Izraeli, magyar – két jó barát?

2017. július 19. 11:05
Ki álmodozott ekkora izraeli-magyar összeborulásról az előző évtizedekben? Mi az, hogy hirtelen puszipajtások lettünk? Mihez kezdjen ezzel a magyar közvélemény és a jobboldal?

Nem igazán tud mit kezdeni az Orbán-Netanjahu-találkozóval az egykori magyar baloldal maradványa. És, gondolom, az egykori MIÉP-esek sem igazán. A találkozó még hagyján, de az azon elhangzott mondatok még a kurrens magyar jobboldali tábornak is okozhattak fejvakarást. 

Mi az, hogy hirtelen puszipajtások lettünk? Ki álmodozott ekkora izraeli-magyar összeborulásról az előző évtizedekben? Mit kezdjünk ezzel az egésszel?

Ha éppen lelkes Amerika-szövetségesek lennénk (a hátteret nem ismerjük, de a felszínen a keleti nyitás szólamai dominálnak), akkor érthető lenne a dolog: igazodnánk az amerikai külpolitika egyik legállandóbb motívumához, ami csak Obama alatt rendült meg. Igazából azt is mondhatnánk, hogy az Izraellel való pacsizás egyben gesztus Amerika felé is. De ez tényleg csak mellékhatás. Mi más lehet még itt?

A Szombat honlapján Gadó János arról értekezik, hogy a közép-európai antiszemitizmus ma már kisebb rossz Izrael szemében, mint a nyugat-európai, progresszív anticionizmus és a bevándorló muszlimok zsidóellenessége. 

Lehet igazság Gadó gondolataiban, bár én nem látom, hogy manapság mifelénk dúlna a „szokásos” közép-európai antiszemitizmus. Mindig lesz pár antiszemita futóbolond.

De hogy rettegniük kellene a zsidóknak Magyarországon, az erősen téves.

A Gadó-féle közép-európai antiszemitizmus Magyarországon csak nyomokban létezik, néha előfordul egy-egy vállalhatatlan falfirka és talán zsidóviccek is elcsattannak, de hát vannak magyarvicceink is. Antiszemitáink sosem látnak zsidót, a zsidók is meglehetősen ritkán futnak össze antiszemita agresszorral, szerencsére. 

Az azonban igaz lehet, hogy a mostani magyar-izraeli összeborulás oka nemes egyszerűséggel az érdekeket szem előtt tartó orbáni pragmatizmuson alapul: az ellenségem ellensége a barátom. Márpedig a bevándorlás erősen fokozta az előző évtizedekben a nyugat-európai antiszemitizmust – nem az európai típusút, hanem a muzulmán-arabot. Izrael tehát nem örül, inkább ők is a falak és a bevándorlás korlátozásának hívei, innen pedig már egyenesen következik a barátkozás Izraellel.

Emlékezzünk csak Yisrael Katz, Izrael titkosszolgálatért felelős miniszterének a brüsszeli terrortámadás kapcsán elhangzott mondataira, melyek szerint meg kell határozni, ki ellenség és agresszor, a belgák viszont ehelyett csak csokit esznek és parádéznak a liberalizmusukkal. Hozzátehetjük, hogy Izrael úgyszintén nem szereti, ha felsőbb hatalmak, például nemzetközi szervezetek beleszólnak az ügyeibe, e tekintetben pedig a szuverenista gondolat bástyájának számít.

Az Izrael-ellenesség pedig csak mifelénk volt a jobboldali szavazók egy részének meghatározó álláspontja, tőlünk nyugatra ez baloldali hagyomány; habár az is igaz, hogy Russell Kirk, az amerikai jobboldali reneszánsz egyik elindítója azért csak beszólt a neokonoknak 1988-ban, s előadásában kritizálta azok feltétlen Izrael-pártiságát. Némi joggal. De az amerikai Izrael-pártiság nem csak érdekeken, sőt még csak nem is eszméken, hanem szinte vallási meggyőződésen is alapul. Joguk van hozzá. ( neokon National Review szerzője szerint ma a legjobb Izrael szövetségesének lenni, még egyes arab államok is megköszönik azt.

Az új magyar Izrael-pártiság a felismert érdekazonosságon nyugszik, amivel nincsen semmi baj.

Köhécselhetnek a palesztinok is a háttérben, de az izraeli-palesztin konfliktust nem mi fogjuk megoldani. Hatáskörünkön kívül esik. Ettől még persze nem kell mindent elnéznünk Izraelnek az ENSZ nevű gittegyletben. 

