Testi-lelki egészségünkről
„Mindezt számba véve nem véletlenül van a lelki egészségnek is világnapja, most volt épp a napokban, október 10-én. A lelki kiegyensúlyozottság ugyanis nem csak önmagunk és családunk miatt fontos, hanem társadalmi érdek is. Ilyenkor, a világnap tájékán kerülnek előtérbe a szükséges gyógyítás, a gyógyszerek, a terápiás módszerek, a törődés kérdései, és mindezekkel összefüggésben a költségek és a munkaképesség. Ha ezeket a szempontokat nézzük, nem véletlenül lett október 11-e az elhízás világnapja, hiszen, ha a genetikai és hormonális okokat leszámoljuk, akkor a számos betegséget előidéző elhízásnak elsősorban lelki okai vannak. Most közölték a statisztikát, hogy a magyarok az egyik legelhízottabb nemzetnek számítanak Európában, ugyanis a lakosság több mint kétharmada túlsúlyos. Európa átlaga sem túl jó, erről üzen az adat, hogy minden második lakos elhízott. Az elhízás és a lelki bajok között pedig összefüggés van - mondják a számok...
De az egyes ember nem statisztika. Túlsúlyosságának lelki okai sokfélék lehetnek, nem egyszer csupán a szorongást, félelmet, elégedetlenséget kompenzáló szokásokkal, feszültségoldó beidegződésekkel hozhatók összefüggésbe. Sokunk számára ismerős, hogy mit is jelent egy falat kenyér, egy karika kolbász, egy kocka szalonna, egy pici csokoládé, cukorka vagy éppen egy korty pálinka, egy pohár bor stb, amikor egy rossz nap eseményeit akarjuk elfelejteni, vagy a belső feszültségtől akarunk mielőbb megszabadulni. A gyakran ismételt ilyen rituálék beidegződnek és nem egy esetben függőség alakulhat ki, a szorongásnak lépten-nyomon evéssel történő enyhítése pedig egyenes út az elhízáshoz.”
Összesen 29 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Így van. A fakíroknak semmi lelki problémájuk nincsen. Tök normális csontsoványan szögeken feküdni.
Negymillio ehezo ugye es meg jol el is hiztak a nagy ehezesben...
Kellenek neked nyilatkozatok? Szegényes a tanulási technikád.
fakír (főnév)
1. Vallási tanító; indiai szent ember, akit csodatévőnek tekintenek, és különleges testi és szellemi képességekkel rendelkezik.
Köszi, elolvastam, megnéztem.
A cikkíróval nem értek egyet. Mindig arról beszélnek, hogy bánatában eszik valaki, biztos, hogy olyan is van. De főleg akkor eszünk, ha finomakat főzünk és nem tudunk betelni vele, mármint az ízekkel.
Ha valaki vendégségbe jön etetjük, ha mi megyünk, etetnek. Ez a vendégszeretet.
Budapest tele van jó illatokkal. Mindenhol egy kajálda. Akinek nincs önfegyelme, vagy éhes annak terülj-terülj asztalkám.
Enni jó. Mértékkel kellene.
Ha egy jó étteremben vacsorázol, ebédelsz kevés adagokat hoznak, de mivel sok fogás van, a végén biztos, hogy totál tele leszel.
A magyar konyha nagyon jó és változatos.
Az indiai konyha nagyon jó. Rengeteg fűszer pl. a tandoori csirke, samosa, Nyami!
Az olasz konyha nagyon jó.
Egy Olaszországban tanuló ismerősöm mesélte, hogy először is nem eszik tele magukat, másodszor, még a fiúk is a könnyű saláták után nyúlnak.
Sport, sport, sport! Elengedhetetlen.
Az elhízás hatalmas probléma, de ennek csak az egyik magyarázata a stressz, a szorongás és ennek evéssel történő kompenzációja. A másik magyarázat a jólét és a kényelem. Az élményélet. Az emberek egyre nagyobb hányada minden pillanatban élvezni akarja az életet és az evés-ivás az egyik legfontosabb élvezet. Meg is ideologizálják a folyamatos zabálást és az elhízást.
Alighanem a jóléti Nyugaton és az USA-ban sem a szorongás miatt híznak el az emberek, hanem az élvezkedés és a lustaság miatt. Megnőtt a szabadidő, nincs folyamatos munka és mozgáskényszer és zúdul rájuk a fényinger. Passzívan ülnek a tévé és a számítógép előtt, nincs igényük mozgásra és alkotó tevékenységre. Legfeljebb a plázakirándulás során mozognak, de ahogy hallom, Ámerikában már bevásárolni is lehet guruló járműben ülve.
A legfurcsább az egészben, hogy az önigazoló ideológia részeként tagadják az egészségi problémáik és az elhízás összefüggését is. Olyan ez, mint az alkoholizmussal való szembenézés. Amíg tagadja valaki, hogy alkoholista, addig nem is akar tenni ellene semmit. Amikor bevallja magának, attól kezdve lehet kezelni. Ám a kezelés nem biztos, hogy eredményes lesz, mert az élvezet és a szenvedés között kell választani. A fogyás is szenvedés és ismerjük azt a beállítottságot, hogy ha már enni sem lehet, akkor minek élni.
Aki számára tehát a közvetlen élvezetek jelentik az élet értelmét, azt szinte lehetetlen rávenni a fogyásra. Vagy nagyon kell félni a haláltól, vagy valakiért kell élni vagy valamilyen tevékenységnek fontosabbnak kell lennie az evésnél.
Olvasom itt fentebb egy hozzászólásban a "testalkat" ideológiát. Az elhízott emberek változatos dolgokkal elő tudnak hozakodni. Nyilván igaz az, hogy egyesek kevesebb ételtől is jobban híznak, mint mások, de akkor kevesebbet is kellene enniük. A fő összefüggés egyébként is az, hogy bizonyos életkortól könnyebben hízunk. Mindenki, testalkattól függetlenül. Az elhízás ellen tehát mindenkinek tennie kell, testalkattól függetlenül.
Ha a tanulási technikádat rendbenvalónak tartod, akkor a szövegértésed hibádzik. Mint sok magyarországinak.
Ahhoz, hogy valakiről (valamiről) tudjam mit csinál, vagy mit nem, nincs szükségem az ő nyilatkozatára.
Bejelentkezés