leszbikus" jellegű kapcsolatukat. Még későbbi hetero társaskapcsolataik mellett is fel- felkeresték egymást.

A lány azt mondta, hogy általában mindig férfiakhoz vonzódott szexuálisan, de ez a nő, az egyetlen nő, akivel erotikus kapcsolatban volt, hatalmas erővel bírt felette.

Hosszú terápiás folyamatban tudott csak szabadulni az életét lebénító, beteges köteléktől. Mondanom sem kell, hogy mélyen, tudatalatt ható gyerekkori traumák feldolgozása is része volt a terápiának.

Elmondanád, hogy mit akartál ezzel mondani?

Ez tény.
De érdekés, hogy a szenvedésük mértéke nem csökken a társadalmi elfogadottság által sem. A belga és hollandiai meleg communityben az érintettek életvitele átlagosan mérhetően önrombolóbb, egészsége mérhetően rosszabb állapotban van mint a heteróké.

Szerintem legyen szabad feltenni a kérdést és kutatni, hogy ez valóban kizárólag a diszkrimináció szülte "minority stress" kihatása, vagy van esetleg a személyiségzavar és a szexuális orientáció között egy környezetfüggetlen korreláció is.

Válaszok:
kalotaszeg | 2019. január 18. 18:36

A transzszexuálisok esetében ez a kérdés még inkább kézenfekvő.

Nem lehet-e az, hogy az az érzés, hogy rossz testbe, nembe vagyok zárva, egy alapvető személyiségzavar eredménye, és nem valami veleszületett "normális" gender variáció, és minden okés, ha hagyják úgy élni ahogy szeretne, és Lorettának hívják?

Csak kérdem.

Ha mind a két csaj elég jó. A filmekben van ilyen. A valósàgban az egyik csaj elég jó a màsik egyàltalàn nem.

"Válhatnak-e heteróvá a melegek?"

Miazhogynagyonisí!
Hűtőkamrában.

- Mi az: 30 meleg bezárva a pincébe?
???
- Padlófűtés.

Most megértettem, köszönöm.

"Válhatnak-e heteróvá a melegek? "

Csak akkor ha lyukas zoknit viselnek.

"Liberális ujságirónak lenni olyan gáz,mint melegnek lenni.."

A liberális újságíró olyan, mint a lyukas zokni.

Szerintem ( mérnök vagyok ) ez egy speciális génkombináció, amivel ma még nem tud a tudomány mit kezdeni. A kezelésről annyit, hogy Alan Turingot -aki egy zseni volt, az Enigma kód megfejtője és a számítástechnika egyik úttörője- megpróbálták valamilyen hormonokkal kikezelni, beleőrült és öngyilkos lett.

A konverziós terápiáról: Engem nem igazán érdekel, hogy ki szerint volt erkölcsös vagy sem, inkább az eredményessége vagy eredménytelensége érdekelt volna.

Az öröklött/tanult témához: Ami öröklődik, az nem nagyon lehet megváltoztatni, talán kezelni lehet. Ami tanult, az talán korrigálható, de egészen biztosan megelőzhető. Nem kell ahhoz beazonosítani a gént vagy agyi területeket ahhoz, hogy valami jellegzetes személyiségvonás öröklött jellegét igazolni lehessen, ez totális marhaság, nem ezen múlik a dolog. Ezt statisztika módszerekkel, egypetéjű ikreken, különféle civilizációs környezetben vizsgálódva is ki lehet mutatni.

Ha viszont eldöntjük, hogy a szexuális vonzalom irányultsága veleszületett jellegzetesség, akkor olyat sem akarok többet hallgatni, hogy a férfiak csinos nőkhöz vonzódása valamiféle elfajzott kulturális hatás miatt van, és hogy a buzikat is nagyon kell szeretniük, és ugyanolyannak kell kezelniük őket, mint a többi heterót.

Szerintem is marhaság. Nem is értem, miért tiltották be. Miközben olyanokat látni, hogy valaki elffé műtteti át magát, akkor miért illegális egy ilyen terápián önkéntesen részt venni?

Jaja, nagyon igaz. Műtét + hormonterápia, ez oké, sőt, az állam támogassa, ha valaki hirtelen meggondolja magát, és nemet akar váltani. De ha egy buzit akarnak heteróvá tenni, vagy ő próbálkozna heteróvá válni, egyből jön a "veleszületett" kártya.

Persze retardáltaktól ne várjunk koherens érvelést. Ez nem tudomány, és nem logika. Ez politikai. Ideológia.

Vegyétek már észre, hogy ugyanannak a trollnak az 252-ik alteregójával küzdötök. Jobban jártok, ha ignoráljátok az ilyeneket. Szinte minden nap regisztrál egy új nicket. Ez az élete értelme.

No es ha genetikusan veleszuletett? Akkor lokalizalni kell a gent, es lehet is diagnosztizalni vagy akar gyogyitani.
Ha mar magzati korban diagnosztizalni lehetne hirtelen a libsik kezdenek kovetelni az abortusz betiltasat ))

Hát, nem is tudom.
Szerintem a cigány-nyugati-zsidó csoportoknak tulajdonított jellegek eléggé sabolnos, ez már eleve a mi közegünk, sokszor irodalom, bulvár által formált sztereotípiái.
Nem illik bele a jellegzetesen tuskó, autókat feltörőrő, anyontetovált, beszéd helyet hörgő cigány csávó - tiszta tesztoszterongép. De ez is csak sztereotíp.

Ettől eltekintve igazad lehet, hogy sok ilyen elbizonytalanodás a nemi szerepekkel való meghasonlással magyarázható.

De egy egészséges magidentitással rendelkező fiús csajból inkább lesz harcos, talán törtető menyecske, mint leszbikus nő vagy transszex pasi. Ott sokkal mélyebb az önelfogadásra való képtelenség, és a nemi identitászavar csak másodlagos jelenség, sok esetben meg csak szimptóma.

Szerintem kell ezzel foglalkozni, mert a homoszexuálisok egy része divatból.....stb sodródott oda. Nem gondolom, hogy hirtelen ( pár évtized alatt) ennyire megnőtt csak természetes úton a fiatal homoszexuálisok száma.

Szerinted mit bizonyít a biszexuális létezése?
És számukra milyen házasság jogszabály bizonyíthatná a szexuális kiteljesedést?

Válaszok:
kalotaszeg | 2019. január 19. 11:00

jav: "biztosítaná"

Ha valaki ugyanis bi, akkor miért ne lenne joga egy bejegyzett poligám kapcsolatra, vagy házasságra?

Freud sokmindenben túlhaladott, de az az alapvető megállapítása, hogy a szexuális objektválasztás egy a korai gyerekkorban kezdődő és a serdülőkor fázisaiban rögződő összetett pszichés, szociális, hormonális folyamat, a mai napig elfogadott szemlélet a szakmában.

Minden olyan a médiá által hájpolt és urbánus legendaként mantrázott "kutatásról", ami a meleg agy, meleg gén, meleg epigenetikai marker, fetális hormonhatás stb. teoriákkal próbálkozott, azzal zárult, hogy nem. Nincs evidencia.

Vannak!
Tapasztaltam, hogy két nőnemű galamb összeállt. Tojtak 4 tojást.
Váltva melegített ék, csakhogy nem lett eredmény.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés