S hogy egyáltalán milyen fairtásról van szó? Az intézmény kezelésébe tartozó mintegy két és félezer fatermetű növényegyed közül összesen hét darab, a megszűnt Vidámparktól örökölt területen, annak kerítése közelében álló fa kivágása történt meg.
Az Állatkert aktuális műveletei összesen 15 fát érintettek. A 15 fa közül nyolcat átültettek, a maradék hetet pedig a közlemény szerint a következők miatt kellett kivágni: elöregedettek; sérült és pudvásodó törzsűek, illetve sérült gyökérnyakúak; odvasodó, illetve erősen odvasodó törzsűek; erősen, illetve rendkívüli mértékben megdőltek; felnyurgultak, féloldalasak, töredező ágrendszerűek, formátlanok; nem tervszerűen ültetett, hanem magról kelt faegyedek, gyomfák; illetve inváziós fajhoz tartoznak. „Állapotuk miatt a szóban forgó faegyedek némelyike még veszélyes is, illetve egy részüket a tervezett munkálatoktól függetlenül is ki kellene vágni” − közölte az intézmény.
A városligeti intézmény ezután hosszasan felsorolta, hogyan is történt a kivágásokat megelőző hivatalos eljárás, mi történik egyébként az Állatkert növényvilágában és fagondozásában. Végül közölték azt is: „A Fővárosi Állat- és Növénykert nem híve azt esztelen fakivágásnak. De nem híve más esztelenségeknek sem. Éppen ezért − szakmai alapokon − mindenképpen ragaszkodik ahhoz az állásponthoz, hogy vannak olyan esetek, amikor helye van a fák kivágásának”.
És ez így is van.
E sorok írója a fák barátja és rajongója, aki elborzadva szokta nézni, ha egy telken vagy köztéren agyatlan módon letarolják a növényzetet, hogy netán viakoloros, árnyéktalan, kihalt kősivatag kerüljön a helyére. Sajnos ilyen elrettentő példákból is van elég ma Magyarországon.