Bajor választás: Új-Németország utat tör magának

Lezárult a bajorországi választás: a tartományt jószerivel a világháború óta, alapvetően egyedül irányító CSU történelmi léptékű visszaesėst szenvedett el. A bajor politika az eddiginél sokszínűbbé és ezzel izgalmasabbá vált – és ezzel hasonult a német szövetségi szintű politikához.

A választás mostani eredménye azt mutatja, mélyen benne járva a 21. században Bajorországban is véget ért a politikai és társadalmi monokultúra. Már nem kell mindenkinek a bőrnadrág a laptop mellé, nagyon nem. A háború utáni bajor politikai és gazdasági modellt, s persze a lokális Leitkultur-társadalomképet megalkotó CSU hagyományos világa visszaszorulóban van.

A bajor gazdasági csoda, mely során

nagymértékben a CSU-s modellnek köszönhető, de oly sok évtizeddel az áttörés után ezt már nem köszöni meg senki külön a CSU-nak.

Bajorország az Európa gazdasági húzóerejének számító Németország belső húzóereje, ami miatt évtizedek óta belnémet és persze nemzetközi bevándorlás célpontja a délnémet tartomány. A munkanélküliség sok bajor régióban ismeretlen fogalom, olybá tűnik, mintha továbbra is korlátlan mértékben tudná felszívni az ide áramló – persze a képzettebb – munkaerőt. Tudják ezt oda áramló, ott dolgozó magyarok tömegei is.

A bajor társadalom a német társadalomhoz hasonlóan alig pár évtized alatt drasztikusan és véglegesen megváltozott. Németországban eltűntek, kihaltak, végleg kiábrándultak a szocdemek hagyományos báziscsoportjai, és ezzel az SPD mára végképp kiesni látszik a nagypártiságból. Ugyanez történt, történik a CDU hagyományos bázisával is – azonban, kapaszkodjanak meg a hazai Merkel-kritikus jobboldaliak, Merkel a reálpolitika – pártja önérdeke – szempontjából valószínűleg a jövő sikerei felé kormányozta a CDU-t.

Angela Merkel ugyanis a sokat és sokfelől kritizált pragmatikusságával, ideológiamentes, színtelen-szagtalan, mi több, nagyon sokszor szoftbaloldali, szoftzöld szólamaival az új német centrum felé vitte el a pártját, amivel megágyazhat egy belátható időnél is tovább tartó, kikerülhetetlen CDU-kormányzási korszaknak.

Merkelnek ugyan már egyre szélesebb közmegegyezés szerint leáldozóban vannak a napjai – 13 év egy nagyhatalom élén kit ne koptatna el –, de hatása tartós maradhat:

megkaparintva a német centrumot, aminek bal- és a jobboldalán is lehetnek ugyan pártok, de a pártja elsősége és középen állósága kellően ügyes politizálás mellett hosszú évekig, évtizedekig megmaradhat.

És ezt pont azzal érte el, amit Merkel elődei mindenáron el akartak kerülni: hogy kifejlődjön a CDU-tól jobbra egy mérhető erő. Mert amíg a CDU/CSU jelentette A Jobboldalt Németországban, a mérleg nyelve könnyebben el tudott dőlni a CDU-tól balra álló tömb felé. Ha egy új jobbos erő középre tolja a CDU-t, akkor viszont már ez a párt jóval kevésbé lesz megkerülhető – vagy épp egyszerűen megkerülhetetlen lesz, mert a baloldalnak sokkal-sokkal nehezebbé válik a többség megalkotása. Ez történt a tavalyi szövetségi választáson és ez a felállás látszik most is. S ha az emberek elégedetlenek is Merkellel meg a CDU-val,valójában nem lesz olyan politikai erő, ami a CDU fölé tudna nőni és parlamenti többséget tudna alkotni.

Ez a politikai felállás most rögzülni látszik német szövetségi szinten.

Bajorországban pedig most nem történt más, mint hogy ez a – na jó, nevezzük úgy – berlini gyors berobogott Münchenbe és átalakította az eddig teljesen külön utakon járó bajor politikai térképet. A CSU egészen távol került az egypárti többségtől, a szocdemeket legyalulták, jobbról betört az AfD és óriásit ugrott fölfelé az újbalos Zöldek.

Ez most a német politika realitása az Északi-tengertől az Alpokig. Hiába próbálkozott a CSU, nem lesz AfD-bb az AfD-nél. Hiába próbálkozna az SPD, nem lesz újbalosabb és trendibb a Zöldeknél. Mondjuk még csak nem is nagyon próbálkozik. A mai CDU ellenben végképp nem próbálkozik jobbra menni, épp ellenkezőleg. És mint látható, lehet, hogy ez lesz a jövőbeli tartós sikereik titka. A morgolódó old school CDU-sok zsugorodó táboramajd vagy otthon marad, vagy más pártok után néz szétszóródva, vagy nagy levegőt véve végül így is leteszimajd a CDU mellett az ikszet.

a régi társadalmi csoportok és a régi pártrendszer felbomlásával, a tömeges bevándorlással, a tömeges elvallástalanodással, a gazdaság és az ipar tovább dübörgésével, a jólétben élő elit posztmodern felfogásával és a relatíve elszegényedő, magukat kiszorulva érző társadalmi csoportok egyre fokozódó frusztrációjával.

Ez az Új-Németország megérkezett Bajorországba. Lehet ezt ünnepelni vagy gyászolni, de Némethon visszavonhatatlanul megváltozott. Új-Németország a valóság, és innen már nem lesz visszaút sem a kohli időszak joviális NSZK-éveibe és pláne nem a háború utáni adenaueri csoda- és hőskorszak egynemű német társadalmába.

A régi német pártok mai vezetőinek ezekkel a kihívásokkal kell szembenézniük. A CSU-nak is meg kell újulnia s most már koalíciós kormányzásban gondolkodnia. De nem aggódok értük, nem aggódok a németekért: ha már a Stunde Nulltól, a totális pusztulásbólhúsz év alatt újra beindították a német gépezetet, meg fogják oldani a társadalmilag megváltozott Új-Németország megszervezését és vezetését is.

Los geht's.