Nem kell a magyar jobboldalnakk kritikátlan, feltétlen Izrael-baráttá válnia, az egykori, zsigeri jobbos zsidóellenesség maradványait azonban talán segíthet felszámolni a sok izraeli zászló látványa Budapesten. Az izraeli-magyar kapcsolatokat sem pusztán a rajtunk kívül álló zsidó-palesztin konfliktus szempontjából, hanem attól függetlenül is értékelni kell.

Miért is kellene nekünk rosszban lennünk Izraellel? A mostani találkozó annak bizonyítéka, hogy nincs szükség és nincs igény a szembenállásra. Bár a nagy siker és a nagy szavak talán mindenkit meglepetésként értek. 

Nem kell nagy eszmék után kutatni az ügyben, hogy a magyar jobboldal egy részének egykoron mumusnak számító Izrael kormányfőjével miért is találkozik Orbán Viktor, s hogy a találkozó miért is sikerül ennyire jól. A válasz ugyanis valószínűleg ennyi: gyakorlati és érdekalapon.

Összesen 142 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A tanácstalan bégetést én most inkább a baloldalon és a hazai zsidó szervezetek esetében látom.

Az Orbán kormány minden oldal felé nyitott. Van akik ezt elfogadják, vannak akik nem.
Vannak akik felé el tudunk adni, vannak akik szemétlerakóhelynek tekintenek a régi szoci országokra azért kellettek az EU-ba.
Kellenek a támogatók!

Majd megkérdezzük Duzurt, hogy kik kötözködnek, kik gyepálják itt napról napra?
Kik nem fogadják el, hogy Jézus zsidó volt?

Még az is lehet, hogy néhányan rájöttek, hogy a kommunista mindig is utálta a zsidókat!
Ki hallott arról, amikor Kádárék például a palesztinoknak gyűjtöttek valami "jegy" ellenében?
Nagyapám azt mondta: Most a zsidók fel fogják vásárolni az összeset, mert tudják, hogy a palesztinok nem lesznek képesek hasznosítani a pénzt, felvásárolják a sok fegyvert, majd menekülés után otthagyják .
Heller Ágnes meg "megtért" a kommunista időkben.
Valami ilyesmi zajlik , miközben egyesek nem értik, miről szól az együttélés és a biztonság. Gondolom, ez a Netanjahu is szálka a Heller-Konrád duó szemében, biztosan van rá okuk, majd megtudjuk, ha nem, akkos sincs semmi, minden a szokott mederben folyik.

"Nem igazán tud[nak] mit kezdeni az Orbán-Netanjahu-találkozóval ... az egykori MIÉP-esek sem." - ha Csurka megjegyzésére gondolunk, miszerint irigyelte Izraelt, miért ne?

Ez csak egy költői kérdés volt.
Jól tudom, hogy kik azok.
Amint azt is, hogy Duzurt kik bántják meg, naponta.

engem határozottan bosszant, hogy a magukat okosnak és értelmesnek gondoló balliberálisok mennyire kétbitesen viselkednek.
Orbán azt teszi, amit tennie kell. Nem ellenségeket szerez, hanem barátokat. Nem égeti Magyarországot egyetlen szövetséges mellé, mint az a múlt században történt. Ugyanolyan kapcsolatot tart fent az EU vezetőivel, mint a Török, vagy Oroszországgal. Az persze ne zavarjon senkit, hogy a szemét kétbites hazaáruló idióták ezt másképpen állítják be.

Ami a zsidókat illeti csak egyetlen probléma van velük, hogy a törzsi vallásuk miatt ki kell állniuk egymásért. Ezt a zsigeri kiállást használja ki Soros és a hozzá hasonló szemétládák, mert a zsidók maguk sokkal közelebb vannak hozzánk, konzervatív keresztényekhez, mint ezekhez a liberális szarháziakhoz. De a törzsi vallás odacsapja őket a szemétládáik mellé.

Hát persze. Sőt tisztséget is nyújt baloldali politikusoknak. Ami persze a baloldalnak megint csak nem tettszik.

Engem, ahogy potyka a napokban írta, már többször lezsidózott fakutya, bobber, silent bob, ez egykutya, vagyis egy nicknév.
Be akartam iratkozni Raj Tamás főrabbi Bibliaiskolájába, de addig halogattam, amíg közben meghalt.
Még szerencse, hogy nem vagyunk "méltók" rá.
Erre céloztam vakhangyánál is, hogy tudom, hogy kik.
Egyébként főleg a jobbikosok, de a fideszesek sem kivételek.

Annyit mondhatok, hogy a Szetföldön a zsidók védik fegyverrel a keresztény zarándokokat az arabokkal szemben és nem fordítva. Még a palesztin városban Betlehemben is így van.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés