Nem arról van tehát szó, hogy az izraeli politika érzéketlen az Orbán-féle, antiszemitizmust is felhasználó, ellenségkereső propagandára. Arról van szó, hogy Európában sajnos csak rossz és rosszabb között lehet választani, és úgy tűnik, a nyugati, progresszív antiszemitizmus ma nagyobb veszélyt jelent, mint a hagyományos közép-kelet-európai.
„A kezdődő Netanjahu látogatás, a két politikus párhuzamba állítása hirtelen felszította az Izraellel és a zsidókkal kapcsolatos érzelmeket: megvédi-e Netanjahu a magyar zsidókat Orbán »antiszemitizmusa« ellenében? Cserbenhagyást jelent-e, ha Orbánnal együttműködőnek mutatkozik? A baloldali sajtó egy része hirtelen igen kritikus lett a Netanjahu vezette Izraellel szemben, a jobboldali sajtó egy rész nagyon is megértő. A magyar zsidó honlapokon sosem látott dühvel estek egymásnak Netanjahu bírálói és védelmezői. A zsidó világban szinte példátlan módon egy ország zsidó közösségének hivatalos vezetője nyíltan bírálta az országba látogató izraeli kormányfőt. Ám amikor az izraeli miniszterelnök a V4 országokkal tárgyal, akkor nem utolsó sorban e kétféle zsidóellenesség között egyensúlyozik.
Izrael szempontjából jelenleg Kelet-Közép-Európa old style antiszemitizmusa tűnik a kisebb veszélynek, mert elavult, mert nincs akkora utánpótlása, mert a magyaron kívül nincs számottevő zsidó közösség a térségben, amelyet ez a politika veszélybe sodorhatna. A nyugat-európai progresszív antiszemitizmus viszont virulens, mert az emberjogi/kisebbségvédő nyelvezet ma domináns, s ezen a nyelven ma gyakorlatilag minden gyűlölködést igazolni lehet. (Lásd pl. a nyugati haladó média izraeli »népirtásról«, »genocídiumról« delirált vízióit és az ezt követő hisztériát a 2001-es Intifáda heteiben.) Ez a fajta progresszív, Amerika-ellenes, az iszlámban – nyugat-ellenes alapon – szövetségest látó, baloldali antiszemitizmus ma világviszonylatban domináns és súlyosan veszélyezteti a nyugat-európai zsidó közösségeket, amint azt a franciaországi, belgiumi gyilkos merényletek sora mutatja. (...)
Nem arról van tehát szó, hogy az izraeli politika érzéketlen az Orbán-féle, antiszemitizmust is felhasználó, ellenségkereső propagandára. Arról van szó, hogy Európában sajnos csak rossz és rosszabb között lehet választani és úgy tűnik, a nyugati, progresszív antiszemitizmus (vagyis az anticionizmus) ma nagyobb veszélyt jelent, mint a hagyományos közép-kelet-európai. Az előbbi a fősodrú, mélységes hit táplálja és az egész világon elterjedt (lásd az Izraelt elítélő ENSZ-határozatok tömkelegét), és sok helyütt szövetségben áll a nyugat-ellenes iszlám valamilyen formájával. Utóbbiból hiányzik a fanatikus hit, inkább pragmatikus-cinikus, rövidtávú haszonszerzés motiválja és egyfajta zárványként működik (noha Orbán próbálja nyugat-ellenes sérelmi politikáját nemzetközi méretekben is terjeszteni).
Amikor a magyar zsidók képviselői és a magyar baloldal, teljes joggal, sérelmezik az elfogadhatatlan orbáni megnyilvánulásokat, ezt a dimenziót mintha szem elől tévesztenék. Ők az antifasizmust várják el Netanjahutól. Elfelejtik, amit pedig 1989 előtt tudtak, (lásd a szovjet példát), hogy antifasiszta alapon is lehet antiszemitának lenni.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Sem a miniszterelnök, sem Lázár János nem jött zavarba.
Óriási ováció fogadta a miniszterelnököt a rendkívüli Lázárinfón.
A szegediek is üdvrivalgással fogadták.
A liberális politikusnak nincs túl sok önálló gondolata. Az Ismerős Arcok énekese velősen reagált Magyar Péter akciójára.
Az alföldi város adott otthont az eddigi legnagyobb Háborúellenes Gyűlésnek.
Remélhetőleg ez fordulópontot jelent hányatott idényében.
Maradjunk annyiban, hogy Viktória Strompová számára mindaddig egyáltalán nem volt fontos a magyar állampolgárság, amíg nem akart a Tisza Párt színeiben országgyűlési képviselőjelölt lenni.
