Miközben sokan tisztában vagyunk, hogy milyen ijesztően bánnak a kormányzataink a menekültekkel, nem sokunknak van motivációja vagy bátorsága a tettek mezejére lépni. Elin videója azt mutatja, hogy nem kell szuperhősnek lened, hogy megments egy életet. Mindannyian képesek vagyunk arra, hogy akcióba lépjünk az igazságtalanság láttán.
A tekintélyuralmi kormányzatok és a megosztó politikák megerősödésével felelősek vagyunk azért, hogy próbáljuk megváltoztatni azt, ahogy a világ ma működik, hogy szembeszálljunk az emberi jogok megsértésével világszerte. Ezt csak úgy lehet elérni, ha az emberek nézőpontja globálisabbá válik, és hangosabban szólalnak fel a sérelmekkel szemben. Végül is, mikor adtak fel a kormányzatok és vezető valamit anélkül, hogy ne kényszerítette volna őket erre valami?
Mint az első digitális bennszülöttek, az én nemzedékem, a posztmilleniálisok úgy nőttünk fel, hogy korlátlan hozzáférésünk van az információhoz. Vannak, akik felróják, hogy könnyen elterelődik a figyelmünk, hogy a Snapchat, az Instagram, a Twitter és számtalan más applikáció használata miatt nem veszünk részt eléggé a minket körülvevő világban. Míg ebben lehet valamennyi igazság, a digitális korszak azt a lehetőséget is megdta nekünk, hogy informáltabbak legyünk minden korábbi nemzedékhez képest, és még inkább tudatában legyünk a világ körüli igazságtalanságoknak.”