Kercsi-szoros

A nácik belekezdtek, Putyinék megépítették: kész a krími híd

2018. május 20. 08:09

A Krím-félszigetet Oroszországgal összekötő híd megépítése igazi nemzetközi projekt volt: először a britek vetették fel, majd a nácik kezdték építeni, hetven év után pedig az oroszok fejezték be a hidat véglegesen, Ukrajna, az Egyesült Államok, és az EU heves tiltakozása közepette. Utánajártunk, mi a Krími híd építésének kacifántos története.

Több évtizedes tervezgetés és három évnyi építkezés után hétfőn egy macska felavatta a Krím-félszigetet Oroszországgal összekötő impozáns hidat a Kercsi-szorosnál.

Jól hallották, a hivatalos híradásokkal ellentétben nem Vlagyimir Putyin, hanem egy macska. A „Nap Cukisága”-díjra jó eséllyel pályázó Mosztyik, az építkezés hivatalos kandúrja már a keddi, hivatalos avatás előtt egy nappal keresztülbaktatott a 19 kilométeres hídon, magát Vlagyimir Putyint is megelőzve. 

A hídavató macska.

Az orosz elnök pedig bár köztudomásúlag mindenhez (is) ért, a keddi avatáson Kamaz teherautójába pattanva kissé bizonytalanul kacsázott végig a Kercsi-szoros fölött – a kamionsofőrködésbe is belekóstoló Putyin egy ponton kis híján leszorította a hídavató Kamaz-konvoj egyik tagját az útról, ám ettől az elhanyagolható malőrtől eltekintve az avatás zökkenőmentes volt.

A nácik megépítették, a jég elmosta

Nem úgy, mint a hivatalosan Krími hídnak keresztelt, a Kercsi-szoros fölött átívelő létesítmény megépítése, melynek története az 1870-es évekre nyúlik vissza.  A britek, miután a XIX. század végén a Krímen keresztül sikeresen telefonkábelt fektettek le, 1901-ben felvetették egy Londontól Indiáig tartó interkontinentális vasútvonal megépítésének ötletét. Két nagyobb hidat terveztek a vasútvonalra: egy gigantikus híd a La Manche-csatorna fölött, egy másik pedig a Kercsi-szoroson ívelt volna át, ám ahogyan ez lenni szokott, a tervezet végül túl drágának viszonyult, az építkezést pedig elnapolták. 1903-ban II. Miklós orosz cár vágott volna bele újra a projektbe, azonban a cári erőkre nézve katasztrofális vereséggel végződő orosz-japán háború, majd később a cárizmus bukását jelentő I. világháború húzták keresztül az orosz uralkodó számításait.

A sors iróniája, hogy a gyakorlati kivitelezésre ennek ellenére pont háború idején került sor. A Szovjetunió ellen indított náci invázió idején Hitler főépítésze, Albert Speer úgy gondolta, a Kercsi-szorosi híd segíthetne a németek észak-kaukázusi inváziójának levezénylésében. 1943 nyarán a németek hadimérnöki csoportja, az alapító fegyverkezési és utánpótlási miniszter után elnevezett Todt Társaság éppen ezért drótkötélpályás felvonót épített a szoros fölé – a pálya akár napi 1000 tonna utánpótlást is képes volt szállítani a Kaukázusban tevékenykedő Wermacht-hadosztálynak. Hitler még ugyanezen évben egy állandó vasúti és közúti híd megépítését adta parancsba a Kercs és Csuska közötti 5 kilométeres tengeri szoros fölé, mely 1943 őszére már majdnem el is készült, azonban a koncentrált szovjet támadások a híd ellen felgyorsították a németek visszavonulását: a Wehrmacht, miután visszavonult, felrobbantotta a híd már elkészült részeit.

Az 1944-es, szovjetek által fabrikált Kercsi-szorosi híd

1944 tavaszán a szovjetek visszafoglalták Kercset, és a Wehrmacht által otthagyott elemekből fél év alatt ideiglenes vasúti hidat építettek. Ám megfelelő hullámtörő gátak hiányában a téli jég három hónappal a megnyitás után lerombolta a cölöphidat, melyen csupán pár nappal annak elpusztulása előtt haladt át a jaltai konferenciáról érkező szovjet delegáció. A szovjet kormányzat később egy új, végleges híd megépítését javasolta.

A zöld emberkék hozták el a hidat

Ez olyannyira nem történt meg, hogy az újabb tervekkel a Szovjetunió összeomlásáig kellett várni – az összeköttetést kompokkal oldották meg. A híd megépítése a '90-es évek elején is felmerült, ugyanakkor az orosz és ukrán félnek akkor nem sikerült egyességre jutnia. Az események csak 2013-ban pörögtek fel újra: amikor Viktor Janukovics visszadobta az Ukrajna EU-tagságáról szóló előzetes megállapodást és elkezdődtek az Euromajdan tüntetések, a háttérben az oroszok és az ukránok már javában dolgoztak a kercsi híd megépítésén: 2014 januárjában a két kormányzat megállapodott, hogy közös vállalatot hoznak létre a híd építésére, melyet hosszú távon az orosz autópályakezelő vállalat tartott volna fenn. 

