Napjainkig sincs tehát olyan eszköz vagy képlet, amely kellőképpen előre tudná jelezni, hogy ki, mikor és miért szándékozik majd politikai célok érdekében erőszakhoz – vagy végső soron terrorista módszerekhez – folyamodni.
„A radikalizálódás mint jelenség a szélsőséges ideológiák és politikai erőszak összefüggésében azt a folyamatot hivatott leírni, amelynek során az egyén hajlamossá válik az ideológiai vagy politikai célok elérése érdekében alkalmazott erőszak elfogadására, támogatására és alkalmazására. A terrorizmusba torkolló erőszakos radikalizálódást többféle ideológia táplálja, nem korlátozódik pusztán a radikális iszlamizmusra, noha kétség sem fér hozzá, hogy jelenleg a radikalizálódás ezen műfaja jelenti a legtöbb nyugat-európai országban a legjelentősebb fenyegetettséget.
Az amerikai Pennsylvaniai Egyetem pszichológusai éveken keresztül készítettek mély-interjúkat terrorista bűncselekményekért elítélt személyekkel. Egyik legfontosabb megállapításuk volt, hogy ezen személyeket nem lehet pusztán patológiai esetként kezelni; ez egyrészt nem felelne meg a valóságnak, másrészt pedig félrevezető módon szűkítené a megelőzéssel foglalkozó szakemberek körét – szinte kizárólag a mentális egészséggel foglalkozókra. A vizsgált alanyok történeteiben viszont több olyan közös elem volt, amely a pszichológusok szerint fogékonyabbakká tette őket az erőszakos radikalizálódásra. Ilyen a düh, az elidegenedés és a jogfosztottság érzete, a meggyőződés, hogy a jelen politikai struktúrák nem biztosítanak számukra kellő lehetőséget helyzet(ük) megváltoztatására, azonosulás a szociális igazságtalanságok áldozataival, a cselekvési kényszer érzete.
A szemlélet, miszerint az állam elleni erőszak nem erkölcstelen, olyan baráti társaság vagy közösség, akik szimpatizálnak az üggyel, valamint az elvárás, hogy az adott mozgalomhoz való csatlakozás szociális előnyökkel jár (kalandok, bajtársiasság, megerősödő identitás). Mindezen egyéni motivációs tényezők fellelhetők számos, politikai erőszakot szorgalmazó ideológián belül, ezért kell az ideológiaspecifikus intézkedések foganatosítása előtt egy általánosabb megelőző rendszer alapköveit lefektetni. Az eddigi tapasztalatok azt is mutatják: gyakran a véletlen műve, hogy az adott személyt milyen szélsőséges csoport próbálja meg behálózni – egy szervezett bűnbanda, egy szalafita dzsihadista csoport vagy egy anarchista mozgalom.
Utólagos bölcsességgel, több információ birtokában látszólag könnyű felfedezni és értelmezni az erőszakos radikalizálódáshoz vezető egyéni tényezőket, viszont a jövőbeli viselkedések hibátlan előrejelzésére már nem feltétlenül használhatók. Az emberi viselkedés mindenkor egyéni, társadalmi, szociális és pszichológiai tényezők összjátékaként formálódik, ezért a viselkedést jövendölő képességeink nehezen fejleszthetők.
Napjainkig sincs tehát olyan eszköz vagy képlet, amely kellőképpen előre tudná jelezni, hogy ki, mikor és miért szándékozik majd politikai célok érdekében erőszakhoz – vagy végső soron terrorista módszerekhez – folyamodni. Azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy szinte minden radikalizálódási folyamatban szerepe van az egyéni sebezhetőségnek és a személyes traumának – amelyeket a későbbiekben egy radikális csoport toborzás céljából kihasználhat –, ezért érdemes a radikalizálódásra utaló jeleket és az élettörténetet az objektív tények figyelembevételével egyszerre vizsgálni.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Ausztráliában már most is a világ legszigorúbb fegyvertörvényei vannak érvényben, de a Bondi Beach-i tömeges lövöldözés még szigorúbb szabályokhoz vezethet.
Tizenöt embert ölt meg két fegyveres vasárnap az ausztráliai Sydney népszerű Bondi Beach strandján.
Forgács István ledobta az atombombát a Szőlő utcai botrány kapcsán. A szakértő szerint Magyar Péter jelentése csak a felszínt kapargatja, miközben a valódi horror otthon történik. Kíméletlen őszinteséggel állította pellengérre a társadalmat: amíg morálisan torz, alkalmatlan emberek „bátran” vállalnak gyereket, addig hiába várunk csodát a gyermekvédelemtől.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
