Akkor most hol verik a zsidókat?

„Kanári a szénbányában” – így is szokták progresszív helyeken nevezni a zsidókat, arra a sztorira utalva, hogy az oxigén fogyását állítólag kanárikon figyelték a bányászok. A történet több helyen is sántít, elsősorban ott, hogy a zsidók nem kanárik, és az antiszemita incidensek sokszor nem a „toleráns légkör” fogyása okán, hanem éppen amiatt¹ erősödik – de most hagyjuk ezt.

A hasonlat azért jut eszembe, mert a Huffington Post – amelynek arab kiadása jó progresszív kettős beszéd szerint arról közölt cikkeket, hogy a zsidók ölték meg Mohamedet² - hosszas írásban gondolta bemutatni a kivándorló magyar fiatalságot, akik az orbáni „fasizmus” (máshol „kommunizmus”, megint máshol „neoliberalizmus”, a hvg.hu-n pedig mind a három) elől menekülnek. Hogy a fiatalok is rálépnek-e a schillingi útra, azt nem tudom, de a HuffPost egy laza mozdulattal hozzácsapta a „fiatalokhoz” a zsidókat is.

A HuffPost cikke 10/10-es propaganda-alkotás: a kormánypárti vélemények épp csak díszítésnek jelennek meg benne, épkézláb statisztikát nem idéz, és az általános európai helyzetet nem mutatja be.

A szerző pontosan tudja, kiket kell megkérdeznie: balos megszólalókat, akik a franciaországi gyilkosságok és svédországi zsinagóga-gyújtogatások idején is képesek előadni, hogy Magyarországon rossz a helyzet. A dolgok megfordulása történészi szemmel érdekes: anno a magyar jobboldali sajtó bagatellizálta a fehérterrort, és a nyugati sajtó írta meg az eseményeket. Ma fordítva van: a nyugati progresszív sajtó titkolja az atrocitásokat, és a jobboldali sajtó írja meg a tényeket. Tempora mutantur.

Hogy egy ország mennyire „élhetetlen”, annak bizonyítására szeretik előrángatni a zsidókat, mint valamifajta lábjegyzetet, ami garantálja, hogy a cikkíró igazat mond. Ha be kell bizonyítani, hogy egy baloldali ország rossz, akkor a jobbosok meg szokták keresni a jobbos zsidókat (értsd: ortodoxok, cionisták). Ha pedig egy jobbos országról kell bebizonyítani, hogy „fuldoklanak a kanárik”, akkor a balosok skriblerek szokták megkeresni a balos zsidókat (értsd: balos zsidókat).

Hogyan tegyen tehát igazságot az ember? A válasz nem túl bonyolult: meg kell nézni a számokat, hiszen azok igen szikár, vélemény-mentes dolgok.

Szóval, hol verik ma a zsidókat Európában? A mucsai Keleten, vagy a skinny latte és a szalmonellás kebab között vacilláló Nyugaton?

A számok tükrében a következőket lehet elmondani: Hollandiában 2016-ban 109, 2017-ben 137 antiszemita incidens történt.³ S bár a fenti számok alacsonynak tűnhetnek, ám tartozik közéjük késelés⁴ és gázolásos kísérlet⁵ is. Ráadásul szakértők szerint gyakran nem jelentik az eseteket.⁶ Az antiszemita incidensek száma Nagy-Britanniában 2017-ben már 1382 volt, mely szám a lapok szerint „soha nem volt ilyen magas”.⁷ Németországban ugyanez a szám 1453.⁸ Az Egyesült Államokban csupán 2017-ben 1986 esetet regisztráltak.⁹ Hosszú távon azonban a rekorder Franciaország: 2005-2015 között 4092 antiszemita incidens volt Franciaországban, vagyis kb. évi 400, azaz tíz éven át több mint napi egy.¹⁰

Eközben 2016-ban Magyarországon 48 ilyen esetet regisztráltak, melynek háromnegyede verbális inzultus volt.¹¹ A 2017-es friss adatok szerint a tavalyi évben 37 ilyen esetet jelentettek, melyből 13 volt a rongálás és 24 a gyűlöletbeszéd.¹² Idén áprilisban viszont egy rabbit megtámadtak egy budapesti plázában.¹³

Természetesen egy incidens is egyel több a kelleténél, és a legutóbbi támadás elgondolkodtató. Nehéz lenne azonban összevetni a nyugati számokat Magyarországgal (ahol Európa egyik legnagyobb zsidó közössége él), majd arra jutni, hogy nálunk súlyos a helyzet. Egy olyan ország, mint Hollandia, ahol a zsidó közösség száma háromnegyede a hazai közösségnek, több mint kétszer annyi támadást produkál, mint Magyarország.

A legszebb természetesen az lenne, ha egyetlen országból sem kéne ilyesmiről beszámolni, de nyilván naivnak sem kell lenni: a progresszív Nyugatról a jelenlegi fejleményeket követve csak több ilyen hírre kell számítani. Eközben Magyarország szexepilje a biztonságosság. A fentiek tükrében tehát elkönyvelhetjük, hogy a HuffPost ismét úgy hazudott, mint a vízfolyás.