A többi már történelem: Janukovicsot elsöpörte a forradalom, február 20-án megjelentek a jelzés nélküli titokzatos „zöld emberkék” a Krím-félszigeten, március 16-án le is vezényelték az Oroszországhoz való csatlakozásról szóló népszavazást (ahol kikezdhetetlenül demokratikus módon a nép 97 százaléka szavazott a csatlakozás mellett), és még nem egészen egy hónappal az intervenció után, március 18-án aláírásra került a csatlakozási szerződés.

A rejtélyes, azonosítás nélküli „zöld emberkék” a Krímen

Természetesen ez új lendületet adott a híd megépítésének, mely Oroszország egyik legkomolyabb presztízsberuházásává nőtte ki magát az elmúlt években. Nem csoda, nem is lett volna túl megnyerő, ha a Krími Köztársaság, Oroszország legújabb büszkesége és föderális egysége még évekkel csatlakozása után sincs szárazföldön összekötve „anyaországával”.

Kercsi-híd minden áron!

Így már egy nappal a csatlakozás után, március 19-én parancsba adta Putyin, hogy épüljön vasúti- és közúti híd a félszigetre – a négysávos autópályát most szerdán, a kétpályás vasútvonalat pedig 2019-ben adják át a nyilvánosságnak. Sokakat a hidat felépítő győztes vállalkozó kiléte sem lephetett meg: a Putyin közeli szövetségesének számító üzletember, Arkagyij Rotenberg, és cége, a Sztrojgazmontazs kapta a projektet, mely óriási büdzséből dolgozhatott: 2015-ös árfolyamon 212,5 milliárd rubelt különítettek el az építkezésre, most azt rebesgetik, jelenleg

228 milliárd rubelbe, vagyis mintegy ezermilliárd forintba került a beruházás.

Gigantikus összeg, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy ez méterenként mintegy 53 millió forintot jelent.

Gazdálkodni tehát volt miből, gyorsan is haladt a hídépítés: 2015 januárjában kezdődött, és a közúti rész Putyin keddi megnyitójával be is fejeződött, még ha a teherforgalmat egyelőre nem is engedik rá az útra. Az elkészült beruházás pedig messze Európa leghosszabb hídját adja: 19 kilométeres hosszával még akkor is lenyűgöző, ha belekalkuláljuk, hogy a víz fölött ebből „csupán” 7,5 kilométer halad. A maradék 11,5 kilométer ugyanis a közbeékelődő Tuzla szigetén halad keresztül.

Európában ezzel a portugál Vasco da Gama híd 17,2 kilométeres hosszát sikerült lenyomni, persze a rekordertől így is messze van: a leghosszabb, víz fölött átívelő híd az Egyesült Államokban, Louisianában található: a Lake Pontchartrain Causeway több mint 38 kilométeren szeli át a pontchartraini tavat.

Ukrajnának fájhat a legjobban

Persze míg a mérnökök okkal lelkesedhetnek az új orosz hídért, a Krím-félsziget végén az ügy nem kis világpolitikai hangsúlyt is kapott. Az ukránok azzal érvelnek, hogy a híd megépítése szimplán illegális, mivel egy korábbi orosz-ukrán megállapodás szerint ahhoz mindkét fél engedélye szükséges.

A jogi kereteken túl a híd egyébként is fájhat a bukdácsoló ukrán gazdaságnak.

Eredetileg az ukrán fél elvárása az lett volna, hogy a híd íve a tengerszint fölött legalább 50 méterrel legyen, így a nagyobb hajóknak is lehetővé téve az áthaladást. Végül ez azonban 35 méterre redukálódott – az ukrán Mariupol kikötőjének igazgatója azt mondja, ezzel az ország több millió hrivnyát és számos munkahelyet veszít el: Alekszander Olejnyik kiszámolta, hogy 144, eddig a kikötőt igénybevevő hajó nem fog tudni áthaladni a híd alatt. Ez az ukránok szerint kikötőik forgalmában jelentős, 25-30 százalékos visszaesést hozhat.

Kijeven kívül persze az Európai Unió is tiltakozott a híd ellen – az uniós külügyi szolgálat szerint a híddal tovább folytatódik a félsziget „orosz integrációja”, mely növeli az „anyaországtól való függést” – ezért a Krími híd megépítése nem más, mint Ukrajna területi egységének megsértése.

Az amerikai külügy azt hangsúlyozta, hogy a Krím még mindig Ukrajna része, miközben Oroszország a hidat a másik fél hozzájárulása nélkül építette meg. Washington egyúttal megerősítette az ukrán fél aggodalmait – leszögezték, a Kercsi-szoroson áthaladó hajók méretének korlátozásával Oroszország akadályozza a hajók áthaladását az azovi-tengeri kikötőkbe.

A legbizarrabbak azonban nem is a semmitmondó külügyi nyilatkozatok voltak: az orosz Nyomozó Bizottság (SZK) ugyanis csütörtökön egy amerikai újságíró ellen indított eljárást. Tom Rogan a konzervatív Washington Examiner című hetilapban ugyanis azt írta, Ukrajnának fel kéne robbantania a Krím-hidat. Az SZK szóvivője elmondta, az újságíró ellen „a döntéshozatalra való nyomásgyakorlás céljából elkövetendő terrortámadásra való felbujtás gyanúja” címén indul eljárás. A Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov az esetről úgy nyilatkozott, az a „silány újságírás szörnyszülött megnyilvánulása”.

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/129857

Ajánljuk még a témában