„Make America Great Again” – szólt a jelszó. Trump most bekeményít, és megmutatja, ki a főnök.
Szomorúan olvasom a magyar sajtóban az olyan álláspontokat, amelyek szerint a Donald Trump által elrendelt szíriai bombázás, illetve rakétázás megint bebizonyította, hogy Trump kiszámíthatatlan, illetve hogy feladta korábbi elveit és beállt a washingtoni héják mögé. Mindez talán persze annak köszönhető, hogy a kampány során Trump izolacionistábbnak mutatkozott, mint a neokon héják, és voltak jó szavai Putyinról.
De azért azt is hozzá kell tennünk, hogy Trump kritizálta elődje, Barack Obama töketlenségét külpolitikai ügyekben, és még inkább kritizálta azt a Republikánus Párt.
Abból elég egyértelműen következett az, hogy a határozatlan külpolitikát folytató Obama („merjünk kicsik lenni” amerikai változatban) ellenében Trump bekeményít, és megmutatja, ki a főnök, „who is the sheriff in the town”, ahogy Amerikában mondani szokták.
A neokon héják legfontosabb ismertetőjegye az volt, hogy háborúba kezdtek ott, ahol még nem volt. A szíriai helyzet egyetlen felelősének nem lehet Amerikát kikiáltani, minden nagyhatalom ott ügyködik a Közel-Kelet kulcsfontosságú országa körül. A szíriai válság az arab tavasz folyamán kirobbant polgárháborúként indult, s bár mindenféle titkosszolgálatok nyilván majdnem az elejétől próbálták befolyásolni a menetét, beleértve az oroszokat és az amerikaiakat is (nem beszélve a britekről és franciákról), biztos, hogy például a Hezbollah hamarabb beszállt a nyílt konfliktusba, mint az Egyesült Államok, amely 2014-ben avatkozott be a 2011 óta folyó harcokba, amikor terroristacsoportok ellen lőtt ki Tomahawkokat. Igaz, hogy később Obama az Aszad-rezsim ellen avatkozott be, ímmel-ámmal, az oroszok meg Aszad mellett, teljes erővel.
Obama folyamatos külpolitikai hibája nem az volt, hogy nem avatkozott be vagy hogy beavatkozott, hanem hogy ímmel-ámmal avatkozott be. Hiba volt visszavonni a közép-európai rakétatelepítési tervet (a lengyelek, akiket az oroszok a németekkel karöltve kerítenek be és kerülnek meg olajvezetékkel, minden egyébbel, köpni-nyelni nem tudtak); hiba volt puhánykodni Szíriában; hiba volt puhánykodni Ukrajnában (ejnye-bejnye); és hiba volt puhánykodni az Iszlám Állammal szemben. Ha Obama anno kilövi az ötven Tomahawkot az Aszad-rezsimre, akkor nem biztos, hogy lett volna vegyifegyver-bevetés Aszadék részéről.
Trump ilyen helyzetet örökölt, és mivel ezeket a konfliktusokat ő csak megörökölte, korlátozott a mozgástere.
Ez sem a helyieknek, sem az amerikaiaknak nem lenne jó, és még nekünk sem lenne tőle jobb a helyzetünk, minthogy egy Putyinnal szemben erős Amerikában vagyunk érdekeltek.
Minden amerikai elnök elnökségének vannak meghatározó pillanatai, amelyekben lépni kell. Obama ezeket folyamatosan elhalasztotta. Bush, tetszik nekünk vagy nem, lépett 9/11 után. Ez biztosan, hogy meghatározó pillanat volt, akárhogy is ítéljük meg utólag. (És feltehetjük a kérdést: mit tettünk volna a helyében? Megvontuk volna a vállunkat?)
Trump most jókor lépett. Senki ne higgye, hogy valamiféle kapkodás és kiszámíthatatlanság eredménye volt a Trump-féle szíriai rakétázás: jól kigondolt terv volt, amire csak az alkalmat várták. A szíriai civilek helyzetén az, hogy az Aszad-rezsimet kicsit megbombázták, nem ront. Komolyan gondolja bárki, hogy ötven Tomahawk jelentősen rontani tud egy olyan humanitárius helyzeten, amin már nem lehet rontani? A közelben lévő orosz támaszpontokra kifejezetten vigyáztak az amerikaiak.
Trump nem robbantott ki világháborút, csak egyrészt figyelmeztette az Aszad-rezsimet; másrészt figyelmeztette az oroszokat, aminek épp ideje volt. Anno az orosz gép lelövése török részről ugyanis nem volt véletlen, az oroszok folyamatosan megsértették a török légteret, tulajdonképpen kiprovokálva a török reakciót.
Lehet, hogy az európai széplelkűségnek nem tetszik, de a putyini elkanászodás nagyrészt az obamai töketlenség eredménye. Nem kizárólag, de nagyrészt ez az oka. Trump ezt kezdte el helyre tenni. Az oroszok csak az erőből, a katonai erőből értenek. És nem akkor, ha az a kikötőkben és reptereken vesztegel.
Örüljünk, hogy helyrebillen az egyensúly, hogy a Nyugat használja a meglévő erejét, és Trumpnak lesz mersze beavatkozni ott, ahol tényleg be kell avatkozni. Mi pedig, ha észbe kapunk, talán nem kerülünk teljesen az oroszok markába.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Az ENSZ hangsúlyozza: a tartós visszatéréshez nagyszabású újjáépítésre és munkahelyekre lenne szükség.
Áramellátási vészhelyzet alakult ki az egyik legnagyobb ukrajnai városban.
A Fidesz európai parlamenti képviselője szerint az uniós vezetés azért akarja csökkenteni az agrártámogatásokat, hogy az így felszabaduló forrásokat az új uniós hadi alapokba csoportosítsák át.
Nem hagyjuk, hogy az Európai Bizottság tönkre tegye az agráriumot! – üzenték Ursula von der Leyennek.
A miniszterelnök politikai igazgatójaszerint Brüsszel tervezett lépése a háború elmélyítését és hosszú távú pénzügyi terheket jelentenének Magyarország számára.
Mark Rutte szerint a tavalyi csúcson rögzített politikai irány ellenére Ukrajna belépése egyelőre elakadt.
A Hertha drukkerei remélik, méltó búcsúztatásban részesítik majd a magyar szakembert.
Az ENSZ hangsúlyozza: a tartós visszatéréshez nagyszabású újjáépítésre és munkahelyekre lenne szükség.
