Fanyarország

„Látott már valaki egy egész országot terápiára menni? Én sem. De ha lenne ilyesmi és pont velem történne az eset, hasonlóképp tudnám elképzelni. Az országok, mintha személyek lennének, tele érzésekkel és megoldandó problémákkal. Valahol ez hatványozottan igaz.

(...)

Kérem, meséljen magáról, néhány szóban!

»Árva vagyok. Nem ismertem az anyámat, sem az apámat. Az otthonban – ahol laktam –, sokan sokféle dolgot meséltek arról, hogy kik voltak a szüleim, de pontosat senki sem tud mondani nekem. Próbáltam felkutatni őket, de ez nem sikerült … Ennek ellenére viszonylag gyorsan megtanultam, hogy ki is vagyok. Fiatalkoromban bandázgattam egy ideig, azt meguntam, amúgy sem tetszett a környezetemnek. Szóval csatlakoztam egy keresztény csoportba, hátha megtalálom Istent vagy valami …«

És történt valami kifejezetten hangsúlyos dolog, ami miatt úgy gondolja, hogy az élete a mostani a helyzetbe került? Ha jól látom, vélhetően egy balesetben elvesztette az egyik karját. Tudna erről is mondani valamit?

»Hát … nehéz lenne megmondanom. Voltak nagyon jó időszakaim és barátaim is, de általában nehezen jövök ki a környezetemmel. Jó pár évvel ezelőtt volt egy balesetem, amelyben elvesztettem a bal karom. Rossz társaságba keveredtem és hülyeséget csináltam. Azóta sem tudtam kiheverni. Bár a napi teendőimet el tudom látni és nem okoz különösebb fennakadást, de fáj, hogy már nincs meg, nem érzem magam teljesnek. Nem tudtam túllépni, vagy hogy is mondják ezt a szakemberek …«

Egyedül él? Milyenek a kapcsolatai?

»Ez a másik problémám. Régen sokszor kerültem elnyomó kapcsolatokba, amikből valahogy szerencsére sikerült kimásznom. Azóta ha a legkisebb jelét is látom annak, hogy valaki meg akarja mondani mit tegyek, azonnal ellenséget látok benne. Az előző kapcsolatom szörnyű volt, ha belegondolok még ma is elkap a félelem. Nagyon sokat bántott a volt párom. Most van egy viszonylag jó kapcsolatom. Nagyon sok támogatást kapok, de amint valamire megkér, azonnal ellenségeskedni kezdek és nem létező dolgok ellen harcolok, kiakadok. Pedig amúgy nem vagyok hülye, tudom, hogy egy kapcsolat az adok-kapokról szól … Érzem, hogy csak jót akar. Tele vagyok kétségekkel.«”